Senki sem tudta úgy megfogni a húszas évek Amerikájának dzsessztől, pénztől, bűntől és drogtól túlburjánzó világát, mint F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby című regényében. Ezzel a szerző beírta magát a halhatatlanok közé, de ő maga is korának önpusztító idolja volt – népszerű kötetéből máig hat filmfeldolgozás született, köztük a két Oscar-díjat nyert, Francis Ford Coppola forgatókönyvéből készült változat, Robert Redford és Mia Farrow főszereplésével, valamint 2013-ban Baz Luhrmann alkotása, Leonardo DiCaprióval a főszerepben.
A történet most The Great Gatsby címmel, egy nemrég bemutatott, világszerte turnézó, profi balettshowként volt látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a Budapesti Nyári Fesztiválon. Neves társulatok tagjai jelenítették meg a húszas évek Amerikájának élvhajhász világát, látványos előadásban. A szentpétervári Mariinszkij Balett nyolc sztárszólistája mellett az amerikai Complexions Contemporary Ballet, valamint a Kijevi és Odesszai Nemzeti Balett táncosai alakítják a dzsessz és a lehetőségek mámorában élő dúsgazdagok érzéketlen alakjait, akiknek közegében az igaz érzelmeknek legfeljebb csak a homályos körvonalai tűnnek fel. Modern, kidolgozott, légies mozdulatokkal jelenítik meg az amerikai álom kiégett figuráit. A Jay Gatsbyt alakító Denis Matvienko virtuóz szólótáncait, valamint a Daisy Buchanant játszó Olga Grisenkova balerinával együtt előadott táncokat a kifinomult mozdulatok, a precizitás és a profizmus jellemzi. A Tom Buchanan szerepében feltűnő, örmény származású Artur Gaspar és a Meyer Wolfsheimet alakító Clifford Williams is mindent megtesz azért, hogy a balett ne konzervatív, zárt művészet legyen, hanem modern, kifinomult látvány.
Az előadáshoz a biztos sikert a professzionális táncművészek mellett Dwight Rhoden rendező-koreográfus garantálta, aki balettelőadásokon kívül többek között Prince, Lenny Kravitz, Nina Simone és nem utolsó sorban a világ leglátványosabb előadásait létrehozó Cirque Du Soleil számára készített nagyszabású koreográfiákat. A produkció zenéjét a grúz származású, ukrán Konstantin Meladze, a posztszovjet térség legkedveltebb komponistája és népszerű producere jegyzi, akinek a nevéhez olyan filmzenék kapcsolódnak, mint a Cinderella és a Hipszterek.
A balettshow látványvilága, jelmezei valóban visszarepítették a nézőt a dekadens, dzsesszmámoros Amerikába, azonban a regény története helyenként nehezen követhető – a hatalmas kivetítőn peregnek az események, amelyek némileg segítenek a történet összerakásában. A nagy Gatsby története nem más, mint egy szegény sorból származó milliomos felkapaszkodásának és bukásának meséje. Az író regényében pontosan mutatta be, milyen az, ha valaki az úgynevezett „amerikai álom” rabja és áldozata lesz. Gatsby és Daisy szerelmét nemcsak a társadalmi különbség, hanem a háború is lehetetlenné teszi, és mire a férfi visszatér a frontról, a lány már egy gátlástalan milliomos, Tom Buchanan felesége. Gatsby úgy dönt, hogy mindenáron vagyonos emberré kell válnia, és vissza kell szereznie Daisyt.
Az balettelőadás lényegét a következő, regényből vett idézettel ragadhatjuk meg leginkább: „Hiszünk a mámorító jövőben, ami évről évre távolabb kerül tőlünk. Ma sem sikerült elérnünk, de sebaj, majd holnap gyorsabban futunk, messzebbre nyújtjuk a kezünket utána, és akkor majd egyszer, talán… Tovább küzdünk hát, evezünk az ár ellen, és sodródunk napról napra a tegnap felé.”
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
(Margitszigeti Szabadtéri Színpad)
Balettshow két részben
Rendező-koreográfus: Dwight Rhode
