Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650–1800 címmel látható kiállítás az Országos Széchényi Könyvtárban szeptember 13-ig. A folyam régiónkbeli szerepét több először látható dokumentumon keresztül bemutató nemzetközi vándortárlat Pécsen és Győrben is látható lesz később.
Már az ókorban is misztikus folyamnak számított a Duna, amelynek titokzatosságát, folyamatos alakulását különleges módon tárja fel a Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650–1800 című kiállítás az Országos Széchényi Könyvtár Ars Librorum csarnokában szeptember 13-ig.
A kétnyelvű (német és angol) nyelvű tárlatot magyar kísérőszövegekkel egészítették ki. Hetven értékes, többségében első alkalommal kiállított darabja a térképészet fejlődésének azt az időszakát mutatja be, amikor a kora újkori térségfelfogásokból kialakult a mai értelemben vett Duna menti régió. A tárlat alapjául a bádeni őrgrófok katonai célokból létrehozott gyűjteménye szolgál, és az Institut für donauschwäbische Geschichte und Landeskunde (Dunai Sváb Történelem- és Országismeret Intézet), valamint magángyűjtők kollekciójából származó darabok gazdagítják, a projektet a Baden-Württembergi Tartományi Levéltár és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára és Információs Központja is támogatta.
A kiállítás első darabja egy rézmetszet az ókori római folyóistenről, Danubiusról: a folyó forrása a vidéknek vizet és életet adományoz. Ez a kútfő a dunai térséget gazdag vidékké, új Árkádiává teszi. Továbbhaladva az aprólékos rézmetszet és tollrajz térképek között találjuk mások mellett Pozsony várának alaprajzát, Buda látképét vagy a Magyar Királyságot a környező országokkal. A török háború színhelyei éppúgy megelevenednek előttünk térképeken, mint a délnyugaton és délkeleten húzódó határvidék. A részletgazdag térképek között sétálva szembetűnik, hogy a térképkészítők rézmetszetei, toll- és szabadkézi rajzai nemcsak a találkozásról és a kölcsönös ismeretátadásról mesélnek, hanem az uralkodók hatalmi igényeiről, a katonai konfliktusokról és a vallási elhatárolódásról is. Többnyire olyan, egymásba mosódó európai térségeket kapcsol össze a folyam, amelynek a központjai, Bécs és Budapest egyben a Habsburg Birodalom középpontjait is jelentették egykor – olvasható a tárlat ismertetőjében. Ez azonban nem volt mindig így: csak az Oszmán Birodalommal vívott háborúk során, a 17. század végén és a 18. század elején sikerült Délkelet-Európa legnagyobb részét meghódítani a német–római császár számára. „Török Lajos”, azaz Lajos Vilmos badeni őrgróf, a császári csapatok főparancsnoka ezekben a harcokban szerzett hírnevet. Ezeket az ismeretlen vidékeket azonban először mégis a térképrajzolók munkái jelenítették meg, akik így új régiókat teremtettek. Ők alkottak olyan képeket a folyóról, amely nemcsak országokat, városokat és embereket köt össze egymással, hanem két világot is, a keleti és nyugati területeket. Az összekötő elemet, hidat a Duna jelentette, amely a török háborúkban megszerzett területeket egységes európai térséggé kapcsolta össze: a folyó Fekete-erdőben lévő forrásától a Fekete-tengerben végződő torkolatáig.
Mint az ismertető írja, az újonnan készített Duna-térképek egyúttal legitimálták a hatalmi igényeket és a kulturális függőségi viszonyokat is, de a pogány és barbár törökökről alkotott ellenségkép szintén ezen az úton terjedt el nagyon gyorsan. A tárlaton látható földabroszok a keresztény Európa máig ható önképét és a muzulmán ellenség fenyegető képét rajzolják meg. Míg jó háromszáz évvel ezelőtt ezek a szempontok voltak előtérben a Duna menti térségben, addig ma békés stratégiák határozzák meg e régiót, ahol az egyes országok együttműködésre törekednek egymással – ez a szándék fejeződik ki az Európa Tanács által 2011 júniusában elfogadott, úgynevezett Duna Régió Stratégiában is, amely az 1989 után összenövő Európa egyik nagyrégiójának és szilárd alkotórészének tekinti a Duna menti térséget. A nagy folyam így – máig ható módon – térmetaforává lényegült át.
A kartográfusok különböző földrajzi tájakat fűztek össze egy egésszé, területeket választottak el egymástól, valamint a teret újra és újra átszabták. A számtalan határhúzás ellenére a nagy kiterjedésű és összetett Duna menti régió nyitott és folyamatosan változó maradt – éppen úgy, ahogy a nagy folyam tereket mos egybe, és új területeket teremt az élet számára – olvasható a kiállításhoz készített kiadványban.
A napokban tartott megnyitón Tüske László, a könyvtár főigazgatója hangsúlyozta, a tárlat kétszáz év fejlődését vázolja fel, célja múltunk és identitásunk megőrzése, a Duna által összekötött tájak, népek bemutatása. A különleges kiállítást először Karlsruhéban mutatták be tavaly, ezt követően nemzetközi vándorkiállításként a Duna menti térség számos városában lesz látható Ausztriától Magyarországon, Románián és Szerbián át egészen Horvátországig.
És bár a térképek egy sokszor ismeretlen Európába hívják utazásra a látogatókat, a tárlat központi kérdése mégis az, hogy a jelenben mit értünk Európán, és milyen képekkel kapcsoljuk össze az egyes régiókat.
Törököktől a császári kémeken át a határvitákig
A térképkiállítás idején több kapcsolódó előadás is lesz az Országos Széchényi Könyvtárban. Először augusztus 31-én 14 órától. A Lazius-térképtől a Müller-térképig – Magyarország-térképek a török korban címmel tart előadást Danku György, az intézmény kutatója. Szeptember elsején 15 órától Hajóval Bécs és Konstantinápoly között – Császári diplomaták és kémek a kora újkorban címmel eredeti dokumentumok bemutatásával illusztrálva beszél Kerekes Dóra történész. Szeptember 11-én, 16 órakor pedig Az első világháború térképeken: Határviták címmel kamarakiállítás nyílik a könyvtár térképtárának gyűjteményéből. (ZsRZ)
