Beregszásztól hat kilométerre északra található Makkosjánosi. Neve 1321-ben Ivanosy formában bukkant fel, Szent Erzsébetről elnevezett templomának Demeter nevű papja végrendeleti tanúként járt el a szomszédos Bulcsú faluban, majd 1364-ben a lengyel Piast-házbeli Erzsébet anyakirályné birtoka volt a község, az 1484. évi összeírás szerint a munkácsi vár tartozéka.

Temploma az 1300-as évek elején készült, a késő román kor és a korai gótika átmeneti stílusjegyeivel. Csúcsíves, pálcatagos bélletű nyugati kapuja fölött – a harangtorony emeletén – háromkaréjos, restaurált gótikus körablak tűnik ki az újkori vakolatrétegből. A reformátusok 1595-ben vették birtokba, több ízben átalakították a 17–19. században. Az elmúlt száz évben háromszor renoválták, egyik munkát sem dicsérhetjük, legutóbb a műemléki szempontok teljes mellőzésével végezték a kőporos vakolatú, csúful színezett „restaurációt”.
Kígyós község a következő helyszínünk a Beregi-erdő felé vezető úton. A Szernye-tótól délre, patakvölgyben alapított Árpád-kori falu neve először az 1334. évi pápai tizedjegyzékben olvasható. Temploma a vidéken szinte „egységes típusterv” szerint készült, csupán az különbözteti meg a kvadrát-szentélyes, egyhajós késő román kori falusi emlékektől, hogy a gyülekezeti tere nem szabályos, nyugat felé szélesedő téglalap formájú, és hogy az apszis keleti falán kettős román kori tölcsérablak látható.
Ez fölöttébb ritka megoldás: a szabolcsi Ajak település korabeli templomán köszön vissza, és az 1937-ben lebontott vásárosnaményi szentélyén volt hasonló, továbbá néhány 13. századi dunántúli rokonemléken, Vasvár, Mórichida kolostortemplomainál. Déli oldalán már gótikus ablakokat láthatunk, és szintén csúcsíves a nyugati, reprezentatív főbejárat. A kálvinisták 1590 óta használják, fa karzatot építtettek, a termet sötét égszínkékre festett, aranyozott csillagos deszkamennyezet fedi, az épülettől pedig délre magasodik a 18. századi fa harangtorony, harangján a felirat: „Sanctus Paulus ora pro nobis” (Szent Pál, imádkozz értünk). A kisberegi pálos kolostorból származhat – írja Deschmann Alajos, a Kárpátalja műemlékei című munkájában.
Kígyóstól rövid autózással érkezünk Nagyberegre. Hatalmas kőtornyú, gótikus temploma messze ellátszik nyugat felé. Ősi királyi birtokközpont volt, ahol kúria és vár állott a 13. században. Első ízben 1214-ben szerepelt írott forrásban „in silva Beregh” formában, az 1230-as évek elején országos – sőt nemzetközi politikai – esemény helyszíne volt az itteni királyi kúria. II. Endre király 1233. augusztus 20-án, útban a halicsi hadjáratba, a Beregi-erdőben megkötötte Jakab pápai legátussal a második, úgynevezett „beregi egyezményt”. Eskü alatt megígérte a zsidók és izmaeliták („szerecsenyek”, azaz muszlimok) kizárását a hivatalokból; hogy jellel különböztetik meg őket, és kivonják uralmuk alól a keresztény híveket. A Béla királyfi, Kálmán herceg és Dénes nádor által is aláírt levél példányait a királyi és főpapi kancelláriákban, és a johannita lovagok két hazai konventjében helyezték el (Magyarország történeti kronológiája, I. kötet, 1983).
Később, 1329-ben a lengyel Erzsébet királyné birtoka volt, vélhetően ő alapította a pálos remeték klastromát a közeli rengetegben. A plébániatemplom Szűz Mária nevére volt szentelve. Egy 1397-ben kelt, Zsigmond király által kibocsátott okirat már mezővárosi rangú helységnek – oppidium – nevezte a települést. Az 1554-ben megalakult református gyülekezet elfoglalta a gótikus egyházat, azóta is birtokolja. II. Rákóczi György fejedelem 1657. évi, sikeretlen lengyelországi hadjáratának megtorlásaként lengyel csapatok megrongálták. A helyreállítás 1670-ben megtörtént, fatornyot ácsoltak a nyugati homlokzat elé, amelyet 1817 és 1824 között négyemeletes kő harangtoronyra cseréltek. Épségben megmaradt a hajó síkmennyezeténél alacsonyabb szentély. A négy boltszakaszos apszis tengelytámpilléres, ami ugyancsak ritka építészeti megoldás. A faragott kő bordákat összefogó zárókövek egyikén „anno domini m cccc v” (azaz 1405) domború felirat olvasható, a másikon bölényfej – a beregi erdőispánság ősi jelképe – látható.



