Többszöröse a hazai igény annak, ahány bérlakás jelenleg rendelkezésre áll, és az olló egyre jobban nyílik. Emiatt új modellek kellenek a bérlakásszektor bővítésére, és azt is meg kellene határozni, milyen szerepet játszhat a lakásállomány minőségi megújításában ez a szegmens.
A jól működő bérlakásszektor sokszereplős: egyaránt szerepet vállal benne az állam, az önkormányzat, a piaci szféra, valamint számtalan lakástársaság és szakmai meg civil szervezet. Magyarországon azonban az igényhez képest sajnálatosan alacsony a bérlakások száma. Önkormányzati lakásépítés érdemi volumenben évtizedek óta nincs, a meglévők nagyobb része pedig a legalacsonyabb jövedelmű rétegekre fókuszál – hangzott el tegnap a Wienerberger Zrt., a Habitat for Humanity Magyarország és a Társaság a Lakásépítésért, Lakásfelújításért Egyesület (TLE) közös konferenciáján.
Magyarországon adottság a magánlakás-tulajdon magas aránya, miközben egyre súlyosbodó gond, hogy a több munkahely-lehetőséggel rendelkező városban nincs elegendő bérlakás. Ráadásul az utóbbi időben jelentős mértékben emelkedtek a lakbérek. A bérlakásrendszer bővíthető építéssel, a meglevő közösségi állomány felújításával, vásárlással, valamint magántulajdonú lakásoknak a közösségi bérlakások körébe történő bevonásával is. Egy új építésű bérlakás piaci bérleti díját a társadalom túlnyomó része nem tudja megfizetni. Javaslatokban azonban nincs hiány: a TLE közösségi bérlakás-építési modelljében a bérlő érdemben hozzájárulna a bérleti díjhoz, az állam pedig olyan rendszert alakítana ki, amelyben olcsón, kedvező finanszírozási költségek mellett, jó minőségű lakások épülnek. Ehhez azonban támogatásra és a bérlakásszektor szabályozásának újragondolására is szükség lenne.
Egy másik megoldás lehetne a Városkutatás Kft. és a Habitat Magyarország által kidolgozott Szol-modell, amelynek keretében úgynevezett Szociális Lakásügynökségek (Szol-ok) közvetítésével kapcsolnák össze a lakástulajdonosokat és a bérlőket. A bérlők rászorultságuk mértékében lakbértámogatásra is jogosultak lennének.
