Az idei év legnagyobb slágere a devizahitelek forintra váltása mellett azok kiváltása. Ami nem csoda, hiszen egy egyszerű bankváltással több százezer forintot is meg lehet takarítani. Azonban egy fontos határidőről már számos adós lekésett: a díjmentes szerződésfelmondás és ezzel együtt az igazán kedvező feltételű hitelkiváltás ideje is lejárt.
Azon devizahitelesek számára, akik az elsők között kapták kézhez elszámolólevelüket, a kipostázást követően 91 nap állt rendelkezésükre, hogy forintosított hitelüket végtörlesztési és egyéb más hitelzárási díj nélkül átvigyék egy másik bankhoz. Mivel a volt devizahitelesek túlnyomó része április végén vagy május elején kapta meg az áhított levelet, így számukra ez a kiskapu már bezárult – tájékoztatott a Bankmonitor.hu. Azt írták, a határidő lejárta után pedig már jogosan számíthat fel a bank bánatpénzt. A végtörlesztési díj jellemzően 1–2,5 százalék között alakul, így egy hétmillió forintos hitel lezárása könnyűszerrel meghaladhatja a százezer forintot.
A végtörlesztési díjat még rendszerint ellensúlyozza a hitelkiváltással elérhető megtakarítás, azonban lehet, hogy erre már nem kerül sor. Ugyanis a türelmi idő végével már a forintosított hitelek kiváltása esetén is alkalmazni kell a fair banki szabályokat.
Mint arról lapunk többször is beszámolt, ezek egyike a jövedelemarányos törlesztőrészlet-mutató (JTM). Ez azt jelenti, hogy a hitel törlesztőrészlete nem haladhatja meg az adós igazolt havi nettó jövedelmének az ötven, illetve a hatvan százalékát. Az előbbi négyszázezer forint alatti, míg utóbbi afeletti jövedelemre vonatkozik.
A hitelfedezeti mutató (HFM) pedig azt jelenti, hogy a hitel összege nem lehet magasabb, mint a fedezetül szolgáló ingatlan nyolcvan százaléka.
A két szabály közül főleg az utóbbi kötelező érvényű alkalmazása szűkíti be a teret a potenciális hitelkiváltók körében. Ennek legfőbb oka pedig abban rejlik, hogy a svájci frank elszállásával a forintra korábban átváltott tartozás gyakran a kezdeti hitelösszeg körül van – rosszabb esetben nem kis összeggel pedig meghaladja azt –, míg a lakóingatlan legtöbbször leértékelődött. Így az előbb felsorolt két tényező eredőjeként az ügyfél jobb esetben a hitelezhetőségi határon billeg.
