A Casablanca című ikonikus film sztárja, az Oscar-díjas amerikai színész, Humphrey Bogart hatvan éve, 1957. január 14-én hunyt el. A távirati iroda portréja szerint a születési dátumáról máig vitatkoznak. A legtöbb forrás szerint 1899. december 25-én látta meg a napvilágot, ezt vésték sírjára is, ám ő maga azt terjesztette, hogy 1900 végén született, más források szerint pedig 1899. január 23-án.
Orvosnak készült apja nyomdokain, de a katonai szolgálat után több szakmában is kipróbálta magát, 1920-ban játszott színházban először, filmben pedig 1928-ban. Két évvel később a Felfelé a folyón című filmben már főszerepet osztottak rá, főleg gengsztereket alakított később.
Az áttörést a negyvenes évek hozták meg: 1941-ben A máltai sólyommal lett igazi sztár, a Hosszú álom és a Gyanúba keveredve című alkotásokban is magánnyomozót alakított. Az 1942-es Casablancával írta be végleg a nevét a filmtörténetbe. A Kertész Mihály által rendezett fekete-fehér háborús románcot ma is minden idők legjobb filmjei között emlegetik, nyolc kategóriában jelölték az Oscar-díjra, és a legjobb film, rendezés és forgatókönyv díját meg is kapta, Bogart azonban üres kézzel távozott. Ezt követően Korda Zoltánnal forgatott háborús filmet (Szahara), majd a Hemingway műve nyomán készült Szegények és gazdagokban (más címen Martinique) játszott. A legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart végül az Afrika királynője című 1952-es filmben nyújtott alakításáért kapta meg. Később játszott a Zendülés a Caine hadihajón című filmben, a Sabrina című romantikus vígjátékban. Gégerákban hunyt el, alig ötvenhét évesen.
Bogart egész életét a színészi pályafutásának rendelte alá, a forgatásról soha nem késett, szerepeit mindig megtanulta, a közönség teljes kiszolgálására törekedett. Gúnyosnak vagy cinikusnak mondott mosolya, szigorú, mégis szomorú tekintete, elegáns testtartása, elmaradhatatlan ballonkabátja és kalapja, valamint az állandóan szája sarkában lévő cigaretta egy korszak ideáljává tette. Kiváló sakkjátékosként is ismert volt, legszívesebben pedig Bach és Debussy műveit hallgatta. Tiszteletére 1997-ben bélyeget adtak ki, 1999-ben az Amerikai Filmintézet minden idők legjobb amerikai színészének nevezte, és posztumusz csillagot kapott a Hírességek sétányán is, 2006-ban pedig New Yorkban utcát neveztek el róla.
