Izgulnak-e még az idősebb színészek, amikor ki kell állniuk a közönség elé? Figyelembe kell-e vennie az írónak, hogy kik olvassák? A Nyitott Műhely Zsöllye című sorozatában egy-egy népszerű színészünket kérdezik irodalmi élményeikről fiatalabb írótársak, ezúttal Darvasi László és Fullajtár Andrea került sorra. Az írót és a színésznőt egy Bajor Gizi életéről szóló színdarab is összeköti: egyikük a szerzője, másikuk a főszereplője.
„Amikor elkezdtem színdarabot írni Bajor Giziről, Andi jutott eszembe” – mesélte Darvasi László a Nyitott Műhelyben, a Zsöllye című sorozat legutóbbi estjén. Az író háromfelvonásos, huszonnyolc szereplős drámájából végül egy felolvasószínházi est született a Katona József Színházban. A szerep valóban csak Fullajtár Andreára várt, ám a színház igazgatója, Máté Gábor úgy ítélte meg, a színésznő még túl fiatal a karakterhez: „Van itt egy színdarab nálam, amit el kell játssz, de nem most, még legalább tíz év” – idézte Andrea a rendező szavait. Az előadás végül hamarabb létrejött, mint gondolták, s a közönség nagyon megszerette. Darvasi szerint azért, mert van benne „egy elképesztően drámai szerelem is”.
„Bajor Gizinek három férje volt és rengeteg szeretője” – magyarázta izgatottan Darvasi, hozzátéve, hogy a színésznő szerelmi életében még a Horthy család is érintett lehetett. Harmadik férje egy kevésbé jóképű, ám annál gazdagabb orvos professzor, Germán volt, az író ezt, az utolsó, tragikus házasságot örökítette meg drámájában. A fül-orr-gégészt a Katona színpadán Lengyel Ferenc alakította, ezen az estén azonban maga Darvasi bújt az orvos bőrébe. Fullajtár Andreával közösen olvasták fel a darab első jelenetét: „Csak egyet ígérjen meg, az idővel ne csaljon meg” – kérlelte Germán az örökké játszó, idősödő színésznőt a párbeszédben. „Elég gyilkos dolog egy színésznőnek az idő múlása, bosszantóan kínos kérdés a kor” – reagált a felolvasás után Fullajtár, aki szerint komoly frusztrációkat okozhat, hogy egy színművésznek negyven-ötven éves korában is „úgy” kell kinéznie, különben alakítása nem lesz hiteles. „Az nagyon durva, amikor az embernek a pasija kezdi nyomni, hogy ne öregedjen meg” – fűzte hozzá a dráma cselekményére utalva, amelyben a férj folyamatosan amiatt szorong, hogy a felesége meg fog öregedni. „1950-ig élnek együtt, pontosabban ötvenig élnek” – lőtte le a poént Darvasi, aki a színdarab megírásakor alapos kutatásokat végzett a házaspár életéről. Azt is elmesélte, hogy Germán klinikai elmebeteg volt, öregedéssel kapcsolatos rögeszméi krónikus agysorvadásának voltak tulajdoníthatók, ugyanakkor félelme nem volt alaptalan: jöttek a fiatalabb színésznők, Gobbi Hilda és mások, Bajor Gizit pedig egyre kevésbé vették komolyan a rendezők. A beteges férj azért is vetett véget életüknek, hogy megóvja feleségét attól a megaláztatástól, amit az öregedés egy színésznő számára jelent.
„Most miért mondtad el a végét?” – fakadt ki Fullajtár, de ha már így alakult, felolvasták az utolsó jelenetet is, amelyben megtörténik a gyilkosság. „Én nem fogom hagyni, hogy ostoba vénasszonnyá züllesszék” – kiabált Darvasi doktor Germánként, mielőtt egy morfiumos injekcióval megölte volna feleségét, Bajor Gizit. A felolvasás után megosztotta velünk a háttérsztorit is: az orvos fülgyulladással kezelte a színésznőt, ezért rendszeresen adott neki vitaminkoncentrátumot, Gizi ezért nem sejthette, mire készül a férje. A legendás színésznő temetésére negyvenezren mentek el. Az est második felében az író új kötete, az Isten. Haza. Csal. került előtérbe. Fullajtár felolvasta a Smink című szöveget, ebben a lány méregdrága kozmetikumokkal csinosítja ki magatehetetlen, haldokló édesanyját: „Menj anya, menj. Ne félj, tetszeni fogsz neki.” Miközben Darvasi figyelte a közönség reak- cióit, a színésznő el-elakadt a felolvasásban, könnyeivel küszködött. Így kerültek szóba a színpadon megélt érzelmek, az izgulás és a rutin kérdése. Fullajtár azt bizonygatta, hogy a korral arányosan nem csökken, hanem nő a stressz, mert a közönség már magasabb elvárásokat támaszt a színész teljesítményével szemben. „Minél több éve vagy a pályán, annál több a vesztenivalód. Mindig gurítani kell” – magyarázta. Darvasi a regényíráshoz hasonlította ezt a folyamatot: „Ha regényt írsz, pályakezdő író vagy” – mondta, s egyben azt is elárulta, hogy épp most adta le harmadik regényének kéziratát, amelynek A taligás lesz a címe.



