A művészet, a rendhagyó összpontosítási képesség, valamiféle meditatív állapot és a csúcstechnika háromszö-gében jön létre a természetfotó.
Végigpörgetve az Alexandra Kiadónál most megjelent, Az év természetfotói – Magyarország 2016 című albumot, leginkább a figyelem képessége a megejtő ezeken a felvételeken, az, ahogy a fényképészek az adott tájjal vagy a tenyérnyi élőhelyek lényeivel képesek együtt lélegezni, míg feltárul számukra az adott makro- vagy mikrovilág lényegisége.
Az év természetfotója pályázatra érkezett több ezer kép, mint a kötet fülszövegéből megtudjuk, nemcsak a Kárpát-medence egészét fedi le, de a fotósok a világ minden szegletéből küldtek felvételeket.
A szerkesztők, akárcsak az anyagból a Természettudományi Múzeumban látható tárlaton, különféle kategóriákba csoportosították a munkákat, így szerepelnek egymás után például a madarakat, az állatok viselkedését, a növényeket vagy a vízfelszín alatti életet bemutató képek. Mint az a kötet egyik előszavából kiderül, az idei az első év, amelyben a versenyre már nem is érkezett analóg munka, a pályázók csak digitális fotókat küldtek, amelyek közt volt 1, 2 GB-os összetett csillagászati kép is – az adatok főleg a tíz vagy húsz évvel ezelőtti lehetőségek tükrében elgondolkoztatók, ugyanakkor az is bizonyos, hogy bár elvileg létezhet olyan konstelláció, amikor a kellő mennyiségű kattintás és a digitális fotó metszéspontjában mintegy véletlenül jön létre a jó kép, technika ide vagy oda, látni nem fog attól valaki, ha profi a felszerelése.
A kötet Az év természetfotósai, Daróczi Csaba és Selmeczi Dániel bemutatásával indít – míg Daróczinak főleg a lakóhelye környékén, a Kiskunságban készült felvételei ismertek, Selmeczi, noha szolnoki származású, tengeri búvárfotósként lett ismert, számtalan cápafotót készített. Az év ifjú természetfotósa kategóriában Szekeres Levente és Ceglédi Ádám lett a legjobb az idén.
Szép a kötetnyitó Daróczi-kép: a Kék és narancs című felvétel, amely az idén Az év természetfotója lett, s leszálló récéket ábrázol. Megdöbbentő a harmadik díjjal jutalmazott Dezső László felvétele, Az eltűnt falu, amely az erdélyi Verespatak a réz- és aranybányászat miatt elöntött templomát ábrázolja, amelynek csak tornya emelkedik ki a vöröses vízből: a kép esztétikája éles ellentétben áll azzal, ami történik a fotón, és ettől különös feszültség keletkezik. Impresszionisztikus és szép felvétel Kerekes M. István Fertő tavi felvétele, szép Litauszki Tibor különdíjas Jégvarázsa, amely fagyos csipkebokorágon üldögélő jégmadarat ábrázol. A japán fametszeteket idézi Utassy György gemenci madaras felvétele, míg Pabar Zoltánnak sikerült hiúztámadást rögzítenie. 
Az év természetfotói – Magyarország 2016
Nemcsak a fotóst, de a technikát is dicséri Szalma Ferenc felvétele, amelyen egy hangya iszik egy szamócalevélen összegyűlt vízcseppből. Bár ízlésekről nem érdemes vitázni, nálunk Kércz Tibor Japánban készült, kékes-ködös tónusú, darvakat ábrázoló felvétele vitte a prímet. Farkas Imre Romantikus randihely című felvétele Marcin Sobas lengyel fotográfus Toscana-képeit idézi, a fekete-fehér fotók közt Szabó Csabáé pedig a szürrealisták különös perspektíváit. A képek alatt-mellett azok készítésének története is megtalálható.
