Elkészült a Városligetben már épülő Magyar Zene Háza kiállítási és oktatási koncepciója. Lapunknak Batta András zenetudós, a projekt vezetője elmondta: a különböző belső tereket imitáló installációkban az egész történelmen át lehet majd sétálni, a fő cél az iskolás csoportok megszólítása.
Az épület (képünkön a látványterv) a világhírű japán építész, Fudzsimoto Szu terve alapján készül (Forrás: Liget Budapest Projekt)
A tervek szerint 2020 végén nyílik meg a Városligetben a lebontott egykori Hungexpo-irodaházak helyére készülő Magyar Zene Háza. Az intézmény koncepciója elkészült, és mint Batta András zenetudós, a projekt vezetője lapunknak elmondta, az állandó kiállítás voltaképp interaktív és élményekben gazdag zenetörténeti sétát jelent: a muzsika keletkezésétől, azaz az ősközösségek ritmusvilágától a kortárs könnyűzenéig ível majd, benne például a gregoriánnal és a népzenével, a dzsesszel és a cigányzenével, a Beatles és az LGT örökségével is.
A világhírű japán építész, Fudzsimoto Szu a Liget Budapest projekt részeként kiírt nemzetközi pályázaton nyertes különleges terve alapján mintegy tizennyolcmilliárd forintért október eleje óta épül már a központ. A föld alatt a kiállítási terek, a légies, üvegfalú földszinten koncerthelyszínek, az oszlopokon nyugvó, „kalapszerű” felső részen pedig könyvtár és oktatási helyiségek lesznek.
Batta András az állandó tárlat kialakításáról elmondta: olyan installációk lesznek, amelyek között azt érzi majd a látogató, mintha például ott lenne egy reneszánsz templomi térben, egy színes ólomüvegekkel díszes kápolnában vagy épp Bach orgonavilágában, ahol regiszterek, pedálok és billentyűk érintésére előjönnek a hangok. Mozart esetében postakocsi idézi fel a zeneszerző európai útjait, Lisztnél „szellemzongora” játssza műveinek részleteit – említett még néhány példát a Zeneakadémia volt rektora.
Szavai szerint voltaképp kronologikus rendben is végig lehet járni a tárlatot, ez mintegy kétórás elfoglaltságot jelent majd, de lesznek rövidített utak, amelyek tematikus sétákat jelentenek. Bartók és Kodály művészetéhez például a népzenei résszel összekapcsolva lehet jutni, hiszen a kompozícióikban ez markánsan megjelenik. Ez azért fontos, mert az egyik legfőbb célcsoport az iskolások köre, akik ha e két szerzőről tanulnak, élményszerűen megismerhetik a műveiket. Batta közlése szerint azért kívánják kiemelten az alsó tagozatosoktól a gimnazistákig megszólítani a gyerekeket, hogy „a mindig kicsit mostohán kezelt iskolai zeneoktatást” pótolja az intézmény, egyúttal a tanároknak is megmutassák, hogyan lehet közelebb vinni a gyerekekhez a zenét. Ezért szervezett programok is lesznek a központban, például a 18. századi európai zenei hálózatot vagy a 20. századot, a filmzenét, az értékes könnyűzenét bemutató események. Különlegességként létrehoznak egy úgynevezett hangdómot is, amely speciális, félgömb alakú kupolatérben hang- és vetítéstechnikával hoz létre változatos hatásokat. A park szintjén a szabadtéri színpadon és a belső termekben ugyancsak interaktív, előadásokkal-beszélgetésekkel vegyes koncertek lesznek.
Batta András tájékoztatása szerint a koncepción sokan dolgoztak, zenészek, múzeum- és zenepedagógusok, látványtervezők, például a népzenei tanácsadó Sebő Ferenc.
A vizuális megjelenés felelőse a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem két professzora, de van belsőépítész is a csapatban.
