A devizatartalék elmúlt két évben történt felhasználása olyan célokat támogatott, mint a lakossági devizahitelek forintosítása vagy a jegybanki önfinanszírozási program – jelentette ki lapunknak Veres István, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) pénz- és devizapiaci igazgatója. Szerinte ezek a programok csökkentették sérülékenységünket és javították az ország kockázati megítélést. Az MNB igazgatója cáfolta, hogy eladták hazánk aranytartalékát, arra utoljára a kilencvenes években került sor.
– Hetek óta másról sem hallani, mint hogy eladták hazánk aranytartalékát. Egyáltalán: rendelkezik még a „kinccsel” a jegybank?
– A kilencvenes évek elején történt utoljára aranyértékesítés, azóta az állomány stabilan három tonna, így a lábra kelt hírekkel ellentétben nem adott el aranyat a jegybank, hanem befektette. Ez egy úgynevezett devizacsere-ügylet, amely más jegyban-kok gyakorlatában is megjelenik. Így ez a tétel a tranzakciónak köszönhetően a devizakövetelés sorra került át az év végére. Egyébként konkrétan mintegy százezer uncia arannyal, vagyis az említett három tonna aranytartalékkal rendelkezik a jegybank, amely 34-35 milliárd forintot ér. Ez hozzávetőleg 110 millió eurót jelent.
– Mikor volt csúcson az aranykészletünk? S mikorra csökkent mostani három tonnára?
– Aranykészletünk a nyolcvanas években tetőzött, amikor a nagysága 65-70 tonna lehetett. A kilencvenes évek elején került sor nagyobb mennyiségű értékesítésre, az utolsó tételeket 1992-ben adták el. Azóta áll stabil szinten az állomány.
– Mekkora az arany súlya a devizatartalékon belül?
– Az MNB devizatartalékán belül mintegy fél százalékot képvisel az arany. Hazánk nemzetközi tartalékát ugyanis döntően kötvények, betétek, valamint számlapénz teszi ki. Tény, hogy nemzetközi szinten valamivel magasabb ez az arány, azonban a nagy, fejlett országok esetében történelmileg magyarázható az arany tartása. Gondoljunk csak arra, az arany valamikor az aranystandard rendszer üzemeltetéséhez kellett mint a pénz mögött álló fedezet.
– Az arany „befolyása” folyamatosan változik a világpiacon, mi most a helyezése a nemzetközi üzletmenetben?
– Az aranystandard rendszert, amelyben az arany még a fizetési forgalomban használt pénz fedezete volt, 1944-ben az úgynevezett Bretton Woods-i monetáris rendszer váltotta fel. Ekkor az amerikai dollár még konvertálható volt aranyra, vagyis volt kapcsolat a pénz és az arany között. Azonban az 1970-es években ez a rendszer is megszűnt, és ezzel az arany végleg elvesztette monetáris funkcióját. Ugyanakkor felhalmozási és befektetési eszköz funkcióját továbbra is megőrizte, és a magán- és intézményi befektetők számára befektetési eszközök széles tárháza áll rendelkezésre a fizikai formától az értékpapírosított formákig. Viszont a nyolcvanas és kilencvenes évek jegybanki eladási programjai erősen lenyomták az arany kamatát és árfolyamát, és jelentős bizonytalanságot jelentettek a piac számára.
– Pár éve azonban ismét „kincs” lett az arany, nem?
– A stabilitást és kiszámíthatóságot az 1999 szeptemberében létrejött úgynevezett első jegybanki arany-megállapodás hozta el, ami szerint a megállapodást aláíró jegyban- kok a következő öt év alatt maximum kétezer tonna, azaz évente négyszáz tonna aranyat értékesítenek. Ezt a megállapodást – minden alkalommal újratárgyalt feltételekkel – azóta is ötévente megújítják.
– Visszatérve hazánk devizatartalékára, jelentősen csökkent az állomány, mintegy tízmilliárd euróval. Mi lesz, ha ismét beüt egy globális krízis?
– Folyamatosan terítéken lévő kérdés, hogy egy ország devizatartalékainak szintje megfelelő-e, különösen a feltörekvő piaci országok esetében. Az MNB is rendszeresen vizsgálja a tartalékmegfelelést, de természetesen a nemzetközi befektetők vagy a hitelminősítő intézetek is figyelemmel kísérik a devizatartalékok alakulását. Tavaly szeptemberben a rövid lejáratú külső adósság hozzávetőleg 18 milliárd eurót tett ki, az ország devizatartalékának mértéke viszont 2016 végén meghaladta a 24 milliárd eurót. Az MNB devizatartalékai jelenleg megfelelő szinten állnak. A korábban említett, több mint 24 milliárd eurót meghaladó tartalékszint érdemben meghaladja a befektetők, elemzők által is szoros figyelemmel kísért tartalékmutatókat.
– Mégis nem lenne jobb, ha több lenne a tartalék? S miért csökkent erre a szintre?
– A devizatartalék elmúlt két évben történt célzott felhasználása olyan célokat támogatott, mint a lakossági devizahitelek forintosítása vagy a jegybanki önfinanszírozási program. Az MNB álláspontja szerint ezek a programok olyan mértékben csökkentették az ország sérülékenységét és javították az ország kockázati megítélését, hogy a tartalék szintjének csökkenésével párhuzamosan a szükséges devizatartalék szintje is csökkent. A külső egyensúly javult, és az adósságszerkezet egészségesebbé vált. Mindez javította az ország gazdasági megítélését, aminek következtében jelentős mértékben csökkent az ország kockázati felára, ezáltal pedig a gazdaság szereplőinek, azon belül például a költségvetés finanszírozási költsége.
– Bizonyítványunk is van róla?
– Tartalékaink megfelelését nemzetközi – Európai Unió, Nemzetközi Valutaalap – országjelentések is elismerik, sőt a hitelminősítő intézetek kimondottan erre is hivatkoztak a tavalyi felminősítések indoklásaiban. Az egyik legjobb mérce pedig a piaci reakció: stabil hozamkörnyezet, stabil árfolyam jellemzi ma a hazai pénzügyi piacokat a javuló hitelminősítés mellett.
– A dúsgazdag Svájc éves GDP-jének megfelelő összegben tartalékol. Nekik megéri, nekünk nem?
– Mi nem Svájc vagyunk, amelynek pénze a világ egyik menedékvalutája. Másrészt nem indokolt túlságosan magas devizatartalékokkal rendelkezni az elvárt szint felett, hiszen a nagyobb mérleg, illetve devizatartalék nagyobb költséget is jelent, amivel Svájc például nem szembesül.
– Azt ne mondja, hogy kisebb a tartalék, s ezáltal javul a jegybanki mérleg.
– Pedig pontosan így van. Az előzőekben már említett tízmilliárd eurós csökkenés előretekintve évente átlagosan mintegy 25-30 milliárd forinttal javítja a Magyar Nemzeti Bank eredményét.
