A boldog nő még mindig veszélyes?

A Dollár Papa Gyermekei társulatot 2009-ben alapította a Kaposvári Egyetem két egykori színész szakos hallgatója, Kiss-Végh Emőke és Ördög Tamás. Azóta már számos sikeres előadást hoztak létre együtt, a Trafóban több produkciójuk is fut, többek közt a Családtrilógia, amelyben skandináv szerzők – Ibsen és Strindberg – műveit ültették át a mai mindennapok nyelvére. Ennek része a Gyermek című előadás is, amely a Nóra című dráma adaptációja.

Előadásaik különlegessége, hogy kis terekben, díszletek nélkül, a közönséghez nagyon közel kerülve teremtik meg a drámai szituációkat, amelyeket nem csupán színészileg hitelesen, hanem valószerűen ábrázolnak. Az általuk feldolgozott darabok középpontjában leginkább az emberi viszonyok s azon belül is a férfi-nő kapcsolat és a házasság áll. Úgy nyúlnak hozzá a klasszikus drámákhoz, hogy részben lecsupaszítják, átdolgozzák és „újrafordítják” őket, ugyanakkor megőrzik az eredeti szöveg jelentéstartalmának magját és a szereplők közötti törésvonalakat, valamint beépítik a legfontosabb mondatokat is. A társulat munkájának újszerűsége a magyar színházi viszonylatban a testi közelség, az intimititás – van olyan produkciójuk is, amelyet kérésre családok nappalijába is elvisznek –, és a szerepekkel való legteljesebb azonosulás: nem eljátszanak, hanem valóságot teremtenek. Noha az előadások nem interaktívak, a színészek közelsége nem engedi meg, hogy passzív nézőként szemléljük az előttünk zajló drámát, óhatatlanul részeseivé válunk annak.

Ilyen előadás a Családtrilógia befejező része, a Gyermek is, amelyet Henrik Ibsen egyik legsikeresebb és legismertebb műve, a Nóra alapján dolgoztak át. Az eredetileg nyolcszereplős drámát itt csupán négy színész jeleníti meg: Nórát Kiss-Végh Emőke, Helmert Ördög Tamás (aki egyben a rendező is) alakítja, a társulathoz Lindéné szerepére Láng Annamária, Krogstad szerepére pedig Terhes Sándor csatlakozott. A trilógia első két részéhez hasonlóan (Otthon, Szerelem) ezt a darabot is a Trafó emeleti, kis próbatermében játsszák alig pár néző előtt, díszletek és kellékek nélkül.

Ibsen maga elég modern gondolkodású volt, tekintve, hogy az 1879-es Babaház (Nóra) című drámájában korát jóval megelőzve foglalkozott a nők alárendelt helyzetének és jogainak kérdéseivel. A darabban Nóra elhagyja férjét és gyermekeit, távozik polgári otthonából, hogy megtalálja saját útját, és életében először maga hozhassa meg döntéseit. A norvég drámaíró az elsők között mondta ki, hogy a nő elsősorban ember, és csak azután anya és feleség. A Dollár Papa Gyermekei társulat Gyermek című előadása is ezekből a gondolatokból indul ki, bár tovább is megy ennél: rámutat a feminizmus által elért célok pozitív és negatív hatásaira is.

Az eladásban az Ibsen által létrehozott karakterek kicsit maibbá és összetettebbé váltak: Nóra (Kiss-Végh Emőke) alakjának gyermekisége, infantilizmusa leginkább pénzéhségében fejeződik ki: eltartott feleségként szipolyozza ki férjét. Ennek ellenére életük és házasságuk boldognak tűnik. Helmer (Ördög Tamás) ráadásul éppen előléptetés előtt áll a munkahelyén, így várhatóan stabilizálódni fog a kétgyermekes házaspár anyagi helyzete is.

Az Ibsen-drámák dramaturgiáját megőrizve itt is egy múltból érkező személy, Lindéné (Láng Annamária) váratlan felbukkanása zavarja meg a hamiskás idillt: rövidesen kiderül, hogy a látszólagos boldogság mögött egy hazugság lappang.

Bár a társulat módosított egy-két dolgot a Nóra alaptörténetén, az alapszituációkat, a feszültség forrását jelentő ellentéteket megőrizték. Feldolgozásuk elgondolkodásra készteti a nézőt, az előadásban megjelenik egyebek mellett a szabadság, az önállóság és felnőttség kérdése is. Nóra ebben az átiratban nemcsak önmagát keresi, amikor elhagyja családját, hanem menekül az általa meghozott döntések következményei elől is. A házaspár drámája húsbavágóan reá­lis, és mivel a szemünk előtt, testközelben zajlik, mi sem vonhatjuk ki magunkat az önvizsgálat súlya alól.