A tudósok digitálisan rekonstruálták a ma ismert legrégebbi Homo sapiens-maradványok egyikének arcvonásait, és az eredmény meglepően ismerős képet mutat. A mintegy 315 ezer évvel ezelőtt élt ember maradványait Marokkóban, a Jebel Irhoud nevű régészeti lelőhelyen találták meg.
A rekonstrukció betekintést enged abba, hogyan nézhettek ki fajunk legkorábbi képviselői, és azt is megmutatja, hogy a modern ember jellegzetes arcvonásai már jóval korábban kialakulóban voltak, mint azt sokáig gondolták.
A lelet története az 1960-as évek elejére nyúlik vissza, amikor egy bányászati munkás egy koponyát fedezett fel a marokkói lelőhelyen. A maradványokat kezdetben egy jóval fiatalabb, körülbelül 40 ezer éves emberhez kapcsolták, és sokáig nem volt egyértelmű, pontosan melyik embercsoporthoz tartozhatott. A későbbi ásatások, a fejlettebb kormeghatározási módszerek és az újabb tudományos vizsgálatok azonban alapvetően megváltoztatták a kutatók elképzeléseit. A 2017-ben megjelent kutatások arra jutottak, hogy a Jebel Irhoudnál feltárt maradványok mintegy 315 ezer évesek, és a Homo sapiens fajhoz tartoznak. Ezzel az eddig ismert legkorábbi modern emberi fosszíliák közé kerültek.
Az arcrekonstrukciót Cicero Moraes brazil digitális rekonstrukciós szakember és munkatársai készítették. A kutatók több, ugyanazon a lelőhelyen talált fosszília digitális modelljét egyesítették, mivel egyetlen teljes, ép koponya sem maradt fenn. A rekonstrukció alapját elsősorban az Irhoud 1 jelű koponya adta, az alsó állkapocs kialakításához pedig egy másik, Irhoud 11 néven ismert leletet is felhasználtak. A szakemberek számítógépes modellezéssel és anatómiai összehasonlításokkal becsülték meg, hogyan helyezkedhettek el az arc lágyrészei. A munka eredményeit 2026 szeptemberében a Heritage című tudományos folyóiratban publikálták.
A rekonstruált arc egyik legérdekesebb sajátossága, hogy egyszerre mutat modern és ősi vonásokat. Az arc alapvető formája meglepően hasonlít a mai emberekéhez, ugyanakkor a szemek fölött hangsúlyos csontperem húzódik, az arc és a koponya bizonyos részei pedig robusztusabbak a mai emberekre jellemzőnél. A koponya agykoponyai része szintén eltér a modern emberre jellemző, gömbölydedebb formától. A vizsgálatok alapján az agy térfogata ugyanakkor már a mai emberéhez hasonló nagyságrendű lehetett.
A felfedezés azért különösen jelentős, mert arra utal, hogy az emberi evolúció nem egyetlen pillanat alatt hozta létre a ma ismert anatómiai formát. A modern ember különböző jellegzetességei eltérő ütemben fejlődhettek ki: az arc már viszonylag modern megjelenésű lehetett, miközben a koponya más részei még ősi vonásokat őriztek. Ez azt is jelenti, hogy a mai emberekre jellemző külső kialakulása hosszú, összetett evolúciós folyamat eredménye volt.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a rekonstruált arc nem egy korabeli fénykép pontosságával mutatja meg, hogyan nézett ki ez az ember. A koponya és a csontok sok információt őriznek, de a bőr, az ajkak, a haj és más lágyrészek pontos megjelenése nem állapítható meg teljes bizonyossággal. A digitális modell ezért tudományos adatokon alapuló, megalapozott becslés, amely közelebb vihet bennünket az emberiség távoli múltjának megértéséhez.
A marokkói lelet legfontosabb üzenete, hogy az emberiség legkorábbi ismert képviselői külső megjelenésükben már sokkal közelebb állhattak hozzánk, mint azt az ősi koponyák első vizsgálata alapján gondolnánk. Arcukban már felismerhetők voltak a mai ember jellegzetességei, miközben csontozatuk még egy hosszú evolúciós történet korábbi állomását tükrözte - írja a ScienceAlert.
