Rendkívüli, mintegy kétezer éves temetkezési együttest tártak fel Oroszország déli részén, a Krasznodar városának közelében fekvő Kubán vidékén. A régészek egy előkelő harcos sírjára bukkantak, amelyben fegyverek, egy feláldozott ló és értékes tárgyak kerültek elő.
A lelet különlegességét tovább növeli, hogy a közelben egy másik temetkezési együttesben állatok maradványai, valamint egy emberi medencecsont töredéke is előkerült, ami arra utalhat, hogy a halottak mellett emberáldozatot is bemutathattak. A kutatók eredményeiről a Russian Archaeology című tudományos folyóiratban számoltak be.
A sír egy több mint 150 temetkezésből álló ókori nekropolisz központi részén helyezkedett el. Ez az elrendezés arra utal, hogy az elhunyt a korabeli társadalom előkelő rétegéhez tartozhatott. A leletek alapján a harcos a meót nép tagja lehetett, amely az ókorban a Fekete-tenger északi partvidékének térségében élt, és kapcsolatban állt a szomszédos Boszporoszi Királysággal, illetve a Mithridatész nevéhez kötődő hatalmi szövetséggel.
A sírban két aranyérmét is találtak, amelyek Nagy Sándor képmását ábrázolják. Az egyik érmét a harcos állkapcsa alatt fedezték fel, ami arra utal, hogy a temetés során a halott szájába helyezhették. Ez az ókori görög hagyományra emlékeztet, amely szerint az elhunytat pénzzel látták el, hogy megfizethesse Kharónnak, az alvilág révészének a túlvilágra vezető út árát. A másik aranyérme egy, a sír közelében található rituális aknából került elő, és a kutatók szerint az isteneknek szánt felajánlás lehetett. A pénzek valószínűleg nem hétköznapi fizetőeszközként szolgáltak, hanem inkább a gazdagságot és a társadalmi rangot jelképezték.
A harcost fegyvereivel együtt temették el: két vas lándzsahegy és egy vas nyílhegy is előkerült a sírból. Mellette megtalálták lovának maradványait, valamint egy ritka, üvegből készült, kis méretű edényt is, amelyet feltehetően olaj vagy illatszerek tárolására használtak. Az edény akár Ciprusról vagy a Földközi-tenger keleti térségéből is származhatott, ami a korabeli kereskedelmi és kulturális kapcsolatokra utal.
Az egyik legérdekesebb tárgy egy kétfülű agyagkupa volt, amelyet az ókori görögök kantharosznak neveztek. Felületébe pentagrammát, vagyis ötágú csillagot véstek. A kutatók szerint a jelképet a Naphoz kapcsolhatták, és mágikus védelmet tulajdoníthattak neki. A kupa ezért nem csupán használati tárgy lehetett, hanem olyan rituális eszköz is, amelynek az volt a szerepe, hogy megóvja tulajdonosát a természetfeletti fenyegetésektől.
A közeli temetkezési együttesben három ló, két szarvasmarha, egy sertés és egy kutya maradványait találták meg. Az állatok feláldozásának többféle jelentősége lehetett. A szarvasmarhákat az isteneknek szánt áldozatként mutathatták be, míg a lovakat azért temethették el, hogy a harcost a túlvilágon is szolgálják. A sertés az elhunyt túlvilági táplálékát biztosíthatta, a kutya pedig a halott lelkének vezetőjeként kaphatott szerepet.
A legmegrázóbb lelet az emberi medencecsont töredéke, amely ugyanebben a közeli temetkezési együttesben került elő. A kutatók szerint a csont egy feláldozott emberhez tartozhatott, de azt egyelőre nem tudják biztosan megállapítani, milyen szerepet szántak neki a szertartásban. Elképzelhető, hogy az elhunyt harcos túlvilági szolgájaként temették el, ezt azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok nem teszik teljes bizonyossággal kijelenthetővé.
A leletegyüttes azért is különösen értékes, mert egyszerre mutatja be a meót nép temetkezési szokásait, túlvilágról alkotott elképzeléseit és az ókori görög kultúra hatását. Az aranyérmék, a fegyverek, az állatáldozatok és a pentagrammával díszített kupa együtt egy olyan világról árulkodnak, amelyben a társadalmi rang, a vallási rituálék és a természetfeletti erőkbe vetett hit szorosan összekapcsolódott - írja a LiveScience.
