A felvétel sikerült, mégis meg kellett ismételni. Rosalind Franklin 1952 májusában olyan képet kapott a DNS-ről, amelyből fontos szerkezeti adatokat számolt ki. Egy műszeralkatrész azonban kitakarta a mintázat egy részét. Az új kutatás szerint ezért született meg a tudománytörténet egyik leghíresebb felvétele, az 51-es fénykép.
A történet ismert változatában James Watson meglátja a képet, felismeri a csavarodó szerkezet árulkodó jeleit, majd Francis Crickkel megalkotja a DNS kettős spiráljának modelljét. Franklin pedig mintha a saját kezében tartott volna egy kulcsot, amelyről nem tudta, milyen ajtót nyit.
Alistair Sponsel tudománytörténész és Brian Sutton röntgenkrisztallográfus október 5-én megjelent tanulmánya ezt az értelmezést kérdőjelezi meg.
Nem a molekulát fényképezték le
Az 51-es felvétel nem úgy mutatja a DNS-t, ahogyan egy mikroszkópos kép megmutat egy sejtet. Franklin és doktorandusza, Raymond Gosling röntgensugarakkal vizsgálta a mintát a londoni King’s College-ban. A filmen a sugárzás elhajlási mintázata jelent meg.
A foltok és ívek elhelyezkedéséből a molekula szerkezetére lehetett következtetni. Ehhez azonban szakértelem, mérések és számítások kellettek. A híres kereszt alakú rajzolat nem volt önmagát magyarázó ábra, bármilyen könnyű is ma már felismerni benne a felfedezés jelképét.
A 49-es kép elárulja, mi történt
A kutatók laboratóriumi jegyzeteket, fényképeket és az eredeti röntgenkamerát vizsgálták meg. Értelmezésük szerint Franklin az 1952. május 2-án előhívott, 49-es számú felvételt rögtön elemezni kezdte.
A kép felső részét a filmtartó elcsúszása takarta ki. A megmaradt mintázat ettől még használható volt, Franklin azonban tisztább változatot akart készíteni ugyanarról a DNS-mintáról. Az 51-es fénykép a szerzők szerint már felismert eredmények gondosan megtervezett dokumentációja volt.
Ez fontos különbség. Egy kutató másképp készül egy bizonytalan kimenetelű kísérletre, és másképp arra, hogy egy már értékesnek bizonyult eredményt jól bemutatható formában rögzítsen.
A mostani elemzés szerint Franklin az utóbbit tette. A szép kép mögött már ott volt a gondolat.
A spirál még nem a teljes megoldás
Mindebből nem következik, hogy Franklin 1952 májusában már minden részletében megfejtette a DNS szerkezetét. A kutatás különbséget tesz a spirális felépítés felismerése és a kettős spirál teljes modellje között. Akkor még nem határozta meg, hány lánc fonódik össze.
Az új eredmény ezért nem egy kész felfedezés titokban tartásáról szól. Azt mutatja meg, hogy Franklin értette saját mérési eredményeinek jelentőségét, és tudatosan dolgozott tovább velük.
Watson és Crick modellépítéséhez a King’s College-ban készült röntgenfelvételek és más kutatók eredményei is alapvetően hozzájárultak. A felfedezés több ember munkájából állt össze, történetét mégis könnyebb néhány névhez és egyetlen látványos pillanathoz kötni.
Több volt egyetlen fényképnél
Az 1962-es orvosi Nobel-díjat Watson, Crick és Maurice Wilkins kapta. Franklin addigra már nem élt, 1958-ban, mindössze 37 évesen halt meg.
Pályája a DNS vizsgálatával sem ért véget. A Birkbeck College-ban vírusok szerkezetével foglalkozott, kutatócsoportja pedig a szerkezeti virológia alapjainak megteremtéséhez járult hozzá.
A most újraolvasott jegyzetek nem vesznek el mások teljesítményéből. Franklin munkájához adják vissza azt, ami a fénykép köré épült legendában elhalványult: a szakmai ítélőképességet.
Az 51-es kép előtt ott volt a 49-es. A fénykép mögött pedig egy kutató, aki tudta, miért készíti el.
