Az ember ösztönösen azt gondolhatja, hogy ha dühös, akkor érdemes „kiadnia magából” a haragot: panaszkodni, kiabálni, dühösen beszélni róla, vagy akár valamilyen fizikai tevékenységgel levezetni a feszültséget.
Egy új kutatási összegzés azonban arra utal, hogy ez a módszer sok esetben nemhogy nem csökkenti a haragot, hanem akár tovább is erősítheti azt. A ScienceAlert által ismertetett, 2024-ben készült metaanalízisben az Ohio State University kutatói 154 korábbi tanulmány eredményeit vizsgálták, amelyek összesen 10 189 résztvevő adatait tartalmazták. Az eredmények alapján kevés bizonyíték támasztja alá azt a régi elképzelést, hogy a harag „kiengedése” automatikusan megnyugtatja az embert.
A kutatók szerint a probléma részben az, hogy a harag nem pusztán egy gondolati vagy érzelmi állapot, hanem erős testi reakciókkal is együtt jár. Megemelkedhet például a fiziológiai izgalmi szint, és a szervezet felkészül a cselekvésre. Éppen ezért a harag mérséklésében nem feltétlenül az segít, ha még tovább fokozzuk ezt az állapotot. A vizsgált eredmények szerint a futás, a boksz vagy az intenzív kerékpározás például nem bizonyult hatékony módszernek az azonnali haragcsökkentésre, mivel ezek a tevékenységek szintén növelhetik a szervezet aktivációs szintjét. A kocogás különösen gyakran járt együtt a harag fennmaradásával vagy fokozódásával.
Ezzel szemben azok a módszerek bizonyultak hatékonyabbnak, amelyek csökkentik a testi izgalmi állapotot. Ilyen lehet a lassú, nyugodt jóga, a mindfulness, a progresszív izomrelaxáció, a rekeszizommal végzett mély légzés, illetve egyszerűen az, ha az ember egy időre kilép a konfliktusból és szünetet tart. A kutatók szerint ezek a technikák laboratóriumi környezetben és a mindennapi élethez közelebb álló helyzetekben is segítettek mérsékelni a haragot. Érdekes módon a relaxáció önmagában is hasonlóan hatásosnak bizonyult, mint egyes mindfulness- és meditációs módszerek.
Ez nem jelenti azt, hogy a haragot teljesen figyelmen kívül kell hagyni. A kutatók szerint fontos megérteni, mi váltotta ki az érzelmet, és érdemes foglalkozni a konfliktus valódi okával. A probléma inkább akkor kezdődik, amikor az érzés átgondolása helyett az ember újra és újra felidézi, részletesen elmeséli vagy tovább pörgeti magában a történteket. Ez a fajta rágódás ugyanis könnyen fenntarthatja a dühöt.
A kutatás egyik érdekes tanulsága, hogy nem minden fizikai aktivitás hat egyformán a haragra. A játékos, szórakoztató mozgásformák egyes esetekben csökkentették a fiziológiai izgalmat, miközben az intenzív, kifejezetten feszültséglevezetésként végzett mozgás kevésbé bizonyult hasznosnak. A kutatók ezért azt javasolják, hogy amikor valaki nagyon dühös, ne feltétlenül a harag „kiadására” törekedjen, hanem először próbálja meg lehűteni a szervezetét: néhány lassú, mély lélegzet, egy rövid szünet, relaxáció vagy akár tízig számolás is jobb kiindulópont lehet.
A kutatás eredményeit a Clinical Psychology Review című folyóiratban publikálták. A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy további kutatásokra van szükség annak pontosabb megértéséhez, hogy az egyes nyugtató technikák milyen helyzetekben és milyen embereknél működnek a leghatékonyabban - írja a ScienceAlert.
