Az ókori rómaiak számára a villámcsapás nem egyszerű természeti jelenség volt, hanem az istenek üzenetének számított. Egy friss régészeti felfedezés a Róma közelében található Hadrianus-villában most újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a rómaiak milyen különös szertartásokkal reagáltak a villámcsapásokra.
A régészek egy márványtáblát találtak, amelyen a „FVLGVR SVBMANIVM”, vagyis „Summanus villámcsapása” felirat olvasható. Summanus a római vallásban az éjszakai villámok istene volt, ezért a felirat arra utal, hogy a villám éjszaka csapott le a villa területén. A lelet valószínűleg Hadrianus császár uralkodásának idejéből, Kr. u. 117 és 138 közötti időszakból származik.
A rómaiak úgy hitték, hogy amelyik helyet villám sújtja, azt maga az istenség szenteli fel. A villám által megrongált tárgyakat ezért nem egyszerűen eltávolították: a becsapódás nyomait és az érintett tárgyakat rituálisan összegyűjtötték, majd a földbe temették. A területet egy különleges, elkerített szent helyként jelölték ki, amelyet bidentalnak neveztek. A szertartás során áldozatot is bemutattak, majd a földbe helyezett tárgy fölé egy oltárt vagy kőalapot állítottak, amelyen gyakran feltüntették, hogy „eltemetett villámról” van szó.
A jelenség mögött az a római elképzelés állt, hogy az istenek folyamatosan kapcsolatban vannak az emberekkel, és a természet különböző eseményein keresztül próbálnak üzenni nekik. A papok, köztük a haruspexek, ezért különösen fontosnak tartották az olyan égi jelenségeket, mint a villámcsapás. Az éjszakai villámokat elsősorban Summanusszal, míg a nappali villámokat Jupiterrel hozták kapcsolatba.
Nem ez az első bizonyíték erre a különös gyakorlatra. A Vatikáni Múzeumban őrzött hatalmas, aranyozott bronz Hercules-szobor például szintén kapcsolatba hozható egy éjszakai villámcsapással. A szobrot egy villa területén ásták ki 1864-ben, és a közelében egy márványtáblát is találtak, amely a „fulgur conditum Summanium”, vagyis az eltemetett Summanus-villám kifejezést tartalmazta.
Az ókori szerzők több hasonló történetet is feljegyeztek. Suetonius szerint Augustus császár például templomot emelt Apollónak a Palatinuson, miután villám csapott a területbe, amit a papok úgy értelmeztek, hogy az isten maga választotta ki a helyet. Cicero pedig egy olyan esetről számolt be, amikor egy villámcsapás ledöntötte Summanus terrakottaszobrát Jupiter templomáról. Amikor a szobor feje eltűnt, a haruspexek azt jósolták, hogy a Tiberisbe került – és később valóban ott találták meg.
A Hadrianus-villában talált felirat azért különösen érdekes, mert nem csupán az ókori rómaiak vallási hiedelmeiről árulkodik. Segít a kutatóknak rekonstruálni azt is, hogyan alakították át a villát és környezetét vallási szempontból. A területen kisebb szentélyek és házi istenségeknek szentelt helyek is működtek a nagyobb templomok mellett.
A felfedezés azt mutatja, hogy egy egyszerűnek tűnő természeti jelenség, a villámcsapás, az ókori rómaiak számára komoly vallási jelentőséggel bírt. Amit ma meteorológiai eseményként értelmezünk, azt ők isteni üzenetként fogták fel, és külön rituálékkal igyekeztek „elrendezni” a következményeit. Ráadásul éppen ezeknek a szertartásoknak köszönhetően számos villám sújtotta tárgyat gondosan eltemettek, így azok évszázadokkal később a régészek számára is fennmaradhattak - írja a NationalGeographic.
