Mintegy 1700 éves, padlófűtéssel, három medencével és gőzfürdővel felszerelt császári magánfürdőt tártak fel a régészek a kelet-szerbiai Negotin közelében. A kutatók szerint a létesítmény elhelyezéséhez hasonló építészeti megoldást egyelőre nem ismernek a Római Birodalom más területeiről.
A belgrádi Régészeti Intézet és a Krajina Múzeum beszámolója szerint a szerb, bolgár és román hármashatár közelében fekvő Negotinnál található Vrelo-Sarkamen régészeti lelőhelyen dolgozó szakemberek egy 4. század elején épült császári rezidencia monumentális délnyugati saroktornyának legalsó szintjén bukkantak a fürdőre. A palotakomplexumot Gaius Valerius Galerius Maximinushoz, vagyis Maximinus Daia római császárhoz kötik, aki 310 és 313 között uralkodott.
A balneum, vagyis magánfürdő elhelyezése különösen meglepte a régészeket. A római fürdők helyiségeit rendszerint egymás után, lineárisan alakították ki, Sarkamenben azonban a fürdő egy kör alakú torony belsejében kapott helyet. A fürdőteret kupola fedte, amelyen hat ablakot alakítottak ki. A kutatók szerint ilyen megoldásnak jelenleg nincs ismert közvetlen párhuzama az egykori Római Birodalom területén.
A létesítményt két részre osztották. Az egyikben a fürdő működtetéséhez szükséges berendezések kaptak helyet: a régészek megtalálták a padló fűtésére szolgáló kemencét és annak a nagyméretű rézüstnek az alapzatát is, amelyben a vizet melegítették. A forró levegőt a padló alatt kialakított hypocaustum rendszerben vezették végig, így fűtötték a fürdő helyiségeit. Maga a rézüst nem maradt fenn, vélhetően később eltávolították és beolvasztották.
A másik, fényűzőbb részben három fürdőmedencét vagy kádat, valamint egy sudatoriumot, vagyis a mai szaunához hasonló, magas hőmérsékletű gőzfürdőt tártak fel. A kutatók feltételezése szerint ezt a részt a császári család és a rezidencia előkelő vendégei használhatták.
A szakemberek szerint a felfedezés arra utal, hogy Maximinus Daia sarkameni rezidenciája az eddig feltételezettnél jóval összetettebb és fényűzőbb lehetett. A fürdő nem pusztán tisztálkodásra szolgált, hanem az uralkodói életmód, a kényelem és a társadalmi rang kifejezésének is eszköze volt.
A Vrelo-Sarkamen lelőhelyet évtizedek óta kutatják. A régészek mintegy három évtizeddel ezelőtt a császári mauzóleumban egy különleges aranyékszer-együttest is találtak. A most feltárt fürdő kutatása folytatódik, a szakemberek egyebek mellett azt próbálják rekonstruálni, hogyan kapcsolódtak egymáshoz az egyes helyiségek, és miként közelíthette meg azokat a császár és családja.
