A nyugat-afrikai Guineában található Boé Nemzeti Parkban a kutatók egy rendkívül furcsa csimpánzviselkedést próbálnak megfejteni. A vadon élő nyugati csimpánzok ugyanis újra és újra köveket gyűjtenek, majd ugyanazokhoz a fákhoz hajítják őket.
A különös szokás több mint egy évtizede fennáll: a kutatók olyan helyszíneket is találtak, amelyeket már 2017-ben megfigyeltek, és amelyek a legutóbbi terepi vizsgálatok idején is használatban voltak. A kövek idővel felhalmozódnak a fák tövében, a törzseken pedig jól látható sérülések és nyomok keletkeznek.
A jelenséget a kutatók akkumulatív kődobálásnak nevezik. Nem arról van szó, hogy a csimpánzok véletlenszerűen dobálnák a környezetükben található köveket: meghatározott fákat választanak ki, és hosszú időn keresztül visszatérnek ugyanazokhoz a helyekhez. A viselkedést eddig mindössze négy nyugat-afrikai vad csimpánzcsoportnál dokumentálták, többek között Guineában, Bissau-Guineában, Libériában és Elefántcsontparton. Ez azért is figyelemre méltó, mert a kövek és a megfelelő fák önmagukban nem magyarázzák meg, miért csak bizonyos csimpánzcsoportoknál alakult ki ez a szokás.
A kutatók szerint a viselkedésnek akár kommunikációs szerepe is lehet. A kődobálást gyakran hangos, nagy távolságra is hallható pant-hoot kiáltások kísérik, amelyek a csimpánzok kommunikációjának részét képezik. Az állatok emellett időnként kézzel és lábbal is ritmikusan ütögetik a fa törzsét vagy támasztógyökereit. Ez a „törzsdobolásként” ismert viselkedés szintén kapcsolatban áll a hímek társas jelzéseivel. Mindez felveti annak lehetőségét, hogy a kődobálás valamiféle különleges kommunikációs vagy társas jelzés lehet.
Az egyik elmélet szerint a különleges fák területi jelzőpontként szolgálhatnak. A csimpánzok esetleg más csoportok számára is jelezhetik, hogy egy adott terület fontos számukra. Egy másik lehetőség, hogy a helyszíneknek valamilyen társas vagy akár szimbolikus jelentőségük van. Egyelőre azonban nincs bizonyíték arra, hogy pontosan mit „jelentenek” ezek a fák a csimpánzok számára. A tudósok azt sem tudják, hogy a viselkedés egyetlen egyed sajátos szokásából alakult-e ki, vagy a csoport tagjai egymástól tanulják és generációkon keresztül továbbadják.
A több mint tíz éve fennmaradó helyszínek különösen érdekesek ebből a szempontból. Ha ugyanazokat a fákat különböző időpontokban, hosszú éveken keresztül használják, az arra utalhat, hogy a helyszínhez kapcsolódó információ valamilyen módon fennmarad a közösségben. Ez pedig azt a kérdést is felveti, hogy a csimpánzoknak lehetnek-e saját, csoportspecifikus kulturális hagyományaik.
A kutatók ezért kameracsapdákat és hangrögzítőket helyeztek el a különleges fáknál. Mivel a Boé térségében élő csimpánzok nem szokták meg az ember jelenlétét, a tudósok nem tudják egyszerűen követni őket a terepen. A kamerák segítségével viszont megfigyelhetik, hogy pontosan milyen korú és nemű állatok dobálják a köveket, vannak-e más csimpánzok a közelben, illetve hogyan reagálnak azok a különös viselkedésre. A hangfelvételek azt is megmutathatják, hogy a kődobálást rendszeresen kísérik-e kiáltások vagy törzsdobolások.
A jelenség azért is fontos a tudomány számára, mert a csimpánzok az ember legközelebbi élő rokonai közé tartoznak. A kövek használata önmagában nem szokatlan náluk: például eszközként használhatják őket diófélék feltörésére. A most vizsgált viselkedés azonban egészen más, mivel úgy tűnik, hogy a köveknek nem gyakorlati, hanem társas szerepük lehet. Ha valóban kommunikációról vagy kulturálisan továbbadott szokásról van szó, az újabb fontos információval szolgálhat arról, hogyan alakulhatott ki az összetett kommunikáció és a tárgyak szimbolikus használata az emberi evolúció során.
A különös viselkedés kutatását ráadásul sürgeti, hogy a térség csimpánzainak élőhelye egyre nagyobb veszélyben van. A Bissau-Guineában folyó bauxitbányászati feltárások az állatok élőhelyét is érinthetik. Ha a csimpánzok eltűnnek a területről, nemcsak egy veszélyeztetett állatfaj egyik populációja veszíthető el, hanem egy olyan ritka viselkedés is, amely akár a főemlősök kulturális hagyományainak egyik példája lehet.
A tudósok egyelőre tehát nem tudják, miért dobálják a csimpánzok évek óta ugyanazokat a fákat kövekkel. Lehet, hogy kommunikálnak egymással, területet jelölnek, társas jelzést adnak, vagy a viselkedésnek egy ennél is összetettebb, szimbolikus funkciója van. A most gyűjtött kamera- és hangfelvételek talán közelebb vihetik a kutatókat a rejtély megfejtéséhez - írja a timesofindia.
