Az egyiptomi sivatag mélyén felfedezett ősi cápafogak egészen különleges betekintést engednek abba, milyen lehetett a térség több tízmillió évvel ezelőtt. A leletekre az Egyiptom délnyugati részén található Abu-Tartur-fennsíkon bukkantak, egy olyan területen, amely ma kopár sivatag, a késő kréta korban azonban még tenger borította.
A kutatók egy, nagyjából 100,5 és 66 millió évvel ezelőtt kialakult kőzetrétegből összesen 14 fosszilizálódott cápafogat vizsgáltak meg, amelyek legalább öt kihalt cápafaj jelenlétét bizonyítják. Közülük kettőt korábban még nem azonosítottak Egyiptomban, az egyik faj, a Scapanorhynchus cf. raphiodon pedig akár az első ismert afrikai lelet lehet.
A felfedezés azért különösen érdekes, mert jól mutatja, mennyire drámaian megváltozott a Föld felszíne az elmúlt mintegy százmillió évben. A mai egyiptomi sivatag helyén egykor meleg, tápanyagban gazdag tengeri környezet húzódott, amelyben számos halfaj, gerinctelen állat és különböző méretű ragadozó élt. A fosszíliák alapján a tápláléklánc alsóbb szintjein kisebb halak és gerinctelenek álltak, őket közepes méretű ragadozók, például a Squalicorax és a Cretalamna követték, miközben a csúcsragadozók között olyan hatalmas cápák is jelen lehettek, mint a Cretoxyrhina. Ez utóbbi 7–8 méteresre is megnőhetett, tömege pedig elérhette az öt tonnát.
A kutatók szerint a rendkívül változatos élővilág kialakulását a térség földrajzi helyzete is elősegíthette. Az egykori tenger a kontinentális talapzat külső peremén, illetve a mélyebb vizek felé vezető lejtő közelében helyezkedett el, így a mélyből folyamatosan tápanyagok kerülhettek a felszín közelébe. A környék kőzeteiben található foszfát szintén arra utal, hogy rendkívül termékeny tengeri ökoszisztéma működött itt. A mostani lelet ezért nem egyszerűen néhány ősi cápafog felfedezése: egy olyan elveszett tengeri világ nyomait őrzi, amelynek helyén ma a Föld egyik legszárazabb tája terül el.
A fosszíliák fennmaradását ráadásul maguk a cápafogak különleges tulajdonságai is segítették. Míg a cápák porcos váza gyorsan lebomlik, a fogak ásványosodásuk miatt több tízmillió éven keresztül is megőrződhetnek. Éppen ezért a paleontológusok gyakran fogakból következtetnek olyan ősi cápák létezésére is, amelyeknek teljes csontváza soha nem került elő. Az egyiptomi lelet pedig azt sugallja, hogy a térség ősi tengeri élővilágáról még korántsem ismerünk mindent, így a további kutatások újabb, eddig ismeretlen fajok és ökológiai kapcsolatok nyomaira deríthetnek fényt - írja az IFLScience.
