A „Ne féljetek! 2.0” rendezvény felszólalásaiból az is kirajzolódott, hogy a választási vereség után a magyar jobboldalon megkezdődött az útkeresés. A résztvevők között volt, aki elszámoltatást sürgetett, mások inkább önvizsgálatról, a fiatalok visszaszerzéséről és a 2030-as választásra történő tudatos felkészülésről beszéltek.
A szombati Kossuth téri demonstráció jelentőségét nem elsősorban a megjelentek száma adta, hanem az, hogy az eseményen a Tisza-kormány bírálata mellett egyre hangsúlyosabban jelent meg a magyar jobboldal jövőjének kérdése is.
A „Ne féljetek! 2.0” elnevezésű rendezvény szervezésében több jobboldali közéleti szereplő és civil szervezet vett részt. A felszólalók között ott volt Huth Gergely, Ábrahám Róbert, Skrabski Fruzsina, Kurucz Dániel és más, a jobboldali nyilvánosságból ismert szereplők.
A rendezvény nem hivatalos Fidesz-eseményként szerveződött és éppen ez adta politikai érdekességének egyik részét. A felszólalásokban ugyanis nem csupán a jelenlegi kormány kritikája jelent meg. Többen arról beszéltek, hogy a jobboldalnak a választási vereség után saját működését, kommunikációját és társadalmi kapcsolatait is újra kell gondolnia.
Elsősorban a fiatalokat kell visszaszerezni
Ábrahám Róbert felszólalásában arra figyelmeztetett, hogy a jobboldalon belüli konfliktusok gyengítik a közösséget, és kiemelte, hogy vissza kell nyerni a fiatalokat. Ez a kérdés vélhetően a következő évek egyik legfontosabb politikai kihívása lesz a konzervatív oldal számára. Egy politikai közösség hosszú távú erejét ugyanis nem kizárólag az mutatja meg, hogy hány választója van egy adott pillanatban, hanem az is, hogy képes-e megszólítani az új generációkat.
A fiatalabb választók problémái részben eltérnek az idősebb nemzedékekétől. A lakhatás, a bérek, az oktatás, az egészségügy, a vállalkozás lehetősége, valamint az, hogy egy fiatal lát-e kiszámítható jövőt Magyarországon, egyre fontosabb politikai kérdések.
A konzervatív oldalnak ezért a hagyományos értékek – a család, a nemzet, a közösség, a biztonság és a szuverenitás – képviselete mellett ezekre a mindennapi problémákra is hiteles választ kell adnia.
Már 2030-ra készülnek
Kurucz Dániel már kifejezetten a következő országgyűlési választásról beszélt. Szerinte a jobboldalnak nem 2029-ben, hanem most kell megkezdenie a 2030-as felkészülést, és ehhez politikai programra, szervezeti építkezésre és közösségszervezésre van szükség.
Ez fontos változást jelezhet a választási vereség értelmezésében. A jobboldal egy része láthatóan már nem rövid átmeneti időszakként tekint az ellenzéki helyzetre, hanem olyan négyéves politikai ciklusként, amelyben újra kell építeni a választói bizalmat. Ez lényegesen nehezebb feladat annál, mint hogy valaki kizárólag a kormány hibáira várjon.
Revans vagy építkezés?
A rendezvény egyik legérdekesebb momentuma az volt, hogy a felszólalók között sem volt teljes egyetértés a követendő politikai stratégiáról. Huth Gergely elszámoltatást és kemény politikai fellépést sürgetett, míg Ábrahám Róbert arra figyelmeztetett, hogy nem a revansra, hanem az építkezésre kell koncentrálni.
A két álláspont között lényeges politikai különbség húzódik.
Egy választási vereség után természetes, hogy az ellenzék ellenőrzi a kormány működését, számon kéri az ígéreteket és feltárja az esetleges visszaéléseket. A puszta szembenállás azonban önmagában ritkán elegendő ahhoz, hogy egy politikai közösség ismét többséget szerezzen. Ehhez pozitív jövőképre is szükség van.
A jobboldalnak tehát előbb-utóbb arra is választ kell adnia, hogy milyen Magyarországot szeretne 2030 után és miben kínálna többet vagy mást annál, mint amit korábban képviselt.
Az önvizsgálat sem maradt el
A demonstráción elhangzó mondatok között olyanok is voltak, amelyek az elmúlt évek jobboldali politikájának hibáira utaltak.
Ez fontos fejlemény.
A 2026-os választás eredményét ugyanis nehéz lenne kizárólag az ellenfél kampányával vagy kommunikációjával magyarázni. A vereség azt is jelzi, hogy jelentős számú választó döntött a politikai változás mellett. Egy komoly politikai újjáépítés ezért valószínűleg nem kerülheti meg annak elemzését, hogy kik és miért távolodtak el a korábbi kormánypártoktól.
Mely társadalmi csoportokat nem sikerült megszólítani? Milyen problémákat nem érzékelt időben a politika? Hol gyengült meg a kapcsolat a választók és a politikai intézményrendszer között?
Ezek nem kellemes kérdések, de hosszú távon megkerülhetetlenek.
A konzervatív politika több egyetlen pártnál
A következő években az is eldőlhet, hogy milyen szervezeti formában épül újjá a magyar jobboldal. Az elmúlt másfél évtizedben a Fidesz lényegében egyetlen nagy politikai közösségben egyesítette a nemzeti, polgári, kereszténydemokrata és szuverenista szavazók jelentős részét.
A választási vereség után azonban új kezdeményezések és belső viták is megjelentek. Ez önmagában nem feltétlenül jelent gyengeséget. Egy politikai közösség számára az eszmék fontosabbak lehetnek egy-egy párt pillanatnyi helyzeténél. A család, a nemzeti önrendelkezés, a biztonság, a hagyomány, a keresztény kultúra és a személyes felelősség olyan konzervatív értékek, amelyek nem kötődnek kizárólag egyetlen politikai szervezethez.
A kérdés inkább az, hogy ezekből az értékekből sikerül-e a megváltozott társadalmi és gazdasági környezetre is érvényes politikai programot alkotni.
Nem a Kossuth tér létszáma a legfontosabb
A szombati demonstráció nem volt tömegrendezvény, ezért túlzás lenne belőle országos politikai fordulatot kiolvasni. Ugyanakkor az esemény egyik figyelemre méltó jelensége éppen az volt, hogy a résztvevők már nem kizárólag arról beszéltek, mit csinál rosszul a jelenlegi kormány. Arról is szó esett, mit kellene másként csinálnia a jobboldalnak.
Egy ellenzéki korszakban ez lehet az első lépés a politikai visszatérés felé. A választókat ugyanis nem lehet egyszerűen visszakövetelni. Meg kell győzni őket. Ehhez hitelesség, szakmai program, új emberek, fiatalabb generációk bevonása és olyan politikai kultúra szükséges, amely a saját hibák felismerésére is képes.
A Kossuth téren szombaton még nem született meg az új magyar jobboldal és egységes stratégia sem rajzolódott ki, de a vita láthatóan elkezdődött és talán ez volt az este legfontosabb üzenete: A konzervatív oldalnak nem egyszerűen visszaszereznie kell a hatalmat, hanem újra ki kell érdemelnie a választók bizalmát.
Ha ez sikerül, a 2026-os vereség egy új politikai korszak kezdete lehet a magyar jobboldalon. Ha nem, akkor 2030-ban kevés lesz arra hivatkozni, hogy a jelenlegi kormány mit csinált rosszul. A választók akkor is azt fogják kérdezni: Mit kínál helyette a jobboldal Magyarországnak?
