Miközben milliárdos vagyonon ül, az olaját nem tudja eladni Irán. A siíta állam hadereje romokban, a gazdasága zuhan, a lakosság pedig egyre szegényedik. Teherán most azt fontolgatja, hogy a kieső bevételeket a nép durva adóztatásával fogja pótolni.
Irán 2026-os nemzeti költségvetését a parlamentnek benyújtott tervezet alapján mintegy 144,4 ezer milliárd riálra – jelen háborús helyzetben stílszerűen mondva – „lőtték be". E tétel helyes értékeléséhez érdemes föltekinteni az árvényes árfolyamot: e szerint tízezer helyi fizetőeszköz ér (nem tévedés) 2,31 forintot. Ha mindezt, azaz a 2026-os teheráni büdzsét más pénzben akarjuk megadni, akkor 111 milliárd dollárt és 35.187 milliárd forintot kapunk.
A fentit összeg helyes értékelése miatt érdemes leírni, Magyarország folyó áron számolt 2025-ös költségvetése 42 862 milliárd forint volt – míg a GDP a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) számítása alapján elérte a 86.893 milliárd forintot. Mindez – bár igaz –, de őszintén megmondva mégiscsak hihetetlen, mert hazánkban alig van fekete arany, míg Irán a világ harmadik legnagyobb bizonyított kőolajtartalékával rendelkezik, amely mintegy 208,6 milliárd hordót tesz ki. Ez pedig a globális mennyiség közel 11,82 százaléka.
Az első a szintúgy ultrasztegény és válságok sorozatával szembenéző Venezuela háromszáz milliárd hordóval, s őt követi – amolyan tehetős kivételként a dobogón – Szaúd-Arábia 267 milliárd hordóval.
Visszakanyarodva a teheráni „szegényházra" azonnal meg is található a magyarázat: az állam nyomasztó gazdasági szankcióktól szenved, az infláció szárnyal, a lakosság ott csalja el az adót, ahol éri – és mindezen túl vált vállhoz vetve még nem kevéssé szét is bombázta az infrastruktúráját Izrael és az Egyesült Államok. A parlamentben és a vezetés szintjén persze tökéletesen tisztában vannak a tragikus állapotokkal, így mostanság – az USA tengeri zárlata, valamint az olajkitermelés és export totális leállásának réme nyomán – újabb tervet kovácsoltak a büdzsén tátongó méretes nyílások betömésére.
Ami nem is nagy csoda, mivel a tervezett (!) hiánycél nyolc százalék körüli. (Zárójelben érdemes megjegyezni, egyes fejlett, prosperáló európai gazdaságok már a hárommal (!) sem tudnának együtt élni, nem hogy az irániak mutatójával.)
A hírek alapján a teheráni varázsszer nem lett más, mint az állampolgárok jól megadóztatása. A kormány a bevételek drasztikus, elképesztő mértékű, 62 (!) százalékos bővítésére törekszik – azért, hogy e verzióval apassza az olajbevételektől való tragikus méretű függését. Apró szépséghiba, hogy infláció éves szinten történelmi csúcsra, 88,6 százalékra ugrott júniusban az előző havi, szintén nem túl szerény 83,9-ról. A brutális drágulást a ha kell, hanem alapon kivetett egyre szaporodó nemzetközi szankciók, a riál fentebb is citált szédítő lejtmenete és a megélhetési válság hajtják.
Nagy kérdés tehát, mit szól az amúgy is puskaporos hangulatban lévő lakosság a tervezett adókivetésekhez annak fényében, hogy az élelmiszerek esetében az áremelkedés mértéke egyes időszakokban meghaladta a száz százalékot.
