Még ha az állatok teljesen egészségesnek is tűnnek, a rendszeres frontális ütközések fokozatosan beindíthatnak idegszövet-károsodással kapcsolatos folyamatokat. Erre a következtetésre jutottak az Alabamai Egyetem kutatói.
A tudósok hat hónapon keresztül figyeltek meg három hat hónapos kecskét. Az állatok átlagosan napi 227 alkalommal ütötték egymást a fejükkel, a maximálisan feljegyzett ütési erő elérte a 388 newtont – írja a Gismeteo.
A havi agy-gerincvelői folyadékelemzés az idegkárosodással összefüggő biomarkerek emelkedett szintjét mutatta ki. A kísérlet után a tau fehérje rendellenes formáit és gliózis jeleit – a neurodegeneratív betegségekre és a krónikus traumás agysérülés következményeire jellemző elváltozásokat – észlelték az állatok agyában. Két kontrollállat nem mutatott ilyen jeleket.
A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) nem mutatott ki jelentős szerkezeti változásokat az agyban, a memória- és tanulási tesztek eredményei pedig normálisak maradtak. Ez arra utal, hogy a kóros folyamat jóval a kifejezett tünetek megjelenése előtt elkezdődhet. Továbbá a kutatók megjegyzik, hogy a kecskék agyának szerkezete közelebb áll az emberekéhez, mint a laboratóriumi rágcsálóké, és ütközéseik ereje összehasonlítható a futballisták által labda rúgása során tapasztalt ütéssel.
A szerzők szerint ez a modell lehetővé teszi több gyenge becsapódás hatásának nyomon követését természetes környezetben, míg a patkányokon végzett kísérletek nem mindig tükrözik az emberekben lejátszódó folyamatokat. A következő lépés az lesz, hogy meghatározzák a becsapódások számát vagy intenzitását, amely után a változások visszafordíthatatlanná válnak.







