Egy Izrael és Libanon közötti biztonsági megállapodás azzal a kockázattal jár, hogy patthelyzetet mélyít, ahelyett, hogy megoldaná Izrael és a Hezbollah közötti alapvető konfliktust, azáltal, hogy Izrael dél-libanoni kivonulását az Iránnal együttműködő csoport leszereléséhez köti, ami a regionális elemzők és politikusok szerint elérhetetlen feltétel.
A lényeg egy olyan alku, amelyet kevesen tartanak működőképesnek: a Hezbollah határozottan elutasította a leszerelést, és egyetlen libanoni kormánynak sincs hatalma annak érvényesítésére.
Mivel a Hezbollah valószínűleg nem fog lefegyverezni, az elemzők szerint Izraelnek politikai fedezete van arra, hogy korlátlan katonai jelenlétet tartson fenn Dél-Libanonban, amelyet azután szállt meg, hogy a Hezbollah március 2-án szolidaritásból Teheránnal lőtt Izraelre az iráni háború miatt.
Az elemzők szerint a megállapodás a libanoni államot a teljesíthetetlen kötelezettségek és a teljes szuverenitás visszaszerzésének képtelensége közé szorítja.
A keretmegállapodás ütközik Libanon politikai realitásaival is, mivel arra kéri a törékeny szektás államot, hogy szálljon szembe az ország legerősebb fegyveres frakciójával, annak ellenére, hogy a polgárháború utáni rendszer a hatalommegosztáson, nem pedig a kényszeren alapul.
„Ez nem megállapodás, ez egy ránk erőltetett rendezés” – mondta egy neve elhallgatását kérő magas rangú libanoni politikus.
Azt mondta, hogy a libanoni hadsereg sem nem rendelkezik megfelelő struktúrával, sem felszereléssel a Hezbollah lefegyverzésére, és amikor erre számítottak, figyelmen kívül hagyták mind a csoport beágyazott katonai kapacitását, mind azt a törékeny felekezeti egyensúlyt, amelyen Libanon stabilitása nyugszik.
Politikai elemzők szerint az egyensúlyhiány a megállapodás tervébe van beépítve, mivel széleskörű kötelezettségeket rónak Libanonra, de Izrael kivonulására nincs kölcsönös garancia.
„Ez a megállapodás minden terhet Libanonra hárított” – mondta Michael Young, Bejrútban működő elemző, hozzátéve, hogy „olyan struktúrát hoz létre, amely lehetővé teszi az izraeliek számára, hogy határozatlan ideig (Dél-Libanonban) maradhassanak”.
Fawaz Gerges, a London School of Economics and Political Science libanoni tudósa szerint a megállapodás „halottan született”, strukturálisan hibás, és egy olyan feltételen alapul, amelyet a gyakorlatban lehetetlen teljesíteni.
Gerges elmondta, hogy Izrael már megerősített egy körülbelül 8-10 kilométer (öt-hat mérföld) mély pufferzónát Dél-Libanonban, miközben a jövőbeni kivonulást a Hezbollah leszereléséhez kötötte.
A megállapodás feltételei azzal a kockázattal járnak, hogy a pufferzóna hosszú távúvá válik, és diplomáciai legitimitást ad neki – mondta, politikai „ajándéknak” nevezve azt Izraelnek.
A libanoni konfliktus központi szerepet játszott az amerikai-iráni háború lezárására irányuló diplomáciában.
Gerges szerint Washington szándékos konfliktusszétválasztása nagyobb cselekvési szabadságot biztosított Izraelnek Libanonban.
POLGÁRI KONFLIKTUSOKTÓL VALÓ FÉLELEM
A Washingtonban aláírt keretmegállapodás megerősíti, hogy Izraelnek nincs igénye libanoni területekre, és a libanoni hadsereg déli hatalmát a nem állami fegyveres csoportok, köztük a Hezbollah igazolt leszerelésétől teszi függővé.
Netanjahu történelmi eredményként ábrázolja a megállapodást, amely szélesebb körű békéhez vezethet, miközben az izraeli csapatok továbbra is az úgynevezett biztonsági övezetben maradnak, amely Izrael szerint az északi terület védelmét szolgálja a potenciális támadásokkal szemben.
„Addig fogjuk birtokban tartani (a biztonsági övezetben lévő területet), amíg a Hezbollah és más terrorszervezetek le nem teszik a fegyvereiket, és amíg Libanonból már nem jelentenek további fenyegetést Izraelre” – mondta Netanjahu szombaton.
Három magas rangú izraeli tisztviselő azt nyilatkozta, hogy Izrael kevéssé bízik Libanon Hezbollah lefegyverzési képességében, de a megállapodást létfontosságú diplomáciai lépésnek tekinti a hosszú távú béke megteremtése felé Libanonnal.
Izrael Hezbollah elleni katonai hadjárata során Libanonban körülbelül 4000 ember halt meg, és egymillióan kényszerültek otthonuk elhagyására.
Joseph Aoun libanoni elnök üdvözölte a megállapodást, mint az első lépést Libanon szuverenitásának helyreállítása felé, mondván, hogy lehetővé teszi a libanoni nép számára, hogy visszatérhessenek a teljesen felszabadított földre.
Nabih Berri, a parlament elnöke azt mondta, hogy ez egy „diktátumokból álló megállapodás, nem pedig olyan, amely megőrzi Libanon jogait”, és kijelentette, hogy nem fogják végrehajtani.
Naim Kasszem, a Hezbollah vezetője „semmisnek” és „kapitulációnak” nyilvánította a megállapodást, és kijelentette, hogy csoportja addig folytatja a harcot, amíg Izraelt ki nem kényszerítik a távozásra. Haszan Fadlallah, a Hezbollah törvényhozója „belső konfliktusra” figyelmeztetett Libanonban.
A Hezbollah erőszakos lefegyverzésére tett bármilyen kísérlet a felekezeti feszültségek elmélyülésének kockázatával járna.
Young azt mondta, hogy a megállapodás „sehova sem vezet, csak polgárháborúhoz, és talán a síita (muszlim) közösség felkeléséhez”.
A MEGEGYEZÉS VÉGREHAJTÁSA KÉRDÉSES
Danny Citrinowicz regionális elemző és volt izraeli katonai hírszerző tiszt szerint a Hezbollah feloszlatása „olyasmi, ami soha nem fog megtörténni”, és a megállapodás lényegében legitimálta a nyitott izraeli katonai jelenlétet.
„Semmi sem fog történni. Izrael nem fog kivonulni, a Hezbollah pedig nem fog feloszlani” – mondta.
Citrinowicz azt mondta, hogy egyetlen izraeli miniszterelnöknek sincs belpolitikai mozgástere a kivonulásra, amíg a Hezbollah még mindig fegyveres, és az észak-izraeli közösségek továbbra is menekültek.
Egy szűkebb körű paktum, amely a Hezbollah Litani folyó déli részéről való kivonulására, a libanoni hadsereg kibővítésére és az állami hatalom kiterjesztésére összpontosított volna, nagyobb eséllyel járt volna a sikerrel – mondta – írta a Reuters.
A Hezbollah-párti elemző, Mohammed Obeid szintén kijelentette, hogy a megállapodás valószínűleg nem kerül végrehajtásra, hozzátéve, hogy a rendelkezései „robbanóanyagokhoz hasonlóak”, amelyek képesek felrobbantani Libanon belső stabilitását, mivel az állami fellépéstől függenek a Hezbollah lefegyverzésére.
