A jövő évi budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előkészítő rendezvényeként nyílt meg október végén a Pesti Vigadóban az Agnus Dei – Az Oltáriszentség tisztelete Magyarországon című elképesztően gazdag kiállítás, amely a középkortól egészen napjainkig terjedően válogat az Eucharisztia tiszteletének sokféle megjelenési formái közül.
Szekularizált világunkban nem is olyan könnyű dolog az Oltáriszentségről szóló tárlatot megrendezni, mert egyre kevesebben nőnek úgy fel, hogy tudnák, mi is az, vagy miért lehet a kereszténységgel kapcsolatos ábrázolásokon bárányt, halat, búzakalászt, pelikánt és szőlőfürtöt látni. Arról már nem is beszélve, hogy ott van még a furcsán hangzó monstrancia és cibórium is azon tárgyak között, amelyek szorosan hozzá tartoznak a katolikus szertartásokhoz. Ám a Vigadó kiállításán a tárlókban sorakozó szentségtartók, kelyhek, miseruhák még fél évszázaddal ezelőtt is ünnepeink és hétköznapjaink meghatározó elemei voltak, nem pedig múzeumi tárgyak. A templomba járók ismerték őket, ahogy az egyik üvegtárlóban látható, a használattól megkopott beteglátogató keresztet is, amely magában rejtette az utolsó áldozáskor megkapott szentostyát is.
Most a Rákossy Anna és Kontsek Ildikó koncepciójával és rendezésében megvalósult, valóban a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelentőségéhez méltó kiállítás ezekből az egykori eszközökből hozta el a legszebb vagy éppen leghétköznapibb darabokat. Az esztergomi Keresztény Múzeum mellett a liturgikus tárgyak számos központi és megyei múzeumból érkeztek, de vannak itt magántulajdonban lévő darabok is. Olyanok, mint a vaskeresztesi, 1934-es születésű Fixl Anna fátylával összekombinált elsőáldozási fotója 1942-ből. Az Eucharisztia, azaz az Oltáriszentség, Krisztus átváltoztatott testének első magunkhoz vétele az egyik legnagyobb gyermekkori ünnep volt egykor vidéken és városon, az erről készült fényképek, emléklapok a falusi tisztaszobák falára kerültek fel mívesen bekeretezve.
A tárlat (és a téma) sokrétűségét mutatja, hogy az Egri Egyházmegyéből származó, az 1970-es években használt elektromos ostyasütők mellett itt van a vasi Apátistvánfalva templomának nagyböjti táblája is, amellyel az oltárképet a szent negyven napra minden évben eltakarták. Ez a fenyőlécekből álló tábla azért is érdekes, mert a szokásoktól eltérően a kereszt mellé rá vannak festve a szenvedés eszközei, a Golgota hegye és Jeruzsálem városa is a falusi piktor által elképzelt pálmafákkal. De helyet kapott a tárlaton Franz Anton Maulbertsch érzelmektől fűtött Utolsó vacsorát ábrázoló olajképe és Kondor Béla tabernákulum ajtója is. Az ostyákat tároló fedeles kelyhet, a cibóriumot az első időkben egy ráccsal zárt falfülkében tartották a templomokban, innen került át a főoltárnál elhelyezett aranyozott szekrénykébe. A vallásos Kondor a cserépváraljai templom tabernákulumának ajtaját készítette el az általa is használt motívumokkal.
A II. Vatikáni Zsinat után, az 1970-es években a szembemiséző oltárok mellett a modernitás is megjelenik a szertartási tárgyakon. Ezekből a szép ötvösmunkákból is kapunk egy csokorra valót, de a látogató lába minden bizonnyal földbe gyökerezik az elmondhatatlanul formagazdag és pompás középkori szentségtartóknál, monstranciáknál. Ezek az átváltoztatott ostyát körmeneteknél, szentségimádásoknál hordozó eszközök azért is ilyen gazdagon díszítettek, hogy a hívők felé jelezzék Isten jelenlétét. De a hívők azt is tudják, hogy Isten ott lehet a görögkatolikus Nyírlugasról vagy Abaújszántóról hozott, fából faragott, egyszerű cibóriumokban, illetve akár Okos Gyula (1827–1958) tábori főlelkész rézből kalapált „harctéri” készletében is. Az Agnus Dei tárlat január 19-ig várja látogatóit.
