Különleges kétszemélyes előadást láttunk Ady/Petőfi címmel kedd este a Várkert Bazárban, a Képmás-esten. A darab utáni beszélgetésen a fiatalok irodalomhoz való viszonyáról és az irodalomoktatás helyzetéről is szó esett.
Rendhagyó „irodalomórán” ismerhettük meg Ady és Petőfi életútját a Nézőművészeti Kft. és a Manna Kulturális Egyesület közös előadásában, Scherer Péter rendezésében. A korabeli dokumentumok, naplók, levelek, költemények, illetve prózai művek alapján készült produkció évek óta nagy sikerrel megy a Thália Színház Arizóna Stúdiójában, illetve az ország különböző középiskoláiba is eljutott, és most a Várkert Bazár Képmás-estjén adták elő.
A nem hagyományos, leginkább stand-up comedyra hajazó előadás személyességével, hús-vér alakjaival kísérli meg közel hozni Ady és Petőfi családi életét, örömeit és bánatait. Scherer Péter darabja ezt a szinte lehetetlen vállalkozást igyekszik átélhetővé tenni – és sikerül is neki. Hiszen a szerelmi csalódásokról, Ady betegségeiről vagy pénzügyi gondjairól természetes, emberközeli módon mesél. Egy ponton pedig igazán különös élmény felváltva hallani Petőfi Befordúltam a konyhára, illetve Ady A Halál rokona című verseinek sorait.
De a kronológiát követő darabban végig amolyan kérdezz-felek folyik: Katona László Adyként 1900. január 1-jén tette át újságírói székhelyét Debrecenből Nagyváradra, míg a Petőfi bőrébe bújó Kovács Krisztián rávágja: „Én 1823. január 1-jén születtem!” A pörgős, humoros stand-up comedyben a párbeszédek és a monológok váltakoznak, egymásra rétegződnek. Az pedig csak még inkább jót tesz az egyedi „irodalomórának”, hogy időnként mindketten kilépnek a figurából, és hol tanárként, hol egyszerű emberként szólalnak meg.
Az est második részében többek között arról beszélgetett Szám Kati, a Képmás családi magazin főszerkesztője Szabó Borbála és Nényei Pál író-tanár házaspárral, hogy miként lehet az irodalmat a fiatalok számára is vonzóvá tenni, kinek milyen irodalom való. Nényei Pál szerint a magyartanítás átmehetne memoriterek tanulásába, mivel az már maga a szövegértés lenne. Majd arra is kitért, érdekes, hogy az író életéről beszélni irodalommá vált. Szabó Borbála kiemelte: íróként nézte az előadást, és jó volt, hogy élő alakokat láthattunk. Mint rámutatott, a versek jól keveredtek az életrajzi elemekkel. Nényei Pál megjegyezte, az olvasás egyfajta hagyomány, amit a szülő elvár a gyerekétől, miközben ő maga sem olvas. Így szerinte elsődlegesen a szülők hozzáállásán kellene változtatni. Szabó Borbála szerint az is sokat segítene, ha a fiatalok értenék a régi nyelvezetű szövegeket. Épp ezért néhány éve lefordította a Bánk bánt mai magyarra, ugyanis, mint mondta, sokszor nehezen dekódolhatók a dráma mondatai.
