Alexander von Zemlinsky Kandaules király című operáját vezényli Héja Domonkos Liszt Ferenc-díjas karmester, a Theater Augsburg frissen, öt évre kinevezett fő-zeneigazgatója szeptember végén. A debütáló évad után a húszéves Óbudai Danubia Zenekar alapítója önálló repertoárt állít össze, amelyben szerepet kapnak a kortárs és klasszikus alkotók is. Ebben az évadban negyven előadást tart az augsburgi együttessel, de folytatja munkáját a világ több zenekarával is.
A karmestert most nevezték ki a Theater Augsburg fő-zeneigazgatójának (Fotó: Óbudai Danubia Zenekar)
Negyven előadást és nyolc koncertet vezényel az augsburgi szimfonikusokkal az idei évadban Héja Domonkos, a Theater Augsburg 2020-ig kinevezett főzeneigazgatója.
„Tavaly pályáztam meg a pozíciót, majd szeptemberben kezdődött egy próbavezényléses időszak, amely során több fordulóban mérték össze tudásukat a jelentkezők. Szinte egyedülálló módon, Németországban mind a politika, mind az intendatúra, mind a zenekar részéről örömteli fogadtatásra találtam” – mondta el lapunknak a karmester.
Héja szerint az Augsburgi Filharmonikusok sokoldalú, kreatív társulat, amely élettel tölti meg az általa játszott zenét. „Felkészültek és nyitottak mindenre, ezért biztos vagyok benne, hogy eredményesen tudunk együtt dolgozni. Kinevezésemkor már készen volt az idei műsor, de a következő évad már az én kézjegyemet is viseli majd” – fogalmazott a vezető, aki kérdésünkre elmondta: színes programot képzel el, mert stilárisan nagyon sok lehetőség van a zenekarban. „Hallottam tőlük Mozartot régizenés előadásban, de minden más produkciójukkal kapcsolatban is olyan érzésem volt, hogy nem igazán léteznek számukra akadályok – ez egy karmester számára alapvető fontosságú. Az augsburgi zenekar esetében nincsenek feszegethető határok, mert szinte magától értetődően szólaltatnak meg mindent.”
Héja Domonkos a németországi munkája mellett számos más zenekarral dolgozik együtt vendégkarmesterként, valamint fesztiválokon is vezényel. Az évadnyitást követően Mallorcán turnézik az augsburgi zenekarral, majd Tajpejben, az ottani operaházban dolgozik hat héten át egy bemutatón, Csajkovszkij Anyegin című operáján. Az intenzív külföldi munkák mellett nem szakad el a hazai koncerttermektől és a magyar közönségtől sem: dolgozik a Magyar Állami Operaház előadásain, valamint a Concerto Budapest meghívásának is eleget tesz a 2015–16-os évadban. Emellett vezényli az Óbudai Danubia Szimfonikus Zenekart, amelyet húsz évvel ezelőtt maga alapított.
„Nagyon jónak tartom a magyar közönséget, de negatív kritika nincs, és ezt kicsit hiányolom. Pedig ha olyan produkciót hallott a közönség, amely nem tetszett neki, akkor azt keményen kifütyülte az előadás végén már a volt NDK-ban is. Ezt én mindig értékeltem, mert azt jelenti, hogy igényük van, és érdekli őket, hogy mi történik a színházukban. Németországban a városi színházakat a nézők magukénak érzik, ez teszi lehetővé az ideális kapcsolatot zenekar és közönség között” – fogalmazott Héja.
Ami a külföldi zenekarokkal való együttműködést illeti, Héja Domonkos szerint a zene határokon átívelő jellege miatt inkább az a kérdés, hogy az adott országban élő muzsikusok képzettsége és tapasztalata milyen. „Ázsiában a szimfonius zenekarok rutinja nem hasonlítható össze például a százötven éves augsburgi zenekar tradíciójával. Ugyanakkor az elmúlt harminc-negyven évben nagy változások tapasztalhatók az ottani zenekaroknál is, hiszen aki komolyzenei területen szeretne érvényesülni, Európában tanul. A mai napra elmosódtak a színvonalbeli határok, erre érdekes példa volt a tokiói utam: a zenekar hat év leforgása alatt gyökeresen megváltozott, jó irányba.”
Héja Domonkos a kortárs zenére éppúgy szeretne figyelmet fordítani, mint a klasszikusokra. „A Theater Augsburgban kortárs operákkal is foglalkozunk, amely eleve összetett műfaj, de közben nagyon fontos, hogy a történet és a zene együtt hogyan tud hatni a közönségre. Ha megbotránkoztatjuk a közönséget, akkor az félsiker: elértük, hogy továbbgondolja a darabot, de nekünk nem ez a feladatunk. A művészetnek magasztosabb célokat kell szolgálnia, és az a célom, hogy a közönséget a szépség gondolatébresztő erejével tudjuk megajándékozni” – mondta Héja, és hozzátette: bár a klasszikus zenei műveknél kicsit behatároltabb a mozgástér, Németország különösen jó példa arra, ahogy mindig valami még újabbat próbálnak kihozni a darabokból a zenekarok. „Kicsit vitatkozom ezzel az irányzattal, de tipikus német rendezésben, nagyon furcsa megoldásban is láttam szenzációs színpadra állításokat. Nem tudom ugyanakkor, hogy mennyi értelme van erőltetni ezt a vonalat, hiszen a klasszikus attól klasszikus, hogy önmagában véve örök érvénnyel bír.”
A világ komolyzenei színpadain egyre elterjedtebb, hogy nem csak folyamatos megújulásban gondolkoznak, de – főként a fiatalabb korosztályt célzó – kreatív, interaktív, játékos elemeket alkalmaznak az előadásokon. Héja Domonkos kérdésünkre elmondta, hogy bár értékes ez a cél, a klasszikus zene ezzel nem tudja megszólítani és meg is tartani az új közönséget. „A fiatalokat alapvetően más érdekli, mint a korábbi generációkat – sok esetben külön művészet elvenni tőlük a telefont vagy a tabletet. Ebben a kicsit magába forduló világban a klaszikus műfajba muszáj néha olyat belevenni, ami megérinti a fiatalokat. Ugyanakkor a klasszikus zene iránti szeretet nem itt dől el: mindaddig, amíg nem válik a mi, illetve a minket vezető emberek életének szerves és magától értetődő részévé, addig apró kis csatákat megnyerhetünk, de valójában egy helyben toporgunk. Előrelépés az lenne, ha olyan módon, ahogyan a testnevelést vagy a számítástechnikát be lehet építeni a tantervbe, megtennénk ezt a zenével is.”
