William Shakespeare egyik legkülönlegesebb királydrámájából rendez táncelőadást Kulcsár Noémi koreográfus a Nemzeti Táncszínháznál: a Macbeth című darabot március 6-án mutatják be a MOM Kulturális Központban.
Lapunknak elmondta: az erős és ismert drámát nehéz átültetni mozgásra, az volt a céljuk, hogy könnyen értelmezhető előadás szülessen. Kiss Csaba dramaturg, rendező doktori dolgozatot is szentelt az elképesztő dramaturgiai fordulatokban bővelkedő műnek, amely „csúcspontján a belső világ, a lelkiek felé fordítja a néző figyelmét”.
„A Macbeth a hatalom elburjánzását helyezi a középpontba: a hataloméhség, a félelem és bizonytalanság által hajtott tetteket mutatjuk be a táncelőadáson. Az okokat engedjük láttatni: ki volt a mozgató, ki kívánta jobban a hatalmat. Az érzelmi skálák mozgáson, táncban való megmutatása az alkotói célom” – mondta lapunknak Kulcsár Noémi koreográfus, akinek rendezésében a Nemzeti Táncszínház március 6-án a MOM Kulturális Központban mutatja be ezt a Shakespeare-drámát. A főszerepekben Csere Zoltán és Szarvas Krisztina látható. A szakember elmondta: természetesen a táncra helyezi a hangsúlyt, de érdekességképpen bábokat is alkalmaz „szereplőként”.
Ezzel az a célja, hogy az erős, brutális drámából kizökkenhessenek egy kicsit a nézők, hogy kissé kívülről láthassanak rá a szituációkra, amelyeknek így groteszk jellegük is lesz.
Emellett tudatosan nem a történet linearitására helyezi a hangsúlyt, mert mint mondja, az erős táncszínházi formához be kell ismerni azt a tényt, hogy egy eredetileg nem mozgásszínházra írt drámát nagyon nehéz átültetni. Reményei szerint a nézők már az elején meg tudják fogni a lényeget, és ez tovább „dolgozik” majd bennük.
Azt is elárulta: törekednek arra, hogy ne legyen szükséges semmiféle műfaji előképzettség és tapasztalat az előadás megértéséhez – kizárólag a nézői nyitottság kell, hogy a megadott kapaszkodókkal befogadható legyen az alkotás. A lényegi pontjaiban egyébként megmarad a történet, de például a boszorkányok, mint szürreális kép, a táncban nagyon jól megjeleníthetők, ezek tehát erősebb hangsúlyt kapnak.
Kulcsár Noémi rutinosnak számít Shakespeare műveinek táncszínházi interpretálásában, hiszen már több művét vitte színpadra. Saját bevallása szerint mindig is érdekelték Shakespeare királydrámái, de a legtöbb fantáziát a Macbethben látta.
„Szükség is van az újító törekvésre, hiszen a táncszínházi műfaj egyelőre mostoha „területnek” számít a nézők körében. Vidéken elindult évekkel ezelőtt egy műhelymunka-folyamat, több színházban létrejöttek tánctagozatok, amelyek a zenés előadásokban is részt vesznek, de emellett próbálnak létrehozni saját előadásokat. Szerencsére a nézői attitűdben is láthatunk fejlődést, a műfaj ugyanis könnyen beszippanthat bárkit. Még igaz a mondás, miszerint a jó színház mindig megy” – tette hozzá.
Több megdöbbentő dramaturgiai fordulat van a Macbethben – írja az egyik legkülönlegesebb – és az egyik legtöbbet játszott, filmen, operában és mozgásszínházi verzióban egyaránt átdolgozott – Shakespeare-drámáról Kiss Csaba dramaturg, rendező, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2006-ban írt doktori dolgozatában úgy vélekedik, hogy ezek közül az egyik legszebb és legmerészebb az, amikor a Duncan hálószobájából véres kézzel kiszédülő, gyilkossá lett Macbeth „lírai hallucinációval” oldja a feszült helyzetet, ez a híres „Macbeth öli az álmot”-jelenet. Mint kifejti, ez elképesztő színházi fordulat, hiszen a dráma csúcspontján ezzel a belső világ, a lelki történések felé fordítja Shakespeare a néző figyelmét.
„Olyan szakadékot nyit a karakter alá, amibe beleszédül a néző. Egy gyilkos katona, akit a tett elkövetése alatt és után nem a merénylet sikere, a menekülés útja, hanem a bűnhődés kilátástalansága, a feloldozás reménytelensége foglalkoztat” – mutat rá a dolgozatban. Meglátása szerint a bűnhődés kezdete a drámában itt található – amely azonban ebben a pillanatban a legerősebb, az egymást követő gyilkosságok során pedig halványul, végül közönybe fullad.
Út a bukáshoz egy halom hullán át
A dráma története a 11. századi Skóciában játszódik, három boszorkány azt jósolja Macbeth hadvezérnek, hogy a skót király, Duncan megjutalmazza majd őt hősiességéért, aztán ő lesz az uralkodó. Bár grófi címet kap, tervezi, hogy megöli a királyt, gyorsítva a jóslat beteljesülését. Felesége is biztatja erre. Miután Macbeth lesz a király, hatalmát féltve egyre többeket gyilkoltat meg. Ismét a boszorkányokhoz fordul, akik különös jóslatot mondanak, de az Angliába menekült ellenfelei legyőzik és megölik, így beteljesül a Macbethnek előnyösnek tűnő, ám ellene forduló jövendölés.
