A Csodák című, a magyar mozikban mától látható film apafigurája, Wolfgang bár nem épít méteres acélréteggel lefedett bunkereket, de készül az utolsó órákra, meg van arról győződve, hogy az általunk ismert civilizáció nem tart ki sokáig.
Két nővel és a három lányával, valamint egy szociális program részeként magukhoz vett szótlan német kisfiúval egyfajta régimódi hippiközösséget alkotnak a vidéki olasz tájon. Gazdálkodnak, és elzárják maguktól a modern civilizáció vívmányait. Életük már-már idillikus, a gyermekek látszólag a szigorú szabályok ellenére is élvezik a dolgos hétköznapokat, és egy véget nem érő vakáció számukra a mindennapok világa. Gelsomina, a legidősebb testvér azonban elkezd kamaszodni, alaposan felkavarva a hangulatot.
Míg Richard Linklater idei Oscar-jelölt Sráckor című alkotásában tizenkét évet kísérhetünk végig, addig Alice Rohrwacher csupán néhány hét leforgása alatt ábrázolja egy kislány kilépését a gyermekkorból. Nem használ nagy gesztusokat, aprólékosan építkezve követhetjük végig, ahogyan a főszereplő számára hirtelen kinyílik a világ. Az idillt leginkább az rúgja fel, amikor a vidékükre érkezik egy forgatócsoport, amely Falusi csodák címmel készít televíziós vetélkedőt egy különös műsorvezetővel (Monica Bellucci). Gelsomina pedig – aki talán az addig gondosan elzárt civilizáció és a számára idegen, de hívogató világ megjelenését látja a stábban – apja ellenállásának dacára is jelentkezik családja nevében a műsorba.
Alice Rohrwacher lassú folyású, a tavalyi cannes-i fesztiválon a zsűri nagydíját elnyerő filmje kisebb részben egyfajta médiaszatíra is: míg a film elején az elzárkózó kis közösség tűnik természetellenesnek, a forgatócsoport megjelenésével hirtelen a szórakoztatóipar és a kortárs kultúra tűnik végtelenül idegennek és abszurdnak. Mindez azonban másodlagos, a hangsúly egy lány fejlődéstörténetén van. A Gelsominát megformáló Maria Alexandra Lungu elképesztően érett és intelligens alakítást nyújt, a legegyszerűbb eszközökből építkezik, és azokkal mindent képes is kifejezni. A többi színész is jó – a Wolfgangot megformáló Sam Louwyckot szintén muszáj kiemelni –, de ha a lány a vásznon van, akkor mindenki más elhalványodik mellette.
Ahhoz, hogy a Csodák képes legyen igazán magával ragadni a nézőt, nem árt, ha kilépve a mindennapokból mi is ráhangolódunk a nosztalgikus, lassan csordogáló tempójára. Felesleges küzdeni ellene, akkor is a film nyer.
Csodák
Színes, feliratos, olasz–svájci–német filmdráma, 110 perc, 2014
8
