Műfajtát tekintve a Gázláng krimi, mégsem a gyilkosság felfedésének izgalma körül forog a történet, sokkal inkább lélektani dráma ez.
Aki látta George Cukor világhírűvé lett filmklasszikusát, tudhatja, hogy professzionális színészekkel a lényegében egy helyszínen előadott kamaradráma izgalmas története az aszimmetrikus párkapcsolatok kiszolgáltatottságáról szól, és arról, hogy egyáltalán ismerjük-e azt, akivel egy fedél alatt élünk.
Dózsa László Újpesti Színházban előadott darabja klasszikus rendezési elvet követ, nem vállalkozik erőltetett újítással színpadra vinni a történetet, s mint az egy térben zajló drámáknál, lényegében a színészekre bíz mindent. A főszerepet a hidegvérű, elnyomó férj, Jack Manningham szerepét éppen saját magára osztotta, míg a színész rendező fia, Dózsa Zoltán kiemelkedően alakítja Rough felügyelőt, a képzelt téboly és a valóság között ingázó Bella Mannigham figuráját pedig Gregor Bernadett formázza. Nem túlzás azt állítani, hogy a színésznő játéka viszi el a történetet, hiszen a valódi dráma az ő belső félelmein és szorongásain alapszik. Gregor lényegében végig színpadon van, és töretlen intenzitással, hitelesen hozza a lelkileg tönkretett feleség gyötrődéseit, felismeréseit, majd fokozatos önmagára találását. Utóbbi folyamatban hatalmas szerepük van a Rough felügyelővel folytatott dialógoknak, lényegében ezek a történet legizgalmasabb részei is, hiszen ő vezeti rá az asszonyt arra, mennyire elhazudott életet él.
A történet szerint a férj őrületbe kergeti feleségét, hogy az otthonukban az elrejtett, valamikor ott élt, gyilkosság áldozatául esett idős hölgy drágaköveinek nyomára bukkanjon. Tervei szerint a férfi addig játszik párjával, mígnem az végképp megtébolyul, így – anyjához hasonlóan – otthonba viheti, s nem lesz tanú arra, mit is művelt éveken át az ódon villában és arra, hogy ő tette el láb alól a gazdag hölgyet is annak idején.
Az Újpesti Színház – az eredeti drámától eltérően – hétéves házasságról beszél, míg a film azzal indul, hogy a mézeshetek után költözik a villába a pár, az ingatlan pedig a menyasszony öröksége. Nem érthető, hogy ezt miért hagyták ki a történetből, mindenesetre a darab hitelességéből nem vesz el a némileg újjáformált történet, csupán a mindenre elszánt gyilkos férfi lépéseinek logikai magyarázatát tette volna az eredetivel azonos sztori még érthetőbbé.
A mindent sejtő, látszólag butuska szobalány szerepében remekel Őri Pál Adrienn, az ő munkáját dicséri a zenei aláfestés is, amelyet megfelelő ritmusban illesztett a történethez. Dózsa Zoltán az érzelemmentes felügyelő és a megmentő férfi kettős szerepét játssza el, amit a színész tökéletesen kelt életre.
A kétfelvonásos dráma töretlenül szórakoztat, leleplezi önátveréseinket, s végül megadja a lehetőséget az oly nagyon vágyott igazságra is.
