Újrarendezve látható a Magyar Nemzeti Galériában az 1300 és 1500 közötti gótikus alkotásokat bemutató állandó kiállítás. Jelenthet-e művészettörténeti revelációt egy tárlat átalakítása? Poszler Györgyi főmuzeológus, a tárlat kurátora szerint a közelmúlt kutatásai és tárlatai sok tekintetben árnyalták a korábbi képet.
A ma műtárgyakként szemlélt középkori alkotások többsége középkori templomaink berendezésének emléke, vallási tartalmak közvetítésére készült. A Magyar Nemzeti Galéria Templomok ékességei címmel újra megnyitott, a korai gótikus táblaképeket, faszobrokat és szárnyas oltárokat bemutató, újrarendezett állandó kiállítása erre a gondolatra irányítja a figyelmet – mondta lapunknak az intézmény Régi Magyar Gyűjteményének főmuzeológusa, a kiállítás kurátora. Poszler Györgyi, akit arról kérdeztünk, hogy egy újrarendezéssel miként ismertethetők meg a közönséggel olyan értékek is, amelyek eddig nem voltak hangsúlyosak, hozzátette: több mű most kapott először helyet állandó kiállításon, és van néhány olyan is, amelyet eddig egyáltalán nem láthatott a közönség. Egyes tárgyak megromlott állapota nem engedte meg eddig a bemutatásukat, más esetekben a gyengébb kvalitás tartotta vissza a rendezőket a kiállításokon való szerepeltetéstől. Az újrarendezett kiállítás mondanivalójához igazodva azonban több esetben éppen ez utóbbi művek azok, amelyek révén a közönség a korszak művészi terméséről kézzelfoghatóbb képet nyerhet – mutatott rá a szakember. Arra a kérdésünkre, hogy más csoportosításban láthatók-e a tárgyak, mint eddig, a főmuzeológus elmondta: az alkotásokat alapvetően stílustörténeti és kronologikus összefüggések mentén állították ki, ez alól azonban vannak kivételek. Az egy helyről, egy templombelsőből való műtárgyak több esetben egymás mellé kerültek, annak ellenére, hogy készítésük idejét akár több évtized választja el egymástól. Az eredeti templomi berendezések egységének felidézése céljából kaptak helyet a kiállításon a Nemzeti Múzeum kölcsöneként egykor liturgikus funkciót betöltő ötvöstárgyak is. A rendezés bizonyos művészetföldrajzi összefüggések, egyes művészeti központok vagy régiók termésének közös bemutatása érdekében szintén engedett a művészettörténeti rend szigorából – hangsúlyozta a kurátor. A kiállítás egyik egységében három jelentős művészeti központ, illetve régió, Kassa, a Szepesség és természetes módon a szomszédos osztrák tartományokkal, Béccsel és a délnémet területekkel kapcsolatot tartó nyugati országrész gótikus művészetéből kap ízelítőt a látogató. Mint a szakember megjegyezte, egy másik fontos központtal, Krakkóval elsősorban a liptói emlékeknél mutatható ki kapcsolat. A kiállítás a Körmöcbánya közelében fekvő Jánosrét középkori templomából eredő berendezési tárgyak együttesével zárul. Több művet egyébként frissen restauráltak a tárlatra, és van olyan is, amelyet munka közben mutatnak be. Ez utóbbiak közé tartozik a gyűjtemény egyik legkvalitásosabb alkotása, a Podolinból származó Szent Katalin-szobor.
Kérdésünkre Poszler Györgyi elmondta, hogy nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő művészi színvonalat képviselnek a gyűjteményben a 15. század eleji úgynevezett internacionális gótika korában, tehát Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején készült művek. Ezek közé tartozik a gyűjtemény talán legbecsesebb kincse, a Maria Gravidát, azaz a várandós Máriát ábrázoló, a Batthyány-gyűjteményből származó táblakép, amelyet korábban a németújvári Fonó Máriaként ismerhetett a közönség. A főmuzeológus hangsúlyozta: a magyar és az osztrák művészettörténeti kutatások ezt a táblaképet tartják a Bécs központú táblaképfestészet legkorábbi, eredeti formájában 1409-re keltezett emlékének. A valószínűleg a 14. század első feléből Csepregről, valamint a 15. század közepéről feltehetően Tihanyból származó Madonna-szobrok pedig azon ritka emlékek közé tartoznak, amelyek a nyugati országrészből maradtak ránk.
Arra a felvetésünkre, hogy született-e a közelmúltban olyan kutatási eredmény, amely esetleg átrajzolja a magyarországi gótikáról alkotott képet, a szakember azt válaszolta: nincs ilyen horderejű felfedezés, de a folyamatos kutatások és tárlatok sok tekintetben árnyalták a korszakról, a stílusról és a művekről alkotott korábbi képet, mindezt a múzeum középkori gyűjteményét bemutató, készülőben lévő tudományos katalógus is bemutatja majd.
Az újrarendezett kiállításnak helyet adó teremsorban egyébként technikai felújítást is végeztek: a bemutatandó gyűjtemény igényeit szem előtt tartva eltakarták a dunai teremsor ablakait, sötét színűre festették a falakat, és a műtárgyakra koncentráló installáció, valamint azokat kiemelő, korszerű világítás készült.
Láthatóvá vált Mária titka
A Maria Gravida című táblakép a Magyar Nemzeti Galéria honlapján elérhető leírás szerint feltehetően a nyugati határszélről származik. Eredetileg egy többjelenetes, nagyobb Mária-oltárhoz tartozó táblakép volt, amelyet bal oldalán megcsonkítottak. Az 1993-ban készült infrafelvétel kimutatta, hogy a Szűz Mária hasát borító kék ruha alatt kettős mandorlában a kis Jézus található a kereszttel. Ezt az alárajzolásnak megfelelően eredetileg megfestették, azonban a barokk kori átfestés megsemmisítette. A képen az angyali üdvözletnek azt a típusát találjuk, amely a 14. század végén elterjedt úgynevezett Várandós (Gravida) Mária-kultusszal függ össze.
