A könyvtárosok segítségét kérik a Nemzeti Könyvtár majdan megjelenő, a kortárs írókat bemutató sorozatához, hiszen ők állnak az élő magyar irodalomhoz a legközelebb – mondta lapunknak a kiadványokat szervező miniszterelnöki megbízott. Kerényi Imre azt is elárulta, televíziós műsort építenének a kortárs írók köteteinek kiválasztására. A most megjelent második sorozattal kapcsolatban pedig azt is elárulta, hogy Tarlós István első választását, egy Várkonyi Nándor-művet terjedelmi okokból nem tudtak megjelentetni.
Kerényi Imre: Méltóképpen listába vesszük azokat is, akik idegenkednek attól, hogy műveik bekerüljenek a sorozatba (Fotó: Hegedüs Róbert)
– Milyen kötetek jelentek meg a közelmúltban a Nemzeti Könyvtár sorozatban, és hogyan választották ki ezeket?
– Míg az első hullám huszonnégy kötetét a három szerkesztő kérése szerint válogattuk össze, addig a mostani, második hullám huszonnégy kötetének kiválasztására nyolc politikust, nyolc intézetvezetőt és nyolc egyházi méltóságot kértünk fel. Három címet ajánlottak, ezekből választottunk ki egyet-egyet. Azért kértünk hármat, mert egyrészt lehetnek átfedések, másrészt szerzői jogi anomáliák is előfordulhatnak – tavasszal ezek közül az első hat kötet jelent meg, most szeptemberben pedig szintén újabb hat. Tarlós István főpolgármester kérésére Baktay Ervin Kőrösi Csoma Sándor című könyve került be a repertoárba, ezzel kapcsolatban egyébként volt is egy kisebb problémánk. Ugyanis kiderült, hogy a főpolgármester legkedvesebb szerzője Várkonyi Nándor szellemtörténész. Azonban az író egymilliónál is több leütést számláló műveket írt. Terjedelme miatt csak két kötetben lehetne megjelentetni a kívánt darabot, ez viszont „diplomáciai” nehézséget jelentett volna, hiszen ez esetben valamelyik felkért ajánlónk kéréséről le kellett volna mondanunk. Ezért választottuk végül Tarlós István javaslatai közül a Baktay-kötetet. Emellett kiadtuk a Magyar hősök rovatban Szent-Györgyi Albert könyvét. Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy tudós ajánlott tudóst, hiszen Pálinkás József javasolta nagy elődjét.
– Milyen további művek vannak még ebben a sorozatban?
– Dékány András Matrózok, hajók kapitányok című művét Gáncs Péter evangélikus püspök úr ajánlotta. A Kádár-korszak elején jeles íróink gyakran a gyermek- és meseirodalomba menekültek, e remekművek közé tartozik ez is. Balog Zoltán miniszter úr Szenczi Molnár Albert Magyar zsoltároskönyvét ajánlotta, amelyet kottaképekkel adtunk ki, tulajdonképpen egy kézikönyvről van szó, amely remekül használható énektanításra és kórusszervezésre is. A Krúdy ízei című kötet Matolcsy György jegybankelnök úr ajánlására jelent meg: Szigethy Gábor az író életművéből szerkesztette össze azokat az írásokat, amelyek ételekhez, ízekhez kapcsolódnak. Végül pedig Fekete György javaslatára két történelmi esszét tartalmaz Nemeskürty István Önfia vágta sebét című könyve.
– Milyen visszajelzések érkeztek a sorozattal kapcsolatban? A vártnak megfelelően értékesítik a köteteket?
– A Nemzeti Könyvtár nem kereskedelmi kérdés, hanem kulturális innováció. Arról van szó, hogy a kormányzó kurzus kijelöli a magyar irodalom tengeréből azokat az alkotásokat, amelyekkel azonosságot tud vállalni. Itt nincs magyargyalázás. Megjelentetjük azokat az írókat is, akiket korábbi kormányok üldöztek vagy elhallgattak. Ez a gondolkodásmód elkülöníti az alkotó művészt és az általa képviselt politikumot, hiszen azt mondja, hogy például József Attilában nem a munkásmozgalmi harcos a fontos, hanem a költő, Ady Endrében sem a politikai publicista a lényeges, hanem szintén a költő, és Tomay Cécile-t is irodalmi és nem közéleti szempontból értékeli. A cél az, hogy a sorozat minél több helyre eljusson: célzott ingyenes terjesztés mellett állami vezetőknek küldjük ki, az összes középiskolai igazgató és könyvtár, valamint minden közkönyvtár kap ingyenes példányt, ezenkívül sok száz határon túli iskolának és kulturális intézménynek is küldünk.
– Kortárs írókat is terveznek beemelni a sorozatba?
– Igen, úgy döntöttünk, az utolsó huszonnégy kötet majd a kortárs irodalomról fog szólni: itt a legnagyobb a dráma, hogy ki van benne, és ki nincs. Úgy gondoljuk, hogy nem lenne helyes, ha mi döntenénk ebben az ügyben, a könyvtárosok segítségét kérjük majd, hiszen ők állnak az élő magyar irodalomhoz a legközelebb. Terveink szerint ráépítünk majd a válogatásra egy televízióműsort A nagy könyv mintájára, amelyben a szerzők megszólalnának, színészek felolvasnának a művekből, és ezek után dőlne el, hogy ki az a huszonnégy író, aki végül helyet kap.
– Lehetnek olyan szerzők, akiknek bár kiadnák a művét, politikai okok miatt nem adnak erre engedélyt?
– Találkozunk természetesen hasonló jelenségekkel, a magyar kultúrának sajnos sajátja a pártoskodás és a széthúzás, de megpróbáljuk ezeket türelemmel kezelni. Akik idegenkednek attól, hogy műveik bekerüljenek a Nemzeti Könyvtárba, azokat majd listába vesszük, és méltóképpen megemlékezünk róluk, hogy bár a sorozatba tartozónak éreztük őket, jogok hiányában nem tudtuk kiadni. De nem sok alkotás esetében tapasztalható ellenállás.
