Egyikük a méreginjekció beadása után még 26 percig élt, a másikkal szívroham végzett, miután a halálos dózis beadásakor szétrepedt a vénája. Ez elmúlt hónapokban bekövetkezett súlyos incidensek újra fellobbantották a fecskendős méregkoktélok használatával kapcsolatos vitákat az Egyesült Államokban. A balul sikerült kivégzéseknek sokak szerint ahhoz van köze, hogy a háromkomponensű méreg egyike, a rutinszerűen használt nátrium-pentotál hiánycikké vált az államokban, helyette más hatású, ám nem kellőképp tesztelt szereket alkalmaznak. Zacher Gábor toxikológus szerint azonban a problémás kivégzések az adagok elszámításával állhatnak összefüggésben.
A kivégzések során háromkomponensű szert használnak. A zsírszövetben felszívódó nátriumpentotált az 1930-as években fejlesztették ki az Egyesült Államokban. Általános anesztetikumként a pácienseket alig több mint fél percen belül, mély, öntudatlan állapotba segíti. A műtéti érzéstelenítés bevezetésére a szokásos adag 5 milligramm testsúlykilogrammonként, azaz egy átlagos súlyú felnőtt elbódításához félgrammnyi sem szükséges. Az elítéltek vérébe ennek az adagnak a tízszeresét, azaz 5 grammnyit, ami az esetek túlnyomó többségében már önmagában halálos.
A másik két komponens csak felgyorsítja a kivégzés folyamatát, az izombénító néhány perc alatt leállítja a légzést, a kálium-klorid pedig szinte azonnal blokkolja a szívet.
Ezek a szerek egyenként is halálosak lehetnek, ám ahogy Scott Segal, a bostoni Tufts Medical Center aneszteziológiájának főorvosa mondja: „Nem vagyok biztos benne, hogy bárki is tudja, voltaképp melyik gyilkol.
Zacher Gábor toxikológus, igazságügyi orvos szakértő
- Mit kell tudni a méregkoktélt alkotó három komponensről?
- A három fő alkotórész közül az egyik egy barbiturát típusú altatószer, ami korábban gyógyszerként is jelen volt, ma már nem nagyon használják. A másik egy izomrelaxáns, a szukcinilkolin, ez az ideg-izom ingerületet blokkolja, a harmadik pedig nagy töménységű kálium oldat, ami a szervezetbe kerülve leállítja a szívet az összehúzódás pillanatában. Megfelelő adagolás esetén ez a kombináció biztos halálhoz vezet.
- Mit ronthattak el a balul sikerült kivégzéseknél?
- Csak azt tudom elképzelni, hogy nem jól számolták ki az adagot. Egy szer halálos adagjának megállapításakor átlagokat néznek, természetesen lehetnek egyéni különbségek, eltérések, de nem akkorák, hogy valaki kétszer, háromszor nagyobb adagot is elbírjon. Tisztában kell lenni az illető testsúlyával, hogy ebből mennyi a zsír, mennyi az izom- és a víztartalom, ezek függvényében kell kiszámítani az adott személy számára megfelelő adagot. Egy negyven kilósnak nyilvánvalóan kisebb dózis is elég, mint egy százötven kilós halálraítéltnek. Fontos megjegyeznem, hogy itt nem olyan szerekről van szó, amelyeket csak és kizárólag a halálra ítélteknél használnak. Ezek gyógyszerként jól ismert szerek, amelyeknek ismerjük a hatásait, az adagjait. Épp ezért nem értem, hogyan lehet az adagolást annyira elrontani, hogy egy kivégzés elhúzódjon, s esetleg az elítélt órákig szenvedjen.
- Az egyik elítélt állítólag a kivégzés megkezdése után még 1 óra 57 percig életben volt. A másikkal szívroham végzett, miután a halálos méreg beadásakor szétrepedt a vénája. Előfordulhat, hogy rosszul adagolták a szereket?
- Ezek az esetek inkább csak bulvár szinten váltak a közérdeklődés tárgyává. Igyekszem követni a toxikológiai szakirodalmat, és az 'execution' szó beírásával nem találni olyan történetet, ami egy nem megfelelően választott dózisról szól. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem létezik ilyen eset. Tudja, az akasztásnál is gyakran a hóhéron múlt, meddig húzódott el az illető haláltusája. Volt, hogy úgy rakta fel a kötélre a csomót, hogy a halálraítélt zuhanása után rögtön eltört a nyakcsigolyája, de felrakhatta úgy is, hogy még lóbálózzon egy kicsit, ez által később vesztette életét. A kerékbetörésnél a hóhér akár egy mozdulattal is eltörhette az illető nyakát, de azt is megtehette, hogy először módszeresen eltörte az alkarját, majd a másikat, és így tovább. Ebben az esetben lehet, hogy csak napokkal később következett be a halála. A keresztre feszítésnél sem feltétlenül abban hal meg az illető, hogy kiszárad, hanem abban, hogy nem bírja el saját magát, és egy idő után nem mozog rendesen a rekesze, és nem tud levegőt venni.
- Aki beadja, hibázhat?
- Teljesen mindegy, ki adja be, hiszen csak gombokat kell megnyomni. Elindítani az első, a második és a harmadik pumpát. Egyedül az hibázhat, aki összeállítja az adagokat.
Forrás: Death Penalty Information Center, hvg.hu, nol.hu, NBC News, BBC, MTI
