Meghatározó családpolitikai elemek a brüsszeli ajánlásban

Az Európai Bizottság (EB) április végén hozta nyilvánosságra a „szociális jogok európai pillérei­nek” létrehozásáról szóló ajánlását, amelyről az ősszel szavazhatnak a tagállamok képviselői. A szociális pillér ajánlásai, ha azokat elfogadják, az euróövezet tagjai számára kötelezők lennének. A 9. számú, a munka–magánélet egyensúlyáról szóló javaslat külön csomagban szerepel, s ez minden tagállam számára kötelező elemeket tartalmaz, ha az Európai Parlament megszavazza. Joó Kinga, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) tagja lapunknak elmondta, a brüsszeli kormány javaslatcsomagja alapvetően munkajogi természetű, és jelentős családpolitikai elemei is vannak. Mindez azért problémás, mert az unióban a családpolitika nemzeti hatáskörben van. Joó Kinga erről a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács ülésén számolt be. Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának családügyi államtitkára úgy reagált a brüsszeli javaslatra, hogy az visszalépést jelent hazánk számára, és bizonyos támogatásokról történő lemondást is.

Joó Kinga, aki a Nagycsaládosok Országos Egyesületének is elnökségi tagja, lapunknak kifejtette, több ponton is kritikát fogalmaztak meg a javaslattal szemben. Kifejezett problémának ítélte, hogy a rendelet nem adna lehetőséget a szülői szabadság átruházására vagy megosztására, így az egyszülős családokban négy hónap szabadság is elveszhet az egyik szülő számára. Két szülő esetén is előfordulhat, hogy egyikük nem tudja teljes mértékben kihasználni a szabadságot, ezért az szintén elvész – mondta a szakember.

Elmondta azt is, Magyarország a WHO (Egészségügyi Világszervezet) ajánlásával összhangban nem engedi a hat hónapnál fiatalabb gyermekek bölcsődei elhelyezését, míg a rendelet erre lehetőséget adna, amivel szintén nem értenek egyet. Beszélt arról is, az unió országai közt jelentős különbségek vannak a munka és a családi élet körülményeit tekintve. Példaként említette, a skandináv államokban jól működő gyakorlat, hogy mindkét szülő azonos mértékben használhatja ki a szülői szabadságot, Magyarországon viszont, ha a szülők nem feltétlenül kapnak erre lehetőséget, így egyikük szabadsága elveszhet.

A részmunkaidős foglalkoztatásban is nagyok a különbségek a tagállamok között – mondta. Hangsúlyozta, Magyarországon nagyon kevés nőnek van lehetősége részmunkaidőben dolgozni, és ugyan szinte kuriózumként hazánkban létezik a főállású anyaság intézménye, de az otthon maradó, a társadalom számára „láthatatlan munkát végző” édesanyák sem anyagi, sem erkölcsi szinten nem kapják meg az őket megillető elismerést. Az országok közötti különbségek hatását szerinte jól példázza a 2010-es, szülési szabadsággal kapcsolatos európai rendelettervezet is, mely több ország, köztük Magyarország elutasítása miatt bukott meg – jegyezte meg Joó Kinga.

Fontos különbség azonban, hogy míg a vétózó országok azért szavaztak nemmel, mert nem akarták megnövelni a szabadság mértékét, addig hazánk nem kívánta csökkenteni a rendeletben meghatározottnál nagyobb mértékű szabadságot. Joó Kinga szerint előremutató a kezdeményezés, mert az a szabadságok tekintetében minimumszámokat határoz meg, amelyektől felfelé el lehet térni. Úgy látja azonban, hogy a bizottság ajánlásaiban figyelembe kellene venni a nemzeti sajátosságokat, s lehetőséget adni a különböző országoknak, hogy azokhoz igazítsák a szabályozást.