HIRDETÉS

2028-ban robbanhat a költségvetési bomba, a kormány most szerelné le a távcsövet

A TISZA 2027-re még megtartja Orbán különadóit, de senki sem mondja meg, miből működik majd az ország utánuk

Belföld
  • 2026.11.18. - 06:28
Cikk borítókép
Kármán András pénzügyminiszter, Magyar Péter miniszterelnök és Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter a jövő évi költségvetés egyéb részleteiről tartott sajtótájékoztatónFacebook/Péter Magyar/képernyőfelvétel

A költségvetés különös műfaj. A jelen kormánya írja, a jövő adófizetője teljesíti, a végén pedig rendszerint mindenki arra hivatkozik, hogy közben megváltozott a világ. Ezért volna fontos legalább előre látni, milyen számlákat csúsztatunk át a következő évre.

A 2027-es magyar költségvetés körüli vita eddig arról szólt, ki kap többet, melyik adó marad, mennyivel emelkednek a bérek és valóban 4,9 százalékra csökkenhet-e az államháztartás hiánya. A parlament előtt fekvő megalapozó törvényjavaslatban azonban megbújik egy sokkal kevésbé látványos módosítás miszerint, megszűnne az a külön jogszabályi kötelezettség, amely alapján a kormánynak részletes, területenkénti, többéves előrejelzést kellene készítenie a központi költségvetés bevételeiről és kiadásairól.

Ez nem azt jelenti, hogy 2028-ról ezután egyetlen hivatalos szám sem készülhet, vagy hogy Magyarország megszabadulna minden uniós és hazai középtávú tervezési kötelezettségétől. A makrogazdasági pálya, az uniós fiskális terv, az államadósság prognózisa és számos összesített mutató továbbra is rendelkezésre állhat.

A részletes, ágazatokra és feladatokra lebontott kitekintés törvényi kötelezettsége azonban eltűnne. Vagyis kevesebbet láthatnánk abból, hogy az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, a kultúra, a szociális ellátás vagy éppen az energia támogatása milyen pályára kerül a tárgyévet követő időszakban.

A változtatás éppen azon a napon kapott igazán súlyos jelentést, amikor az Európai Bizottság közzétette őszi gazdasági előrejelzését. A brüsszeli számítások szerint ugyanis a 2028-as magyar költségvetés körül már most jól látható egy olyan bevételi és kiadási feszültség, amelyről a 2027-es büdzsé csak keveset árul el.

HIRDETÉS

Mintha a kapitány éppen akkor szerelné le a távolba néző távcsövet, amikor a horizonton feltűnik a vihar.

Két költségvetés van, amelyiket megszavazzák és amelyik végül megtörténik

A TISZA-kormány a 2027-es költségvetést 2,4 százalékos gazdasági növekedésre, 3 százalékos inflációra és 4,9 százalékos GDP-arányos hiányra építette. A bevételi főösszeg 42 484,9 milliárd, a kiadási oldal 47 587,6 milliárd forint.

HIRDETÉS

Az Európai Bizottság ennél óvatosabb. Friss prognózisa 2026-ra 7,3 százalékos hiányt vár, amely 2027-ben jelentős megszorítások és többletbevételek után is csak 5,2 százalékra csökkenhet. Ez mindössze háromtized százalékpontos eltérésnek látszik a kormány céljához képest, de a magyar gazdaság méretében több százmilliárd forintos különbséget jelenthet.

A két szám eltérése önmagában nem bizonyítja, hogy valamelyik fél hamis adatokat közöl. A költségvetés politikai célokat és kormányzati intézkedéseket is tartalmazó terv, a Bizottság számítása pedig saját gazdasági és végrehajtási feltételezéseken alapuló előrejelzés. Másként ítélhetik meg a növekedést, a kiadási megtakarítások teljesülését, az adóbevételeket és a meghirdetett intézkedések hatását.

A valódi probléma nem az, hogy két előrejelzés különbözik. Hanem az, hogy a kormány által vállalt pálya teljesítéséhez rendkívül pontos végrehajtásra lesz szükség egy olyan államban, ahol a költségvetés az elmúlt években gyakran inkább kiindulópont, mint kötelező érvényű pénzügyi keret volt.

HIRDETÉS

A 2027-es hiánycsökkentés ráadásul nem elsősorban valamilyen gazdasági csodára épül. A Bizottság szerint a javulást részben az idei egyszeri kiadások kifutása, részben valamennyi minisztériumot érintő kiadáscsökkentés, részben pedig új vagy megemelt közterhek biztosítják.

A vagyonadó, a társasági adó változása, valamint a dohány- és szeszesitalok jövedéki adójának emelése együtt a GDP mintegy 0,6 százalékával növelheti a bevételeket. Emellett 2027-ben is fennmarad több ágazati különadó, miközben a közszféra béremelései, a családi támogatások, az alacsony keresetűek adócsökkentése és a nyugdíjintézkedések a GDP körülbelül 1,5 százalékának megfelelő többletkiadást vagy bevételkiesést okozhatnak.

A kormány tehát egyszerre próbál fékezni és gyorsítani. Adót emel, miközben adót csökkent és kiadást vág, miközben béreket és támogatásokat növel. Ez politikailag érthető, pénzügyileg azonban csak akkor működik, ha szinte valamennyi feltételezés teljesül.

HIRDETÉS

A költségvetés nem attól felelős, hogy sok jó célt sorol fel. Hanem attól, hogy megmutatja, melyik cél árát ki, mikor és miből fizeti meg.

2028-ban lejárhat a haladék

Az Európai Bizottság előrejelzésének legfontosabb mondata nem 2027-ről, hanem az azt követő évről szól. Brüsszel szerint 2028-ban a magyar hiány ismét 5,3 százalékra emelkedhet, az államadósság pedig a 2025-ös 74,4 százalékról 78,2 százalékra nőhet.

HIRDETÉS

Ennek egyik oka, hogy a 2027-re meghosszabbított ágazati különadók egy része a jelenlegi szabályok alapján kifutna.

Itt válik a költségvetési kérdés politikai csapdává.

A TISZA hosszú ideig bírálta az Orbán-kormány ágazati különadóit. Joggal lehetett azt állítani, hogy ezek kiszámíthatatlanná teszik az üzleti környezetet, büntetik a nagy forgalmú, de alacsony nyereséggel működő vállalatokat, torzítják a versenyt és végül részben megjelennek a fogyasztói árakban.

HIRDETÉS

Kormányra kerülve azonban a TISZA sem tudta azonnal elengedni ezeket a bevételeket. A különadók ugyanis időközben beépültek az állam működésébe. Ami eredetileg rendkívüli elvonásnak indult, abból rendszeres költségvetési bevétel lett. A költségvetés pedig könnyen rászokik az ideiglenes pénzekre.

A kormány 2027-re haladékot vásárolt magának. De 2028-ban döntenie kell.

Ha kivezeti a különadókat, új bevételt kell találnia, kiadást kell csökkentenie, vagy magasabb hiányt kell elfogadnia. Ha fenntartja őket, akkor állandósítja az Orbán-korszak egyik legtöbbet bírált gazdaságpolitikai eszközét. Ha pedig egyszerűen átnevezi és más szerkezetben szedi be ugyanazt a pénzt, az adópolitikai változás legfeljebb a Magyar Közlöny tipográfiájában lesz érzékelhető.

Ezért volna fontos a részletes többéves kitekintés. Nem azért, mert bárki képes volna forintra pontosan megjósolni a 2028-as világot. Hanem azért, mert a bizonytalanság nem indok a tervezés elhagyására. Éppen a bizonytalanság miatt kell több forgatókönyvet bemutatni.

Mit nem fogunk látni?

A többéves, részletes előrejelzés nem izgalmas olvasmány. Nem lehet vele választást nyerni, ritkán készül belőle címlap és egyetlen miniszter sem szívesen áll ki azzal, hogy bemutassa, három év múlva melyik szakpolitikai ígéretre nem jut majd pénz.

Mégis ez mutatná meg, hogy a 2027-ben vállalt béremeléseknek mekkora lesz a tartós költsége. A családi támogatások finanszírozhatók-e az egyszeri bevételek kifutása után. Mennyi marad egészségügyi fejlesztésekre. Hogyan változik az oktatás, a kultúra és az önkormányzatok finanszírozása, illetve milyen terhet jelent majd az államadósság kamatainak fizetése.

Az éves költségvetés ugyanis könnyen elfedheti az intézkedések teljes árát. Egy szeptemberben induló béremelés az első évben csak néhány hónapig terheli a kasszát, a következő esztendőben azonban már tizenkét hónapra kell finanszírozni. Egy adókedvezmény fokozatos bevezetése kezdetben olcsónak látszik, később viszont egyre nagyobb bevételkiesést okozhat. Egy beruházás első kapavágása látványos, az üzemeltetés évtizedes költsége már kevésbé.

A többéves kitekintés éppen az ilyen politikai bűvészmutatványok ellenszere. Megmutatja a nyulat akkor is, amikor már visszatették a kalapba.

A részletes kötelezettség megszüntetésének lehet szakmai magyarázata. A kormány érvelhet úgy, hogy a korábbi dokumentumok sokszor mechanikus, gyorsan elavuló számsorokat tartalmaztak, miközben az új uniós gazdaságirányítási rendszer más típusú középtávú fiskális terveket követel meg.

Az adminisztratív párhuzamosságok megszüntetése önmagában nem ördögtől való.

Csakhogy, ha egy átláthatósági eszközt megszüntetnek, világosan meg kell mutatni, mi lép a helyére. Nem elegendő azt mondani, hogy más dokumentumokból majd összeállítható a kép. A nyilvánosság feladata nem lehet az, hogy költségvetési régészként különböző minisztériumi táblázatokból ássa elő az ország jövőjét.

A költségvetési felelősség nem a jóslás pontosságát jelenti

Természetesen senki sem tudja biztosan, milyen lesz a 2028-as év. Nem tudjuk, hogyan alakulnak az energiaárak, az ukrajnai háború, a német ipar, az európai autópiac vagy a forint árfolyama. A Bizottság előrejelzése sem kinyilatkoztatás, hanem a jelenleg ismert adatokból készített forgatókönyv.

De nagy különbség van aközött, hogy a jövő bizonytalan, vagy hogy nem akarjuk részletesen bemutatni.

A felelős költségvetés nem azt ígéri, hogy tévedhetetlenül megmondja, mi történik három év múlva. Azt mutatja meg, milyen döntéseket kell meghozni, ha a kedvező vagy a kedvezőtlen forgatókönyv következik be.

Mi történik, ha a gazdasági növekedés nem éri el a tervezett szintet? Mely kiadásokhoz nem nyúl a kormány semmilyen körülmények között? Mely beruházások halaszthatók? Milyen adókat vezetne ki, és mivel pótolná azokat? Mekkora tartalék védi az országot egy újabb energiaválságtól?

Ezekre a kérdésekre nem válasz, hogy majd 2028-ban elkészül a 2028-as költségvetés. A családok, az önkormányzatok, a vállalkozások és az állami intézmények nem egyetlen évben gondolkodnak. Iskolát, kórházat, gyárat, lakást vagy vasútvonalat nem lehet minden januárban elölről kezdeni.

A TISZA valódi vizsgája csak 2028-ban jön el

A 2027-es büdzsé még jelentős részben örökölt szerkezetből, átmeneti adókból és a régi rendszer korrekciójából áll. A kormány joggal hivatkozhat arra, hogy néhány hónap alatt nem lehet teljesen új adórendszert, állami működést és közszolgáltatási modellt felépíteni.

Ez a türelmi idő azonban nem tart örökké.

2028-ra már nem lehet minden kellemetlen döntést az Orbán-kormány örökségével magyarázni. Addigra láthatóvá kell válnia, milyen államot akar a TISZA: magas adókkal sok szolgáltatást ígérőt, alacsonyabb elvonással kisebb államot működtetőt, vagy a kettő közötti, világosan meghatározott polgári modellt.

Most azonban éppen a 2028-as kép válik kevésbé részletessé, amikor a Bizottság adatai szerint az adóbevételek kifutása, a tartós kiadások és a növekvő adósság ismét feszültséget teremthetnek.

A kormánynak ezért nem egyszerűen meg kellene tartania a többéves ágazati előrejelzést. Ennél többre volna szükség: három világos forgatókönyvre, a kockázatok tételes bemutatására, valamint annak megjelölésére, hogy a különadók kivezetése után milyen bevételi és kiadási szerkezetet tervez.

Mert a költségvetési átláthatóság nem azt jelenti, hogy az állam megmutatja, mire költ jövőre.

Hanem azt is, hogy elárulja nekünk, amit ma megígér, abból mi marad meg holnapután.

A 2027-es költségvetést a parlament megszavazhatja. A 2028-as számlát azonban már most írják. Csak egyelőre nem látjuk rajta, ki fogja kifizetni.

Reklám
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS