Az első TISZA-büdzsé valódi társadalompolitikai fordulatot ígér, miközben 4,9 százalékra csökkentené a hiányt. Magyar Péter hétfői parlamenti beszéde megmutatta, kiknek akar többet adni az új kormány, de azt még nem, hogy milyen gazdasági pálya teszi lehetővé az ígéreteket.
A költségvetésnek két arca van. Az egyiket a miniszterelnök mutatja be a parlamentben, bejelenti a gyakran hallgatott címszavakat a béremelésről, adócsökkentésről, felújított kórházakról, magasabb családi pótlékról. A másik táblázatokban rejtőzik, úgy, mint növekedési feltételezés, infláció, kamatkiadás, adósságpálya, tartalék és hiány. Az első arc választást nyerhet. A második dönti el, hogy az elsőből mi valósul(hat) meg.
Magyar Péter hétfőn 126 percen át beszélt a 2027-es költségvetésről. Szokatlan részletességgel sorolta, mely társadalmi csoportoknak, intézményeknek és gazdasági programoknak jut több pénz. A beszéd politikailag tudatos, társadalom politikailag karakteres, retorikailag pedig nagyívű volt. Szigorú közgazdasági értelemben azonban még nem a költségvetést láttuk, hanem annak kormányfői expozéját.
A részletes törvényjavaslatot még nem kapta meg sem az Országgyűlés, sem a Költségvetési Tanács. Nincs nyilvános, teljes bevételi-kiadási mérleg és a miniszterelnök nem ismertette a 2027-re feltételezett GDP-növekedést, inflációt vagy államadósság-rátát sem. Ezek nélkül már megítélhető az irány, de a szerkezet teherbírása még nem.
A piacnak egyetlen szám kellett
A beszéd legfontosabb makrogazdasági vállalása a 4,9 százalékos GDP-arányos hiánycél volt. Ez jelentős javulást jelentene a 2026-ra módosított 7,5 százalékhoz képest és valamivel ambiciózusabb az 5–5,5 százalék közötti elemzői várakozásnál.
A bejelentésre a forint rövid időre erősödött, később azonban mérséklődött a reakció. A piac üzenete lényegében az volt, hogy a 4,9 százalék elfogadható, de a nyíltszíni taps előtt látni szeretné a számításokat. Az elemzői értékelések szerint a cél fegyelmezett gazdálkodással elérhető lehet, ám a kormány által remélt megtakarítások végrehajtási kockázata jelentős. A szakértői reakciókat az Infostart összefoglalója részletesen bemutatta.
A 4,9 százalék ugyanakkor még mindig jóval meghaladja az euró bevezetéséhez szükséges 3 százalékos küszöböt. Nem válságot jelentő szám, de nem is egyensúlyi állapot. Inkább köztes állomás azon az úton, amelyen a kormány 2030-ra szeretné teljesíteni a közös valuta feltételeit.
A szám különösen akkor értékelhető, ha tudjuk, hogy változatlan intézkedések mellett a Pénzügyminisztérium korábbi leltára 2027-re 6,1 százalékos hiányt vetített előre. A 4,9 százalék tehát 1,2 százalékpontos tényleges egyenlegjavítást kíván, miközben a kormány egyszerre készül adót csökkenteni, béreket emelni és közszolgáltatásokat újrafinanszírozni.
Ez a költségvetés legnagyobb mutatványa. A kérdés nem az, hogy szép-e. Hanem hogy van-e alatta biztonsági háló.
Az Orbán-korszak legrosszabb öröksége nemcsak a hiány
A TISZA-kormány költségvetésének jelentőségét nem pusztán az adja, hogy más célokra költene. Az elmúlt évek egyik legsúlyosabb közpénzügyi problémája az volt, hogy a költségvetési törvény fokozatosan elveszítette kormányzást irányító szerepét.
A 2026-os büdzsét az előző parlament 3,7 százalékos hiánnyal fogadta el. Az új kormány átvilágítása szerint változatlan pályán 8,3 százalékos deficit alakult volna ki. A kabinet intézkedései és az uniós pénzek hatása után végül 7,5 százalékra módosították a célt. A kormányzati leltár szerint az eltérésben kampányintézkedések, előnytelen szerződések, kontrollálatlan kiadások és túlzottan optimista makrogazdasági feltételezések egyaránt szerepet játszottak. A részletes adatokat a Pénzügyminisztérium átvilágítása tartalmazza.
Egy költségvetés természetesen nem szentírás. Válság, háború, energiaárrobbanás vagy természeti katasztrófa esetén módosítani kell. De ha a törvényben szereplő és a tényleges hiány között több százalékpontos szakadék nyílik, akkor a büdzsé már nem iránytű, hanem díszlet.
Az Orbán-kormányok idején ráadásul gyakorlattá vált a következő évi költségvetés rendkívül korai elfogadása, majd az előirányzatok kormányhatározatokkal és rendeletekkel történő átrendezése. A parlament megszavazta a térképet, a kormány pedig év közben újrarajzolta az utakat.
Magyar Péter első költségvetésének hitelességét ezért nem az bizonyítja majd, hogy októberben szebb számokat ír a törvénybe. Hanem az, hogy 2027 decemberében is felismerhető lesz-e az a költségvetés, amelyet az Országgyűlés 2026 őszén elfogadott.
A társadalompolitikai fordulat valódi
A hétfői beszéd alapján a TISZA-kormány nem egyszerűen többet vagy kevesebbet akar költeni, hanem máshová helyezi az újraelosztás súlypontját.
A Fidesz családpolitikája elsősorban adókedvezményeken, lakáshiteleken, vagyonszerzést támogató programokon és munkajövedelemhez kötött kedvezményeken alapult. Ez jelentős segítséget adott a stabil keresettel rendelkező családoknak, de kevesebbet ért azoknak, akiknek nem volt elegendő adóköteles jövedelmük.
A családi pótlék megduplázása ebből a szempontból nem pusztán összegszerű emelés, hanem filozófiaváltás. A tizenkilenc éve változatlan ellátást nem kell külön adóalapból érvényesíteni, a legszegényebb családhoz is eljut. A kormány szerint az intézkedés egymillió családot és 1,6 millió gyermeket érint.
Hasonló irányt mutat a minimálbér szja-jának 15-ről 9 százalékra csökkentése, valamint az alacsonyabb keresetűeknek járó, 680 ezer forintos havi jövedelemig kifutó kedvezmény. A kabinet számítása szerint csaknem 2,5 millió embernél marad több pénz, költségvetési hatása pedig mintegy 250 milliárd forint lehet. A pontos adóképletet azonban a törvényjavaslatnak kell majd tisztáznia, jelenleg az irány ismert, az egyes bérszintek nettó hatása azonban még nem teljesen.
A nyugdíjpolitika is célzottabbá válik. A kormány 123 milliárd forintból 120 ezer forintra emelné a legalacsonyabb nyugdíjakat, miközben sávosan növelné az ennél valamivel magasabb, de még mindig alacsony ellátásokat. Megmarad a 13. havi nyugdíj és a 14. havi juttatás első heti része is.
Itt különösen fontos lesz a jogi szöveg. Az „öregségi nyugdíjminimum” nem egyszerűen egy kifizetési alsó határ, hanem hosszú ideig más ellátások számítási alapja is volt. A részletes szabályoknak kell megmutatniuk, pontosan kikre vonatkozik a 120 ezer forintos garancia és hogyan választják el azt az egyéb szociális juttatások vetítési alapjától.
A láthatatlan állami dolgozók kerültek előre
A költségvetés egyik legerősebb társadalompolitikai üzenete, hogy nem kizárólag a közszolgáltatások látványos szereplőit célozza.
A kormány 677 milliárd forintot szán 603 ezer közszolgálati dolgozó béremelésére. Az egészségügyi szakdolgozóknál átlagosan 17 százalékos, az állami szociális ágazatban 17,8 százalékos, a rendvédelemben 15 százalékos emelést ígér. A pedagógiai munkát segítők és technikai dolgozók bére 21,5 százalékkal, a közművelődésben dolgozóké 10,7 százalékkal nőhet. Folytatódna a pedagógusok és az igazságügyi alkalmazottak bérrendezése is.
Ez nem pusztán jövedelempolitika. Az állam működőképességének ára van. Lehet új minisztériumot alapítani, kórházi reformot hirdetni és gyermekvédelmi stratégiát írni, de ha az ápoló, a gyermekfelügyelő, az iskolatitkár és a rendőr elmegy egy áruházba dolgozni, az állam a címer alatt kiürül.
A béremelés azonban csak akkor jelent tartós fordulatot, ha nem egyszeri felzárkóztatás marad. A közszféra fizetéseit kiszámítható életpályához vagy valamely gazdasági mutatóhoz kell kötni, különben két-három év múlva ismét rendkívüli beavatkozásra lesz szükség.
Az építés helyett először a működtetés kap pénzt
Az egészségügy 510 milliárd forinttal, 12,5 százalékkal kaphat többet. Ebből 192 milliárd jut béremelésekre, 95 milliárd a nagy értékű kórházi gyógyszerekre, 51 milliárd a működésre, 38 milliárd a patikai támogatásokra. Külön keret szerepel a kórházi étkeztetésre, a klimatizálásra, a várólisták csökkentésére, valamint CT- és MR-berendezésekre.
A hangsúlyváltás itt különösen látványos. Nem újabb ünnepélyesen átadható kórházi szárny áll a középpontban, hanem étel, gyógyszer, műtőhőmérséklet, diagnosztika és működési költség. Vagyis azok a tételek, amelyekből ritkán lesz szalagátvágás, de amelyek nélkül a beteg hamar észreveszi, hogy az épület önmagában nem gyógyít.
A gyermekvédelmi és szociális intézmények működésére 115 milliárd forinttal, 27 százalékkal jutna több. Az önkormányzatok támogatása 64 milliárddal emelkedne, miközben 62 milliárddal csökkenne az általuk fizetendő szolidaritási hozzájárulás. Budapest közösségi közlekedése 50 milliárdos többletforrást kapna.
A beruházási oldalon is inkább a javítás és a hálózatépítés dominál. 100 milliárd forint közút-felújításra, 331 milliárd uniós pénz vasútra és közlekedésre, 221 milliárd vízügyi és környezetvédelmi fejlesztésekre, 868 milliárd pedig villamos hálózatra, energiatárolásra, geotermiára, szélenergiára és korszerű mérésre. A fő irányokat a kormány összefoglalója rögzíti.
Ez már nem a stadionok és egyedi presztízsberuházások költségvetési logikája. Inkább a karbantartó állam első vázlata: sín, cső, vezeték, kórházi ebéd és szociális férőhely. Nem látványos, de ha jól csinálják, egyszer csak kevesebb dolog romlik el.
Ki fizeti az igazságosság számláját?
Az adócsökkentés, a családi pótlék emelése, a nyugdíjintézkedések, a bérrendezések és az egészségügyi program együttes költségvetési hatása meghaladja a 2100 milliárd forintot.
A kormány azt állítja, hogy 2026-ban már 700 milliárd forintnyi pazarló kiadást állított le, 2027-ben pedig további 1500 milliárdot takarít meg. Így a korábbi pályához képest összesen 2200 milliárdos kiadáscsökkentéssel számol. Emellett 300 milliárdos biztonsági tartalékot képezne.
Jönnek új bevételek is. A milliárdosok vagyonadójától mintegy 200 milliárd forintot várnak, körülbelül 15 ezer érintettől. A 180 milliárd forintot meghaladó éves árbevételű nagyvállalatok társasági adókulcsa néhány százalékponttal emelkedhet. Többet fizethetnek a bankok, biztosítók, energiacégek, nagy kereskedelmi láncok és környezetszennyezők. Emelkedik a bányajáradék, az alkohol és egyes egészségkárosító termékek adója, a reklámadó pedig 3,75 százalékos kulccsal tér vissza.
A társadalmi irány világos, kisebb terhet viseljen az alacsony keresetű munkavállaló, nagyobbat a felhalmozott vagyon és a kiemelkedő vállalati jövedelem. Ez érdemi szakítás az egykulcsos adórendszer érinthetetlenségével, még akkor is, ha formálisan nem épül fel klasszikus, többkulcsos szja-rendszer.
A pénzügyi kockázat ugyanilyen világos. A pazarlás megszüntetése nem automatikusan elkölthető készpénz. Egy túlárazott szerződés felmondása jogvitát indíthat, egy beruházás leállításának költsége lehet, a korrupció visszaszorításából származó megtakarítás pedig rendszerint lassabban jelenik meg, mint a januárban megemelt fizetés.
A különadók egy részét pedig a vállalatok átháríthatják áraikba és díjaikba. A bankadó megjelenhet a számlaköltségekben, a kereskedelmi teher az élelmiszerárakban, a biztosítói befizetés a díjakban. Az állam beszedheti a pénzt a vállalattól, de a számla néha kerülő úton megérkezik a fogyasztóhoz.
A hiányzó három szám
A beszéd legnagyobb ismeretlen területe a növekedés, az infláció és az államadósság 2027-es pályája.
Ha az egészségügy nominálisan 12,5 százalékkal kap többet, nem mindegy, hogy az infláció három vagy hat százalék. Ha a GDP gyorsan nő, a 4,9 százalékos hiány mellett könnyebb mérsékelni az adósságrátát. Ha a gazdaság stagnál és a kamatok magasak maradnak, ugyanaz a hiány jóval veszélyesebb.
A 2026-os módosított költségvetés szerint az államadósság a 2025 végi 74,6 százalékról idén 77,5 százalékra emelkedhet. Innen kellene ismét csökkenő pályára állítani. Ehhez nem elegendő a deficit mérséklése, tudni kellene a nominális növekedést, a kamatkiadásokat, az elsődleges egyenleget és az esetleges devizafinanszírozás mértékét is.
A hétfői beszéd tehát politikailag széles, makrogazdaságilag viszont még keskeny volt. A részletes költségvetésnek kell bezárnia ezt a rést.
Mitől lenne valóban új költségvetési kultúra?
Nem attól, hogy a TISZA más társadalmi csoportokat választ kedvezményezettnek. A zsákmánycsere nem reform.
A fordulatot az jelentené, ha a kormány negyedévente nyilvánosan bemutatná a költségvetés teljesülését, minden jelentős átcsoportosítást indokolna, a makropálya romlásakor pótköltségvetést vinne a parlament elé, a 300 milliárdos tartalék felhasználását pedig tételesen követhetővé tenné. A Költségvetési Tanácsnak nem ünnepi pecsétet, hanem érdemi ellenőrzési lehetőséget kell kapnia.
A büdzsé ugyanis nem a miniszterelnök éves kívánságlistája. Az Országgyűlés által elfogadott közpénzügyi szerződés arról, mire költheti el a végrehajtó hatalom az adófizetők pénzét.
Magyar Péter hétfőn világossá tette, melyik Magyarországot akarja finanszírozni. Olyat, amely többet ad az alacsony keresetűeknek, a kisnyugdíjasoknak, a közszolgáltatások dolgozóinak, az önkormányzatoknak és az elhanyagolt hálózatoknak. Ez valódi és felismerhető politikai irányváltás.
Most a táblázatokon a sor. Mert egy költségvetés nem attól lesz történelmi, hogy a bemutatása két óránál tovább tart. Hanem attól, hogy egy évvel később még mindig igaz, amit két óra alatt elmondtak róla.
