Minden bizonnyal csak a jéghegy csúcsát jelentették az egyetemi gólyatáborokban elkövetett nemi erőszakok. Sokak szerint a hallgatói önkormányzatokkal elszaladt a ló, a minap már Palkovics László felsőoktatási államtitkár is arról beszélt, hogy korlátok közé kell szorítani a működésüket.
A gólyatábori erőszakról és trágárságról szóló, a közvélemény felháborodását kiváltó esetek ismételten ráterelték a figyelmet a már korábban is több „zűrös ügyet” szállító hallgatói önkormányzatokra (hök). Ráerősített erre a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) vizsgálata is (lásd másik írásunkat), amely az egyetemi visszaélések mellett több olyan esetet tárt föl, amelyek a hallgatói önkormányzatokhoz köthetők.
Náray-Szabó Gábor akadémikus, a Professzorok Batthyány Körének (PBK) elnöke azt mondja, a most nyilvánosságra került esetek csak következményei mindannak, ami az elmúlt húsz évben történt. „Korábban »vívmánynak« tartották, hogy a hallgatók akár egyharmados arányban is a szenátusban lehettek. A hallgatói képviselők egyre inkább blokkban szavaztak, amivel bármit el tudtak érni, meg tudtak hiúsítani. Nélkülük ma már nem lehet rektort választani, ha valaki alig áll szóba a hallgatókkal, nem ígér fűt-fát nekik, nem is álmodhat arról, hogy rektorjelölt legyen. Formális és informális hatalma lett a höknek, ami elfogadhatatlan” – fogalmaz lapunk érdeklődésére Náray-Szabó, hangsúlyozva, hogy az oktatás nem demokratikus dolog, hiszen felülről lefelé, az oktatótól a hallgatóhoz áramlik a tudás. Mint kifejtette, egy tanár a diákok körében attól is lehet „jó tanár”, mert mondjuk mindenkit átenged a vizsgán. Ebből azonban nem következik feltétlenül, hogy ennek a tanárnak kellene az egyetem vezetésében szerepet vállalnia. „Elvi alapon ellenzem, hogy túl nagy legyen a hallgatók aránya a szenátusban, legfeljebb tíz százalék lenne indokolt. Így meg tudnák jeleníteni problémáikat, de nem kerülhetnek úgymond túlhatalomba a testületben, ami aztán olyan dolgokhoz vezet, mint aminek csak a jól látható és mindenkit megdöbbentő következményei a gólyatábori esetek.”
Másként látja a dolgot Fábri György, az utóbbi hetekben főként a hallgatói botrányok miatt a hírekben szereplő ELTE kommunikációs igazgatója. „Az ELTE vezetésének nincs álláspontja a Kehi által felvetett létszámcsökkentésről, már csak azért sem, mert mostanáig nem kaptuk meg a jelentést. Azt ugyanakkor állítom, hogy a hallgatói önkormányzatok működési anomáliáihoz nincs köze annak, hogy hány hallgatói küldött vesz részt a szenátus munkájában” – fogalmazott. Szerinte nincs abban semmi különös, hogy különböző hangsúlyok, érdekek jelennek meg a testületben, és az nem a hallgatók túlsúlyát mutatja, hanem csak a többi tagról állít ki bizonyítványt, ha ők valamit nem tudnak átvinni a szenátuson. „Abban nincs vita, hogy a hallgatói önkormányzatoknak meg kell újulniuk, vissza kell szerezniük az elveszített bizalmat. Ez úgy lehetséges, ha a nyilvánosságra került ügyeket a legmélyebben feltárjuk” – közölte Fábri, aki nem osztja azokat a „sommás véleményeket”, amelyek a hökök korruptságáról és arról számolnak be, hogy a napvilágra került ügyek mellett még sok minden írható a számlájukra. „Ezek a felvetések tényszerűen nem igazak” – állítja a kommunikációs igazgató.
Fábri György felvetésünkre Dezső Tamás bölcsészkari dékánt is védelmébe vette, mondván, a leghatározottabban elutasítják az általánosítást. Dezső a szenátus szeptember 22-i ülésén – amelyen az ELTE-gólyatáborok ügyében kialakítandó „válságkommunikációról” esett szó – teljes mellszélességgel kiállt a hökök mellett. A Heti Válasz által ismertetett jegyzőkönyv szerint Dezső kikérte magának, hogy az ELTE vezetése „mélyreható tényfeltárásra” kérte a kari vezetőket, mert ezzel szerinte a közvéleményben azt a gyanút keltették, hogy „ebben a négy-öt kérdésben van mit keresgélni”. Úgy fogalmazott, hogy az egyetem vezetésének nem tippeket kellene adnia a sajtónak, hogy mit keresgéljen, hanem „meg kell védeni az egyetem hallgatóit, a hallgatói önkormányzatot, akiket az általánosító sajtómegjelenések olyan hírbe kevertek, mintha erkölcstelen társaság lenne”. Mondandója visszásságát vélhetően maga is érezte, mert a jegyzőkönyv nyilvánosságra kerülése után pár nappal a dékán közleményt adott ki, amelyben már sokkal általánosabban „az egyetemistákról” beszél. Ebben kárhoztatta, hogy a sajtóban akár több ezer, a hallgatói önkormányzatokban dolgozó diákot „sértenek meg”, „aláznak meg” önbecsülésében, ingatnak meg a közügyek gyakorlásába vetett hitében. Szerinte a hök a bolognai rendszernek köszönhetően éves választásain minden szinten megújul, nem belterjes. Ennek azonban erősen ellentmond, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) év végén leköszönő elnöke, Körösparti Péter 33 éves, az ötödik diplomájára készül. Esete korántsem egyedi: a hökvezetők, HÖOK-tisztségviselők sok helyen harminc közeliek vagy azon túliak, akik akár egy évtizedet is eltöltenek az egyetemen – és a jó bulinak számító, adott esetben igen jól is jövedelmező hallgatói érdek-képviseleti vezetésben.
Náray-Szabó Gábor a gólyatábori ügyeket a jéghegy csúcsának tartja, mint mondja, „száz másik eset” volt korábban is, de erről azok, akik nem bírták elviselni a helyzetet, nagyon óvatosan tudtak csak nyilatkozni, mert nem volt konkrét bizonyíték a kezükben. „Az egyetemi életből bárki tudna ilyeneket említeni, legyenek azok kiszervezett rendezvények, kollégiumok üzemeltetése, ösztöndíjak kiutalása. De el lehetett kenni az ügyeket, bármiről volt is szó. Nem véletlen, hogy a kari választásokon alig vesznek részt a diákok, s ez a hallgatói vezetők legitimitását is kétségessé teszi. Hozzá kell tenni, hogy a hallgatói önkormányzatok volt tagjai közül sokan kerültek be a politikába különböző szinteken, és bizony összetartottak. A nagyobb botrányokat, amelyek itt-ott kitörtek volna, fékezték” – jegyzi meg az akadémikus, hozzátéve, hogy most már kell lennie következménynek: jogszabályban rendezni kell a hök helyzetét. Náray-Szabó Gábor úgy látja, csak a szenátusi arányuk csökkentésével is óriási változást lehetne elérni. „Abban a pillanatban megszűnne ez a túlzott és ellenőrizetlen szerep, a helyükre kerülnének a dolgok. Onnantól kezdve a rektor, a dékán sem lenne úgymond kiszolgáltatva a hallgatói képviselőknek” – mondja. A PBK ezért is támogatja a kancellári rendszert, mert – jegyzi meg Náray-Szabó – a kancellár nem a rektornak, hanem a kormányzatnak számol be, és keményen utánanézne annak, hová mennek a höknek adott pénzek.
Palkovics: Korlátozni kell a hököt!
Súlyos gondok vannak a hallgatói önkormányzatok működésével – jelentette ki Palkovics László felsőoktatási államtitkár a PBK legutóbbi konferenciáján. Palkovics akkor azt mondta, „korlátok közé kell szorítani” a diák-érdekképviseleteket, „nem kell mindenbe beleszólniuk”. Az nem megy – mondta –, hogy a hallgatók döntenek, ám a felelősséget az intézmény vállalja. Kifejtette azt is, hogy nem kell mindenkinek „évtizedekig” hallgatói vezetőnek lenni, szabályozni kellene, hogy valaki csak egy, legfeljebb két ciklusban lehessen tisztségviselő. A kemény szavak némileg puhább kivitelben a Fokozatváltás a felsőoktatásban című dokumentumban is megjelennek. A koncepció szerint ki kell dolgozni az elektronikus szavazás módját a tanulmányi rendszerekhez kapcsolva, szükség van a hallgatói szolgáltatások rendszerének új elvek szerinti kialakítására, minőségbiztosításának kidolgozására, a kancellári rendszerrel történő összhang megteremtésére, valamint erkölcsi kódex kialakítására.
