Hatalmas közfelháborodás övezi a közelmúltban napvilágra került, az egyik fővárosi egyetem karainak gólyatáboraiban történteket. És csak részben nyugtatja meg a közvéleményt (ha egyáltalán megnyugtatja) a tegnapi hír, miszerint az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara (ÁJK) egy fegyelmi eljárás következtében három hallgatót két félévre, egy hallgatót pedig egy félévre eltiltott tanulmányai folytatásától az idei jogász gólyatáborban történtek miatt.
A négy hallgató az ELTE ÁJK Instruktori Kör „Majomház” nevű csoportjának a tagjai, illetve vezetői, akik trágár, az emberi méltóságot sértő szövegű dalok kiosztásával követtek el olyan vétséget, amely a hallgatói kötelezettségek vétkes és súlyos megsértését valósítja meg – olvasható a közleményben, amely valójában csak arról szól, hogy az említettek durván obszcén tartalmú dalszövegeket osztottak szét a gólyák között. A fegyelmi bizottság álláspontja szerint egy joghallgatónak, a jövő jogászainak, leendő bíráknak, ügyészeknek, ügyvédeknek minden körülmények között tartózkodni kell az emberi méltóságot sértő, szexista vagy rasszista szövegek pozitív színben való feltüntetésétől. Ami igaz, csupán csak az a sajnálatos, hogy erre ennyire megkésve döbbentek rá az érintettek.
Arra, hogy valami nagyon nincs rendben a gólyatáborokkal, csak mostanság derült fény. Pedig nem új keletű a probléma, akinek szeme és füle volt, eddig is tudhatott a szexuális töltetű játékokról, a mértéktelen alkoholfogyasztásról, a „bátorságpróbákról”, az obszcén „kari indulókról”, elvégre tele van a világháló korábbi évek (és karok) fotóival, videóival, amelyek a legkisebb jóindulattal sem nevezhetők szolidaknak. És mégis. Most mindenki nagyon megdöbbent.
Mert ez az egész gólyatábor dolog valahogy úgy működik, hogy igen, mindenki tudja, nem teljesen elfogadható dolgok történnek ott, de afféle véd- és dacszövetség szellemében nem beszélnek azokról kívülállóknak. És mégis. Amikor a budapesti elitgimnázium tanárai az érettségiket követően diákjaikkal beszélgetnek, hogy kit hova vettek fel, egyes karok nevét hallva előbb gratulálnak, majd aggódva kérdezik: „De, ugye, a gólyatáborba nem mész el?” Rangos, neves egyetemek gólyatáboraitól védik a gyerekeket, akiket négy-hat éven át neveltek, akikkel foglalkoztak, akiket ismernek és szeretnek. Mert ők is tudják: a bátorságpróbák alkoholfogyasztást fednek, meg szabadosságot, szexuálisat elsősorban, az „egyszer élünk”-filozófiát, meg az ígéretet, hogy ami a gólyatáborban történik, az intézmény falain belül marad, kívülállók arról soha tudomást nem szereznek. Akkor sem, ha a (szexuális töltettel is bíró) játékok alárendelt szereplői rendszerint tizenéves lányok…
A gólyatábor feladata elvileg az lenne, hogy felkészítse a tegnap még gimnazistákat egy másik világra, a felnőttekére, ahol döntéseket kell hozni, felelősséget kell vállalni dolgokért, és egyáltalán: ahol már nem lehet igazán meggondolatlannak lenni.
Ehhez képest az utóbbi években a gólyatáborok mindenről szólnak, csak erről nem. Az interneten szörfözve lehet találni olyan 2012-es, 2011-es bejegyzéseket például a Gyakorikerdesek.hu portálon, hogy a kérdésre: „Egyetemi gólyatáborban mit takar az hogy vicces vetélkedők + feladatok?” a válasz a következő: „A gólyatáborban a feladatok az ivásról és meztelenkedésről szólnak… és elég sok szexuális töltetű feladat is van… Akárhogy is gondolkodok, másfajtára nem emlékszem.” Meg az, hogy: „Annyit tesz, hogy felejtsd el az emberi méltóság fogalmát, és azt is, hogy valaha szűz voltál. A tábor végén a »legjobbak« a detoxikálóba kerülnek.”
Gondolhatjuk azt, hogy ezekben a bejegyzésekben van némi túlzás. Pontosabban: gondolhattuk volna. De még a legutóbbi esetek napvilágra kerülése előtt is érdemes lett volna elgondolkodni azon, hogy szülőként (de még diákként is!) biztosan ilyesmit várunk-e el egy, a környezetváltást és a beilleszkedést segíteni hivatott rendezvénytől?
