Nyolcvanhárom évesen elhunyt Papp Tibor, a magyar emigráns irodalmi élet meghatározó személyisége, a párizsi Magyar Műhely folyóirat társalapítója. Lapunknak Petőcz András író-költő, aki mestereként tekintett rá, azt mondta: a magyar avantgárd Kassák Lajos utáni legjelentősebb alakja távozott.
A Magyar Írószövetség és a Magyar Műhely közölte tegnap, hogy nyolcvanhárom évesen Budapesten elhunyt a magyar avantgárd kiemelkedő jelentőségű képviselője, az emigráns irodalmi élet fontos személyisége, Papp Tibor író, költő, tipográfus. Mint a távirati irodához eljuttatott közlemény felidézi, 1936. április 2-án született Tokajban, középiskolai tanulmányait a debreceni piaristáknál kezdte. Mivel osztályellenségnek tartották, érettségi után kiváló eredményei ellenére sem vették fel az egyetemre, így lemezlakatosi szakmunkás lett. Az 1956-os forradalom idején Budapesten egy MTI-fotósnak segédkezett, később az ávósok keresni kezdték, emiatt 1957-ben emigrált, 1960-ig Ford-ösztöndíjas volt, a Liége-i Műszaki Egyetemen diplomát szerzett, majd egyik alapítója lett a Dialogue című belga folyóiratnak. Párizsba 1961-ben érkezett, ahol bejárt a Sorbonne-ra, a Szabad Európa Rádió, valamint a Francia Rádió magyar adása külső munkatársa lett, de kitanulta a nyomdászmesterséget is.
Barátaival, pályatársaival 1962-ben itt alapította meg a magyar emigráció egyik legfontosabb irodalmi lapját, a Magyar Műhelyt, amely a hetvenes évek elejére avantgárd fórummá, a vizuális irodalom egyik legjelentősebb, nemzetközileg is elismert szereplőjévé és könyvkiadóvá is vált. Ahogy a Petőfi Irodalmi Múzeum emigrációtörténeti sorozatában olvasható, a lap nem tematizálta az emigrációt, nem tartalmazott küldetésnyilatkozatot, mindössze a Kassák-idézetek engedtek következtetni a célkitűzéseire. A folyóiratot más emigráns orgánumoktól megkülönbözteti, hogy elsősorban szépirodalmat közöl, a magyarországi, illetve az emigráns szerzők művei mellett folyamatosan törekszik a világirodalom korszerű áramlatai és a társművészetek bemutatására is. Papp Tibor a nyolcvanas évek közepétől a Polyphonix nemzetközi modern költői fesztivál alelnöke volt, tagja lett a Société de Bibliologie et de Schématisationnak. Beválasztották 1992-ben a Francia Írószövetség vezetőségébe, 1997-ben pedig a Le Temps des Cerises könyvkiadónál vezetett egy sorozatot. Társalapítója és -szerkesztője volt a D’Atelier című folyóiratnak és könyvkiadónak, valamint az első nemzetközi, csak számítógépen generált műveket közlő irodalmi folyóiratnak, az Alire-nek is. A kilencvenes évek elején visszatért Budapestre, Párizst pedig megtartotta második otthonaként.
Harmincnál is több könyvet publikált, írt prózát, önéletrajzi ihletettségű regényeket, verseket, vizuális költeményeket, esszéket, tanulmányokat. Ő alkotta meg az első magyar automatikus versgenerátort: a Disztichon Alfa (1994) mágneslemeze hatmilliárd verseskötet anyagát rejti. A Hinta-palinta című, 2000-es ßművében a generált szöveg mellett vizuális költeményeket és hangverseket is alkotott az általa írt számítógépes programmal.
A Magyar Írószövetségben több cikluson át volt választmányi tag. Munkásságáról két monográfia jelent meg: Bohár András Papp Tibor című kötete 2002-ben, Kelemen Erzsébet Testet öltött szavak – Papp Tibor vizuális költészete című könyve 2012-ben. Kitüntetései között van a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996) és József Attila-díj (2003) is.
A babérkoszorús és József Attila-díjas író-költő, Petőcz András lapunknak elmondta: nem hivatalosan, hanem művészi értelemben Papp Tiborral mester–tanítvány viszonyban volt. Huszonegy éves koromban, 1980-ban találkoztam vele Párizsban, az avantgárd és a képvers érdekelt, így megkerestem, és rögtön kollégaként fogadott, rengeteget tanultam tőle, lehetőséget adott publikálni a Magyar Műhelyben is – tette hozzá. Petőcz arra is emlékeztetett, hogy ez a folyóirat és a párizsi magyar emigráns kör azért volt rendkívüli, mert a zárt, kádárista magyarországi irodalmi élettel és az erdélyi, felvidéki magyar alkotókkal is kapcsolatot tartott fenn. „Nagy dolog volt, hogy a szocializmus közegében felnövekvő újabb és újabb generációk rátalálhattak itt a szabad világra, ahol nem kellett öncenzúrát gyakorolni. Nem politikai, hanem művészi, formai értelemben” – mutatott rá Petőcz. A Magyar Műhely ugyanis nem politizált, hanem az új művészeti lehetőségeket kereste és támogatta. Publikált benne Weöres Sándor, Szentkuthy Miklós, Pilinszky János, Nemes-Nagy Ágnes, Szőcs Géza, s Esterházy Péter élete első novelláját itt közölte – tette hozzá.
Petőcz szerint a magyar avantgárdban a Kassák Lajos utáni legjelentősebb alak Papp Tibor. Egyrészt nagy költő volt, aki újabb és újabb formákat kísérletezett ki, jelentős életművének feldolgozása és értékelése következhet most. Másrészt nagy szerkesztő volt, harmadrészt pedig érzékeny pedagógus is.
