Hogy hová gurul, nem tudom, de e kis cikkecskének azért adtam a fenti címet, mert nem volt nehéz megállapítani, hogy az elmúlt években igen gyakran használtuk a „gurul” szót. Legutóbb azért vált híressé, mert jó négy esztendeje, mégpedig a 2022-ben lezajlott magyar országgyűlési választások kampányában elterjedt a hír, miszerint a baloldali ellenzék számára külföldről, a fáma szerint elsősorban az Egyesült Államokból érkeztek nem éppen tisztázott hátterű pénzek, választási kampánytámogatásokra. Hogy aztán ki nevezte guruló dollároknak a törtvénytelen adományokat, azt nem tudom, mindenesetre mára már meggyökeresedett a kifejezés a közbeszédben. S közben azt állapíthatta meg az ember, hogy nem pusztán az akkori ellenzék külföldi és a jogszabályok szerint tiltott támogatása miatt terjedt el a kifejezés, azaz a „guruló dollárok”, hanem az élet más területeire is „begurult” ez a szó. Mily sokszor mondjuk manapság is már a furcsa viselkedésű emberekre, hogy „elgurult a gyógyszere”. Avagy alig telt el egy kis idő, mostanság már guruló aranyrudak is érkeztek Magyarországra, jól guruló autókon, hogy aztán valahonnét valahová küldve Ukrajnáig guruljon az értékes rakomány, melynek valódi eredetéről nemigen kaptunk tájékoztatást. Mindenesetre többen állítják, hogy minden kornak megvolt és megvan a maga guruló – magyarán, ki tudja, honnan származó – dollárja, melynek a lényege, hogy ezek titokban, a nyilvánosság tudta nélkül gurulnak ide-oda, hogy ugyancsak titokban támogassanak valakit, akinek a szekerét ilyen pénzügyi akcióval szeretnék tolni az általuk jónak tartott irányba.
A dollárok, a milliárdok tehát gurulnak ide-oda, mi, egyszerű emberek pedig pirulunk, mert ismét, s cseppet sem először botlunk bele olyan ügyekbe, melyek törvénytelenek, a hátunk mögött alkudtak meg róluk, s az esetek szinte száz százalékában ártanak nekünk. Annyira ostobák sosem voltunk, hogy ne tudjuk, minden ilyen „külső” támogatás arról szól, hogy törvénytelen és durva beavatkozás történjen a kiszemelt ország politikájába. Tehát úgyszólván mindennapi akciókról van szó, ezen akciók kitalálói, azaz a pénz imádatába és a hatalomvágyba már rég beleragadt emberek pedig élik világukat, és vélhetően – mint a tények mutatják – szinte sosem buknak bele ezekbe a törvénytelen akciókba. A káosz, mely ma uralja a világot, nem alkalmas arra, hogy felfedje, s megszüntesse az életünket megnehezítő és megkeserítő akciókat. A csaló, a törvényszegő mindig ügyesebb, mint a becsületes és törvénytisztelő ember. Így élünk most. A pénzimádat romboló hatású, irodalmi művek ezreit tudnák sorolni, melyekben a tragikus vég okozója a pénz imádata, pontosabban szólva az anyagiak bálványozása, a pénzsóvárság. Hol van már a mai világban az a bibliai parancs, miszerint minden rossznak gyökere a pénzsóvárság, mely előbb-utóbb morális romláshoz vezet? Nem tudom, mit jelent az előbb-utóbb, de azt gondolom, hogy ez már régen megtörtént. Mármint a morális romlás, a pénz imádata.
A Biblia parancsaira, a pénzzel kapcsolatos kijelentéseire úgy tűnik, fütyül szinte az egész világ. Pedig jól ismert a bibliai mondás, miszerint „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Hogy ez a mai világ hogyan viszonyul a bibliai intelmekhez, azt én nem tudom. Ám hogy messzire gurultunk a lényegtől mi, földlakók, azt nem lehet nem látni. S ez így is marad, amíg nem jövünk rá, hogy sajnos a pénz forog a világ körül, miközben forgatja is, no meg megrontja, s bizony mondhatni, egyeduralkodóként áll az életünk felett.
Húsvét hete van. Mást nem mondhatunk, mint azt a krisztusi könyörgést, miszerint: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”
