Ha a Tisza győz, hazahozzák az uniós forrásokat. Rögtön el is képzeltem, ahogy EP-képviselőik talicskázzák hazafelé a pénzt a határok nélküli Európában, vagy minden egyes brüsszeli útjuk során az Eva Kailitól kölcsönkért böröndökben kézipoggyászként, esetleg feladva szállítják. Nem sok az a 10 milliárd euró, amit még jogállami kifogások miatt visszatart az igazságosságra törekvő Bizottság, térfogatát tekintve egy kis teherautón is elférne 500 eurós címletekben, súlya alapján viszont kamion kellene hozzá. Mert ennyi pénz igaz, hogy csak 2,6 köbméter, de súlyra nehéz, 20 tonnát nyom. Pontosan tudom, mert megkérdeztem a chatGPT-t. Böröndre, kézipoggyászra, autóra, mindenre kiszámolta csak talicskára nem.
Azon lepődöm meg mindig újra, hogy a hívek tömege hisz ebben a hazahozásban, és abban, hogyha a Tisza nyer, akkor az ország minden problémája egy csapásra meg fog oldódni. Magam hallottam a Tiszavezért egy nyári országjáró szeánszán, mikor ezt megígérte, és egy fejszámolós művelettel le is bontotta fejkvótára. 800 000 forint fejenként, mondta habozás nélkül. És látszott a hallgatóságán, hogy magukra nézve értik, számolgatják, hogy akkor jövőre hová mennek ebből a pénzből nyaralni, horvátba-e vagy spanyolba, és ha van három gyerek, sőt még a nagymamát is beleszámítják az már majdnem ötmillió, luxusra is telne. Nem tudom, ez a szám hogyan jött ki, csak a kohéziós pénzeket számolta-e a nagyotmondó művész, vagy hozzátett más forrásokat is, mert az összeg sehogy sem stimmel. Ráadásul a mostani kormánynak azért sikerült valamennyit hazahozni a nekünk járó befagyasztott pénzekből, hiába prüszköltek a nagy gittegylet képviselői. Nem talicskával és nem kamionnal, sima átutalással megérkezett a pénz, aminek a helye is megvolt.
Mert ezt a pénzt nem csak úgy adják-hozzuk-visszük, ennek megvan az előírt menete, utófinanszírozott projektek szigorú pályázati előírásokkal, amit EU-szakszóval monitoringoznak, vizsgálja az OLAF, és maximum túlárazással lehet lecsípni belőle, de zsebre tenni, mint a tiszás nép képzeli a főnökük útmutatása alapján, azt bizony nem lehet. Az előző költségvetési ciklusban (2014-2020) sikerült a kohéziós források 100%-át lehívni, ami 32,08 milliárd eurót jelentett. Akkor még a legnagyobb támogatottak közé tartoztunk, és valószínű jól hasznosította az ország ezt a pénzt, mert a mostani ciklusban már kevesebb, csak 21,7 milliárd euró járna. Ugyanis ennek a támogatásnak összege az ország, az adott régiók fejlettsége arányában csökken, és a támogatottakból egyszer majd nettó befizetők lesznek. Például 2025-ben mi is azok lettünk, többet fizettünk be, mint amennyit visszakaptunk, de ennek „jogállamisági” okai voltak. Ha Ukrajnát felveszik az Unióba, attól kezdve fizethetünk, mint a katonatiszt, mert úgy lenyomja az uniós átlagot, hogy azt az alacsonyra kerülő lécet Ukrajnán kívül mindenki át fogja ugrani.
A múltkor egy gyenge pillanatában Orbán miniszterelnök elárulta, miből telik családtámogatásra, adókedvezményre, nyugdíjemelésre, kedvezményes hitelekre, a vállalkozói szektor támogatására, miből épül az ország. Nem az EU-forrásokból. Ha arra várnánk, vagy nem jutna semmi ilyenre, vagy fel kellene adni az álláspontunkat. Azt pedig nem, az elvi kérdés – eb ura fakó! –, a magyar a szuverenitásához tűzzel-vassal mindig ragaszkodott. Akkor ugyan miből? Nos, 2010 és 2025 között három gazdasági területről: a bankoktól, az energiavállalatoktól és a kereskedelmi láncoktól különböző módszerekkel elvett a kormány összesen 14.956 milliárd forintot. Ízlelgessük: 14.956 milliárd forintot! Lehet számolgatni, éves bontásban ez mennyi euró, hát alig kevesebb, mint ami az EU-ból csurran-cseppen. És a tervek szerint 2026-ban is elveszünk 1.922 milliárd forintot. Ez nem vissza nem térítendő támogatás, hanem társadalmi felelősségvállalás, szép reformkori nevén közteherviselés. Senki nem ment tönkre, így is szépen kerestek a multik, de azért nem csoda, ha vicsorognak.
Olvasom az ellenzéki kampányszövegeket. A diktatúrázást most hagyjuk, aki nem élt diktatúrában, az el sem tudja képzelni a személyiségi jogok, a magántulajdon durva, megsértését, a szabadság megerőszakolását. Nem akarom az érzékeny lelkeket megsebezni, beszéljünk inkább másról! Tegnap például egy szintén tiszás képviselőjelölt azt találta a FB-oldalára kiírni, hogy Magyarország Európa legszegényebb országa. Biztos a főnök adta ki utasításba, hogy most ezt kell. Rosszul élünk, szegények vagyunk, az ország fele nyomorban él, a kormány felelős mindenért!
A hivatalos adatok szemben állnak a kampányszöveggel. Egy évtizedes távlatban évi 11 százalékos átlagos vagyonnövekedést mértek, ami a globális élmezőnyhöz tartozást jelenti. Az MNB adatai szerint a bankbetétek és a lakosság készpénzállománya tovább gyarapodott, a magyar háztartások pénzügyi vagyona 2025 harmadik negyedére 115 ezer milliárd forintra nőtt. A friss megtakarítások is rekordot döntöttek, és több mint fele értékpapírokba áramlott. Az egy főre jutó vagyon éves szinten közel 15 százalékkal, 24 170 euróra nőtt. Ráadásul a magyarok az elmúlt években jelentős összegeket vittek ki a határokon túlra, egyre több megtakarítást tartanak külföldi bankszámlákon, jelenleg 2167 milliárd forintnál többet. Mindezt megírta a HVG, az Index, elemezte az Allianz.
Az Allianz Global-Wealth jelentése szerint 2024-ben Magyarország a globális vagyonosodási ranglistán a 28., az Európai Unió országai között a 18. helyen áll, ezzel öt helyet javítva a korábbi pozícióján. A jelentés Magyarországot Kelet-Európa növekedési bajnokának nevezi.
Ezeket a számokat lehet kozmetikázni, lehet kijelenteni, hogy a magyar lakosság jelentős része nem részesül a vagyonbővülésből. A Forbes azt állítja, hogy az állampapírok és a kisebb megtakarítások többsége a gazdagabb rétegeknél koncentrálódik, mialatt a középosztály pénzügyi helyzete romlik, a kisméretű megtakarítók vagyona pedig stagnál vagy csökken. Mindegy, mit mondanak: Annyi pénze van a magyaroknak, mint soha korábban, és az is pontosan látszik, mibe fektetik. Például a megbízható és jól jövedelmező állampapírokba.
Ehhez képest az uniós források eltörpülnek, akár „hazahozzák” őket, akár nem.
