A budapesti Andrássy Egyetem 2022. október végén a magyar-német barátság, a kétoldalú eszmecsere és tapasztalatcsere jegyében kétnapos fórumot hirdetett. Ez akkor már a sokadik, egész pontosan a 32. fórum volt, hiszen az emlékezetes határnyitás új fejezetet nyitott a magyar-német barátságban. 2022-ben az aktuális téma az orosz-ukrán konfliktus volt, és az ennek következtében előállt energiaválság. Túl voltunk a nyolcadik szankciós csomagon és az Északi-áramlat elleni merényleten is. A robbantással kapcsolatos hírek először az oroszokra terelték a gyanút, hiszen ki más lehetne ennyire gonosz, hogy elvágja Németország és Európa egy részét az olcsó energiától? Azt is kérdezhették volna, kinek az érdeke elvágni saját pénzcsapját, vagy ki akar megszabadulni jólétének forrásától?
Az egyik panelbeszélgetés az oroszok támadó háborújának az Európai Unióra gyakorolt hatásáról szólt. A német vendég nem tisztelt meg minket személyes jelenlétével, talán nem akarta betenni a lábát az orbáni diktatúrába, vagy félt, hogy a koronavírus magyar változatát elkapja Budapesten, ezért a divatossá vált online módon igyekezett bekapcsolódni a beszélgetésbe. Beck asszony a Zöldek frakciójának egykori kelet-európai szakértője volt, az ember azt gondolhatná, hogy szakértőként a térség geopolitikai kérdéseiben otthonosan mozog. Az egyik kérdésre adott válasza a mai napig ott cseng a fülemben, ezerszer akartam már megírni. Meddig fog tartani ez a különleges hadművelet? – szólt a kérdés, amire Beck asszony eltökélt határozottsággal többes szám első személyben így válaszolt: amíg az oroszokat térdre nem kényszerítjük! Punktum! Akkor hallottam ezt a képtelenséget először, és hallom azóta is folyamatosan német és brüsszeli politikusok szájából. Inkább belerokkanunk, inkább haljon meg akárhány ember, vesszen, aminek vesznie kell, de az oroszokat térdre kell kényszeríteni!
Őrzök az emlékezetemben két másik mondatot is. Mindkettő nemzetközi konferencián hangzott el, az egyik egy francia dandártábornok szájából 2024-ben, aki ekkor a francia szárazföldi haderő parancsnoka volt. Ő azt ecsetelte magabiztosan, hogy mennyire jól felkészült és harcedzett a francia hadsereg, és 24 órán belül bárhol bevethető, akár Ukrajnában is. (A harcedzettséget a franciák az egykori afrikai gyarmataikon szerzik.)
A másik kulcsmondat egy angol szakírótól származik, aki egy békepárti konferencián a háború békés lezárására tett javaslatot: szerinte a lakosságcsere a legjobb megoldás! Cseréljük ki a kárpátaljai magyarokat, a csernyivszki románokat, moldávokat magyarországi, romániai etc. ukránokkal? Egyáltalán, számszerűleg lehetséges-e ez? Ha kitelepítenének nyolcmillió oroszt Ukrajnából, ki maradna még ott, ebben az óriási területű országban?
Ó boldog Nyugat, akik könyvekből ismeritek ezt a remek megoldást! Kérdezzétek már meg a kelet-közép-európaiakat, mit is jelent az otthontól való kényszerű megválás, a szülőföldről való elűzés! Vagy kérdezzétek meg őket, milyen a szülőföldön idegennek lenni, olyan állam keretein belül, ahol tilos a nemzeti identitásod, kultúrád megélése, anyanyelved használata? Ha mondjuk, francia létedre nem beszélhetsz franciául?
Ha egy kevés ismeretük és fogékonyságuk lenne ott az Elbától nyugatra élőknek, akkor észrevennék, hogy Ukrajna épp erre törekszik, csak más agresszív eszközökkel: egy homogén ukrán nemzetállam létrehozására. Mi magyarok, jól ismerjük az ilyen terveket, ennek jegyében született a Beneš-dekrétum, a Tito-féle délvidéki népirtás, a száz év után is meglévő zsigeri gyűlölet az erdélyi magyarsággal szemben. Ezért nem lehet bennünket félrevezetni.
Ha az ember németekkel baráti beszélgetést folytat, az ukrajnai háború tabu téma. Nem akarnak látni, hallani, mert akkor talán kinyílna a szemük, és rájönnének, milyen álságos módon vezették őket félre a nagy demokráciában. A háború nekik ott kezdődik, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, holott maga Merkel mondta el egy gyengébb pillanatában, hogy a Minszki Egyezmény csak időnyerésre szolgált, hogy Ukrajnát felfegyverezzék és a demokratikus látszat érdekében felépítsék a nemzetvezetőt, a színészből az államférfit. A Nép Szolgájáról elhitették, hogy tényleg a népet szolgálja, és a sorozat főszereplője 2019-ben elsöprő, 73 százalékos győzelmet aratott. Azóta sem tartottak választásokat Ukrajnában, nem lehet, hiszen háború van. Kíváncsi lennék, hogy a 73 százalék ma mennyi lenne.
Ukrajna Európát védi az orosz agresszorral szemben. Ez is annyira jól eladható mese! Aki földrajzot 14 éves koráig tanul, és addig is elsősorban a dél-amerikai esőerdőket tanítják neki, térképet olvasni nem tud, mert majd a GPS, az AI eligazítja, az könnyen elhiszi ezt a történetet. Az orosz különleges hadművelet 2022-ben nem Európa elfoglalásáért indult. Ukrajnát a Donbaszban, tömbben élő oroszok jogaiért támadták meg, akiket 2014 óta minden lehetséges módon vegzált az ukrán hatalom. (Van olyan narratíva, ami Putyin első ukrajnai háborújának nevezi ezt a 2021-ig terjedő korszakot.) Nem volt joguk ehhez az oroszoknak? Megsértették a hadművelettel a nemzetközi jogot? Igen, megsértették, megtámadtak egy szuverén államot. Olyan államot, amelyik nem tartja be a nemzetközi egyezményeket. De ez a globális világot éveken keresztül egyáltalán nem érdekelte.
Ukrajna Európát védi az orosz agresszorral szemben. Ezért az Európai Unió támogatja őt. Fegyverrel, pénzzel, eddig húsz szankciós csomaggal, amik Oroszországot hivatottak térdre kényszeríteni. Mégis úgy tűnik, hogy Európa lőtte térden magát. Csak el kellene ismerni, hogy eddig tévúton haladtak, hiszen tönkre teszik a kontinenst. Visszacsinálni mindent. Leállítani a fegyverszállítást, megállj parancsolni az őrült terveknek, a mozgósításnak, háborús hisztériának. Amíg nem lesz késő.
Minden háború így indult, lokális, regionális csetepaték, diplomáciai manőverek, fegyverkezés, népbutítás és mire észhez kaptak, már késő volt. Martin du Garde francia író Thibault család című regényében leírja, micsoda örömünnep volt 1914 nyarán Párizsban a hadüzenet bejelentésekor. Mire a levelek lehullanak, legyőzzük a németeket! Mire a levelek lehullanak, legyőzzük a franciákat! Négyszer hullottak le a levelek, a katonák álltak a száraz, a sártól totyogó, vagy éppen fagyos embertelen lövészárkokban, a politikusok meg dekkoltak a békés hátország fűtött, komfortos házaiban. Ki kell tartani, győzni kell! A végére senki nem győzött le senkit, bár Németország kapitulált, de a francia veszteség ugyanakkora volt. 1 357 000 katona halt meg a francia, 2 millió a német oldalon. A Monarchia embervesztesége 1,2 millió fő volt, ebből 660 000 a magyar. Összesen 12 millió sebesült, testileg, lelkileg megrokkant ember, tönkrement családok, özvegyek, árvák.
De nem gondolunk ilyesmire, nem számít, kerül, amibe kerül! Kényszerítsük térdre Oroszországot, mentsük meg Európát! Van, aki még négy év után is hisz ebben.
