A bűnügyi regények nagyasszonya műveinek kiadója ekképpen magyarázta az elmebajt: „…még más volt a nyelv, és olyan szavakat is használtunk, amelyeket ma már elfelejtettünk.” Mi volt más? Mit felejtettünk el? Mi a francot akartok? Tamás bátya milyen volt? Kék? Mi lesz Shakespeare Othellójával, a velencei mórral? Vele mit tegyünk? Esetleg pingáljuk az arcát szivárványosra? (Isten őrizzen, hogy Alföldi Róbertnek ötletet adjak.) Kik verik napjainkban szerteszét az Egyesült Államok nagyvárosait, kik játsszák a terrorforradalmat, miközben röhögve hordják ki a kifosztott üzletekből a plazmatévéket? Ők esetleg átlátszók? S végül: mi lenne, ha egyszer mi, fehér, hetero keresztények is kikérnénk magunknak? Akkor mi lenne a liberális PC-nevünk? Emberek, akik keveset napoztak? El a kezekkel a kultúrtörténettől!



