Az áldozat

Most, hogy gonoszul elmarasztalták Karácsony Gergelyt azért az apróságért, hogy a fővárosi fenntartású Pesti úti idősotthon hiányos szakápolási ellátása is hozzájárulhatott számos gondozott koronavírus-fertőzéséhez és halálához, elszomorodtam. Nem értem, miért kell folyton vegzálni ezt a jóravaló embert, aki a pandémia idején halált megvető bátorsággal irodájában maradt és rettenthetetlenül üzent a Facebookon, hogy ha valaki, akkor ő nem tehet semmiről, hiszen háttal állott, mit sem látott, meg egyébként is a kórházakból szabadult a vírus az otthonokra. Nem is lett volna ideje bekukkantani, hiszen éjjel-nappal azon tanácskozott öt helyettesével és negyvenegy tűzeszű szakértőjével, akik közül legalább tízen tudnak négy nyelven bután nézni, hogy hol kéne újabb biciklisávokat felfesteni, hadd pukkadjon az autós, mi a francnak ül kocsiba, amikor ott az a jó drótszamár. Most, hogy ebben a vacak Lánchíd-közbeszerzésben is hibát találtak, kíváncsi vagyok, miként próbálják elverni a port ezen a tehetséges emberen.