Céljának elérése érdekében átlép minden politikai, erkölcsi és jogi határt. Ezért emberi méltóság megsértése miatt polgári pert indítottam Bangóné ellen.
Egy politikusnak politikai, erkölcsi és jogi felelőssége van.
Bangóné ámokfutása a parlamentben kezdődött, de az utóbbi időben már szűknek érezte magának a teret, ezután következett a MTVA-székházbeli fetrengős előadás és most a patkányozás, amely az ATV április 25-i, Start című reggeli műsorában hangzott el. Ekkor a riporter azon kérdésére, „Hogyan lehet, hogy a Fidesz szavazótábora folyamatosan nő, az MSZP-é meg csökken?” Bangóné a következőket válaszolta: „Ha már szókimondó vagyok, sok a patkány Magyarországon.”
El tudunk képzelni hasonló akciót akár Pozsgai Imrétől, Horn Gyulától vagy Hiller Istvántól, Kovács Lászlótól? Aligha! Ez is mutatja az MSZP jelenlegi állapotát.
Bangóné felelősségéről több kormánypárti politikus kijelentette – helyesen –, hogy arról a szavazópolgárok döntenek a választásokon. Az etikai felelősségről az MSZP dönthetett volna, ők azonban képviselőjük részéről teljesen etikusnak vélték a patkányozást, sőt párttársa, Ujhelyi István még rá is erősített a patkánykormányzással.
S itt érkezünk el Bangóné Borbély Ildikó jogi felelősségéhez, amelyről eddig senki nem szólt. A kiindulópont, hogy a politikusoknak pontosan olyan jogi felelősségük van, mint bármely más állampolgárnak a jogegyenlőség alapján egy jogállamban. Ez azonban sajnos csak elvileg igaz. Részben az Országgyűlés több esetben nem adja ki a valószínűleg gyanúsítható képviselő mentelmi jogát, másrészt előfordul, hogy az ügyészség nem emel vádat, vagy ha igen, akkor a bíróságok mentenek fel politikusokat akkor is, ha a kívülállók számára egyértelműnek tűnik a felelősségük (lásd például a Dopeman-ügyet, a tábornokpert vagy a Laborc-féle kémügyet).
Mi történne, ha egy tanár e szavakkal minősítené diákjait vagy egy orvos a betegeit? Másnap nem lennének a munkahelyükön! Vagyis magyar politikusok felelősségének megállapítására ritkán kerül sor jogerősen, akár büntető-, akár polgári ügyekben – ez szemben áll a nyugat-európai joggyakorlattal.
A baloldali politikusok jogi felelőtlenségének valószínű alapja a pártállami időkben rejlik; ekkor az eljárások megindításához vagy az MSZMP központi vezetőségének vagy kisebb funkcionáriusok esetében a megyei pártbizottságnak az engedélyére volt szükség. De ilyenre gyakorlatilag soha nem volt példa. Valószínűleg ebben a pártállamtól örökölt nómenklatúra-tudatban él tovább a baloldal, gondolván, hogy ők mindent elkövethetnek és megtehetnek jogi következmény nélkül.
Ám tévednek. Elfeledkeznek arról, hogy a politikusokat az adófizetők pénzéből tartják el. A választópolgárok nem arra adnak felhatalmazást, hogy botrányt okozva megbénítsák az Országgyűlést, fetrengjenek a köztévében, vagy hogy Bangóné lepatkányozza a kormánypárti szavazók, szimpatizánsok millióit. Ezzel a képviselő súlyosan megsértette milliók emberi méltóságát.
Ezért döntöttem el, hogy felperesként az emberi méltóságom megsértése miatt polgári pert indítok mint a KDNP tagja, mint kormánypárti szavazó. Ez nem büntetőügy, hanem polgári per a PTK személyiségvédelmi rendelkezései alapján.
Alapvetően a jogi felelősség megállapítását kérem a bíróságtól. Annak megállapítását, hogy emberek lepatkányozása jogsértő, és kérem a bíróságtól, hogy tiltsa el Bangónét a további jogsértéstől. Ezek úgynevezett objektív szankciók, ahol a jogsértés puszta ténye alapján lehetséges a marasztalás. Anyagi igényem jelképes, fájdalomdíj címén öt forintot kérek. Ebben az ügyben a bíróságaink is vizsgáznak, hogy jogellenes-e, ha egy képviselő lepatkányozza a magyar állampolgárok jelentős részét.
