HIRDETÉS

Szenzáció a tenger mélyén: 4700 éves hajóroncsra bukkantak, már a Guinness is rekordként ismeri el

A hajó a mai Törökország partjainál elsüllyedt, titkait pedig évezredeken át őrizte a tenger

Tudomány
  • 2026.11.22. - 08:03
Cikk borítókép
A következő vizsgálatok egyik legfontosabb feladata a kerámiaedények eredetének és egykori tartalmának pontosabb meghatározása leszMesterséges Intelligencia által, egyedi grafikai generálással készült illusztráció

A régészek most több mint harminc ősi tárolóedényt és három kőhorgonyt találtak a mélyben. A leletek olyan időszakból származhatnak, amikor Egyiptomban a nagy piramisok épültek. Ha a keltezés minden részletében beigazolódik, a felfedezés a világ legrégebbi ismert hajóroncsának bizonyulhat és új fejezetet nyithat az emberiség tengeri kereskedelmének történetében.

Harminc méter mélyen rejtőzött a történelem egyik legnagyobb titka

A törökországi Antalya közelében, Kekova szigetének partjainál különleges régészeti feltárás zajlik.

A Földközi-tenger kristálytiszta vize alatt, mintegy harmincméteres mélységben olyan tárgyakat találtak a búvárrégészek, amelyek több mint négyezer évvel ezelőtt egy kereskedőhajó rakományához tartozhattak.

HIRDETÉS

A helyszínt az Akdeniz Egyetem kutatói már 2024-ben azonosították, az átfogóbb feltárások pedig 2026-ban kezdődtek meg. A kutatócsoport munkáját Hakan Öniz török víz alatti régész vezeti.

A felfedezés különlegességét elsősorban a leletek feltételezett kora adja.

Az edények formája, készítési technikája és díszítése alapján a szakemberek a hajó elsüllyedését az időszámításunk előtti 2700 és 2400 közötti időszakra teszik. Ez azt jelenti, hogy a hajó akár 4700 éves is lehet.

HIRDETÉS

A lelet tehát abból a korszakból származhat, amikor Egyiptomban a korai nagy piramisok építése zajlott. A pontos keltezés még további vizsgálatokat igényel, de a felfedezés már most a víz alatti régészet egyik legjelentősebb eredményének számít.

Maga a hajó eltűnt, a rakomány azonban megmaradt

A búvárok nem egy épségben fennmaradt, fából épült hajótestre bukkantak. Az egykori vízi jármű faszerkezete az évezredek során teljesen elpusztult. A rakomány egy része azonban megőrződött. A kutatók több mint harminc kerámiaedényt dokumentáltak, amelyek közül számos még mindig a tengerfenéken fekszik.

HIRDETÉS

A leletek között nagy méretű, kétfülű tárolóedények találhatók, amelyeket különféle mezőgazdasági termékek szállítására használhattak.

A helyszínen három kőhorgonyt is azonosítottak. Közülük kettőn három-három furat, a harmadikon egyetlen lyuk található.

Az ilyen horgonyok az ősi hajózás fontos eszközei voltak. A különleges kialakítás lehetővé tette, hogy a hajósok kötelekkel rögzítsék őket, és a tengerfenékhez kapcsolják a vízi járművet.

HIRDETÉS

A régészek egyelőre nem tudják teljes bizonyossággal, hogy mindhárom horgony ugyanahhoz a hajóhoz tartozott-e. Az azonban egyértelmű, hogy a helyszínen olyan tárgyak maradtak fenn, amelyek az ősi tengeri kereskedelem működéséről árulkodhatnak.

A kutatók egy körülbelül tíz méter hosszú, kisebb kereskedőhajót feltételeznek. Ennek mérete és pontos szerkezete azonban becslés, mivel a hajótest nem maradt fenn.

Egyiptom, Trója és Kréta között közlekedhetett

HIRDETÉS

A történet egyik legérdekesebb részlete az ősi tárolóedények feltételezett származása.

A kutatók szerint több edény a Földközi-tenger keleti medencéjében, a Levantében használatos korai bronzkori kerámiatípusokhoz hasonlít. A vizsgálatok alapján egyes edények vagy az elkészítésükhöz használt agyag a Jordán-völgy térségéből származhatott. Hasonló kerámiákat találtak Egyiptomban, Trója térségében és Krétán is.

Ez azért különösen fontos, mert arra utal, hogy az időszámításunk előtti harmadik évezredben a Földközi-tenger népei már jelentős távolságokon keresztül kapcsolatban állhattak egymással.

HIRDETÉS

Az ősi világ kereskedői nem kizárólag a szárazföldi útvonalakat használták. A tenger lehetőséget adott arra, hogy nagyobb mennyiségű árut szállítsanak a part menti települések és távoli kereskedelmi központok között.

A most feltárt hajó valószínűleg nyugati irányban haladhatott Kis-Ázsia déli partjai mentén. Hogy pontosan honnan indult és hová tartott, azt még nem sikerült megállapítani. A kutatók lehetséges célpontként Krétát vagy az Égei-tenger más kereskedelmi központjait is vizsgálják.

A felfedezés mindenesetre arra utal, hogy már a piramisok korában is működhettek kiterjedt, egymással összekapcsolódó tengeri kereskedelmi útvonalak.

Mit szállíthatott a 4500 éves kereskedőhajó?

A régészek számára az egyik legizgalmasabb kérdés, milyen áruval indult útnak az egykori hajó. A tárolóedényekben egyes helyeken szabad szemmel is látható maradványokat figyeltek meg. A szakemberek szerint az edények eredetileg olívaolajat, bort vagy növényi gyantát tartalmazhattak.

Ezek az árucikkek fontos szerepet játszottak az ókori keleti Mediterráneum gazdaságában.

Az olívaolaj élelmezési, világítási és egyéb célokra is alkalmas volt. A bort fogyasztották és kereskedelmi áruként szállították. A különféle gyantákat pedig illatszerekhez, rituális célokra és egyes kézműves tevékenységekhez is felhasználhatták.

Arról azonban egyelőre nincs végleges laboratóriumi bizonyíték, hogy a Kekova mellett megtalált edények pontosan mit tartalmaztak. A kémiai vizsgálatok eredményeire még várni kell. Az egyik különleges kerámiaedényen ráadásul kilenc jelölést és két furatot azonosítottak. Felmerült, hogy az edény valamilyen tejtermék, például vaj vagy sajt készítésében is szerepet játszhatott.

Ez azonban egyelőre csak értelmezési lehetőség. Amennyiben a későbbi vizsgálatok igazolnák, a lelet az ősi hajósok mindennapi életéről és élelmiszer-feldolgozási szokásairól is új információkat szolgáltathatna.

Vihar okozhatta a tragédiát?

A hajó elsüllyedésének pontos körülményeit nem ismerjük. A kutatók szerint elképzelhető, hogy a kereskedők rossz időjárásba kerültek, és a szigetek közelében próbáltak menedéket találni. A Kekova környéki sziklás tengerfenék különösen veszélyes lehetett a korai hajósok számára. A szél, az áramlatok és a part menti sziklák komoly kockázatot jelenthettek egy kisebb, fából készült kereskedőhajónak.

A régészek szerint a hajó akár a sziklákhoz is csapódhatott, majd elsüllyedhetett.

Ezt a lehetőséget a leletek elhelyezkedése is felveti, de a baleset pontos oka nem bizonyított. Azt sem tudjuk, hány ember utazhatott rajta, és mi történt a legénységgel. Az egykori hajósok neve, származása és személyes története valószínűleg örökre ismeretlen marad.

Rakományuk azonban évezredekkel később is tanúskodik arról, hogy az ősi civilizációk emberei jelentős kockázatokat vállaltak a kereskedelem érdekében.

Valóban ez a világ legrégebbi hajóroncsa?

A felfedezés különösen nagy figyelmet kapott, mert a kutatók szerint a Kekova mellett azonosított lelőhely régebbi lehet minden korábban ismert hajóroncsnál.

A Guinness World Records már a legidősebb ismert hajóroncsként tartja nyilván a kekovai lelőhelyet.

A korábbi rekordot a görögországi Dokos szigete mellett megtalált, hozzávetőleg 4200 éves hajóroncs tartotta. A törökországi lelet előzetes keltezése ennél több száz évvel korábbi időszakra utal. A helyszínről Hakan Öniz és Ceyda Öztosun 2026 júliusában előzetes tanulmányt publikált a Journal of Maritime Archaeology tudományos folyóiratban.

A tanulmány az edények típusát, a lelőhelyet és a horgonyokat ismerteti.

A későbbi régészeti vizsgálatoknak azonban még pontosítaniuk kell a rakomány eredetét, a hajó elsüllyedésének idejét és a különböző tárgyak közötti kapcsolatot. A felfedezés tehát már most jelentős, de egyes részletei további tudományos ellenőrzésre várnak.

A piramisok korának emberei sokkal messzebbre juthattak, mint gondolnánk

A Kekova mellett feltárt leletek jelentősége túlmutat egy ősi hajó tragédiáján. A felfedezés új bizonyítékokat szolgáltathat arról, milyen fejlett kereskedelmi kapcsolatok léteztek az időszámításunk előtti harmadik évezredben.

Ebben az időszakban Egyiptomban már monumentális építkezések folytak, Mezopotámiában jelentős városállamok működtek, és a Földközi-tenger keleti térségében is egyre összetettebb gazdasági kapcsolatok alakultak ki.

Az ókori kereskedelem nem csupán áruk szállítását jelentette.

Az utazó kereskedők technológiákat, kézműves ismereteket, szokásokat és kulturális hatásokat is közvetíthettek a különböző közösségek között. Az egykori hajó ezért az emberi kapcsolatok és a civilizációk fejlődésének egyik különleges tanúja lehet. A mostani felfedezés emlékeztet arra is, hogy a mai világkereskedelem alapjai sokkal régebbi időkre vezethetők vissza, mint ahogyan azt a modern hajózás története alapján elsőre gondolnánk.

A Földközi-tenger már évezredekkel ezelőtt is összekötötte a partjain élő népeket.

A tenger még számtalan hasonló titkot rejthet

A törökországi partvidék a víz alatti régészet egyik leggazdagabb kutatási területe. A térségben számos különböző korból származó hajóroncsot dokumentáltak. Az újabb kutatási módszerek, a korszerű búvárfelszerelések és a részletes háromdimenziós térképezés egyre pontosabbá teszik a víz alatti lelőhelyek feltárását.

A Kekova mellett megtalált kerámiák ezért nemcsak önmagukban értékesek.

Hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a régészek jobban megértsék a bronzkori hajózás fejlődését, az egykori kereskedelmi útvonalakat és a különböző civilizációk kapcsolatát. A következő vizsgálatok egyik legfontosabb feladata a kerámiaedények eredetének és egykori tartalmának pontosabb meghatározása lesz.

Ha a további kutatások megerősítik az előzetes keltezést, a Kekova mellett feltárt hajóroncs hosszú időre a tengeri régészet egyik legfontosabb viszonyítási pontjává válhat.

Az egykori kereskedőhajó története közel 4500 éve véget ért a Földközi-tenger mélyén. Rakománya azonban most újra mesélni kezdett egy olyan világról, amelyben az emberek már akkor távoli tájakat kötöttek össze, amikor Egyiptomban még a nagy piramisokat építették.

Reklám
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS