Az Európai Űrügynökség (ESA) küldetése értékes adatokat szolgáltat majd a tervezett ütközés utóhatásairól, amelyek segíthetnek a bolygóvédelmi intézkedésekben és betekintést nyújthatnak az aszteroidákról
Az ESA Hera űrszondája november 4-én érte el a Didymos kettős aszteroidarendszert, több mint két évvel azután, hogy Cape Canaveralból, Floridából elindult. A küldetés a NASA Kettős Aszteroida Átirányítási Tesztje (DART) ütközésének következményeit vizsgálja, segítve a tudósokat abban, hogy jobban megértsék, miként használható a technika egy nap a Föld védelmére a beérkező aszteroidáktól.
A Didymos aszteroida körülbelül 780 méter átmérőjű, és van egy kísérő holdcsa, a Dimorphos, amely körülbelül 151 átmérőjű. Kettős aszteroidarendszert alkotnak, egy gravitációsan kötött aszteroidapárt, amelyek egymás körül keringenek egy közös tömegközéppont körül.
2022 szeptemberében a golfkocsi méretű DART űrszonda szándékosan nekiütközött a kisebb égitestnek, ami a világ első aszteroidaeltérítő technológiai demonstációja volt. A szonda nemcsak sikeresen ütközött a Dimorphosszal, és 33 perccel rövidítette meg a pályáját a testvére körül. Ez megváltoztatta az aszteroidapár Nap körüli útvonalát is. Most Hera visszatér az ütközés helyszínére, hogy folytassa a munkát.
„Hera a nyomozó akar lenni, mint Colombo felügyelő, aki visszatér a baleset helyszínére” – mondja Patrick Michel, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont bolygótudósa és Hera vezető kutatója.
Az űrhajó, amely körülbelül akkora mint egy kisebb autó, október 15-én hajtotta végre első érkezési manőverét, és az ESA november 5-én tette közzé Hera első közeli fotóját az aszteroidapárosról. A kép, amely körülbelül 37 mérföldre készült a szikla-párostól, jól láthatóan Didymost ábrázolja, míg a kisebb Dimorphos főként a nagyobb aszteroida árnyékában rejtőzik.
Amikor ezt a képet néztük, „az első dolog, amit mondtunk, az volt, hogy wow!” mondja Michel egy nyilatkozatban. „Ez a Didymos másik oldala, mint amit a DART kamerája mutatott nekünk közvetlenül az ütközés előtt, szóval ez olyan, mintha egy teljesen új világot néznénk.”
November 12-én az ESA újabb képet adott ki az aszteroidarendszerről, ezúttal mintegy 35 mérföld távolságból. A Didymos egyik oldalát és egy vékony Dimorphos csíkot mutat, amely a nagyobb kő mögül, bal felső sarokban kandikál ki. Ez a fotó különféle képződményeket mutat a nagyobb aszteroida felszínén, köztük nagy sziklákat, sima területeket és egy éles gerincet az egyenlítőn.
A tudósok meg akarják érteni, hogy ezek közül és más jellemzők közül mely jellemeztek régen, és melyek lehetnek a DART becsapódás következményei.
„Mivel arra számítunk, hogy sok becsapódás által kidobott anyag jutott át a Dimorphostól Didymosig tartó mintegy egy kilométeres űrön, lehet, hogy ezek a jellemzők közül néhány ebből az anyagszállításból ered, és izgalmas munka áll előttünk, hogy ezt tisztázzuk” – mondta Michael Küppers, az ESA bolygótudósa és Hera küldetés tudósa. a korábbi nyilatkozatban. „Várjuk, hogy sokkal többet lássunk mindkét testből, és rendszerszinten feltérképezzük az összes azonosított változást.”
Hera most körülbelül 20 mérföldön belül van az aszteroidapárostól Space.com szerint, majd decemberben még közelebb kerül. Jövő év elején az űrhajó két cipősdoboz méretű CubeSatot indít majd. Ezek a nanoszatellitek, radar- és spektrális műszerekkel felszerelve, berepülnek, és megvizsgálják az aszteroidák felszínét és belső szerkezetét. Az egyik eszköz, a Juventas nevű eszköz, megpróbál leszállni a Dimorphosra, hogy több információt gyűjtsön az aszteroida felszíni anyagáról és gravitációs mezőjéről.
Ezek a tanulmányok nemcsak segítenek a szakértőknek a bolygóvédelmi technikák kidolgozásában arra az esetre, ha egy objektum egy nap veszélyt jelentene a Földre, hanem elősegítik az aszteroidák általános megértését is.
„A bolygóvédelem és a tudomány tulajdonképpen ugyanannak az éremnek a két oldala” – mondja Jessica Sunshine, a Marylandi Egyetem bolygókutatója, aki a DART csapat tagja volt, de nem vesz részt a Hera küldetésben. Hozzáteszi: „Nem annyira azt próbáljuk kitalálni, hogyan törtük össze a dolgot, hanem azt, hogyan rakták össze egyáltalán.”
Egy fontos kérdés, amelyre ő és más kutatók remélik, hogy Hera segíthet majd megválaszolni, a rendszer stabilizálódása az ütközés után. Korábban a Dimorphos mindig ugyanazt az arcot mutatta Didymosnak, miközben körözött társa körül, ahogy a Hold teszi a Földdel. A kutatók gyanítják, hogy a DART megváltoztatta ezt, és kíváncsiak lesznek, hogyan áll vissza a rendszer. Emellett jobban meg akarják érteni, hogyan hat a töltött részecskéknek való kitettség az aszteroida felszínére. A DART által a Dimorphosra fellőtt törmelék segíthet nekik vizsgálni azokat a friss kőzeteket, amelyeket korábban védve voltak ezektől a részecskéktől.
Mindkét aszteroida részletes képeit november 25-én mutatják be, a korábbi közlemény szerint - írta meg a Smithsonian Magazine.







