A Grand Canyon egyes sziklafalaiban körülbelül 1,7 milliárd éves kőzetek fölött nagyjából félmilliárd éves rétegek húzódnak. A kettő között mintegy 1,2 milliárd év földtörténeti feljegyzése hiányzik. Egy új kutatás szerint a különös hézag kialakulásában a Föld mélyének lassú áramlásai játszhattak fontos szerepet.
Egy kőzetréteg olyan, mint egy megőrzött oldal a bolygó történetéből. Elárulhatja, hol hullámzott tenger, merre húzódott sivatag, milyen élőlények népesítették be a vidéket. A Grand Canyon azonban helyenként nagyvonalúan lapoz, így két egymással érintkező kőzet között több mint egymilliárd év telhetett el.
A jelenség neve Great Unconformity, vagyis nagy réteghiány. Az amerikai Nemzeti Park Szolgálat ismertetője szerint a kanyon bizonyos pontjain körülbelül 1,2 milliárd év eseményeit nem őrizte meg a helyi kőzetanyag. A hiányzó idő hossza nem mindenütt azonos.
Az idő természetesen nem tűnt el. A nyomai hiányoznak. Egy területen azért is keletkezhet hézag a földtani feljegyzésben, mert hosszú ideig nem rakódik le megőrződő üledék, vagy mert a korábban kialakult rétegeket később lepusztítja az erózió. Mire újabb üledék borítja be a felszínt, a régi történet jelentős része már elveszhetett.
Hasonló, nagy kiterjedésű réteghiányokat Észak-Amerika más vidékein, az ősi Baltica kontinens területén és Észak-Kínában is ismernek. Ezért a kutatók olyan folyamatokat keresnek, amelyek egész kontinensek sorsát képesek alakítani.
Santosh Dhungana és Nicolas Flament, az ausztráliai Wollongongi Egyetem kutatói a Nature november 4-én megjelent tanulmányában a földköpeny áramlásait modellezték. Számításaik szerint ezek a mélybeli mozgások hosszú időn át emelhették a kontinensek nagy területeit, majd később süllyedést idézhettek elő.
A kiemelkedő felszín kedvezett a lepusztulásnak. A víz és a jég elszállíthatta az anyagot, amely így nem maradt meg összefüggő rétegsorként a kontinensen. A későbbi süllyedés viszont helyet teremtett az üledék felhalmozódásának és megőrződésének. A modell így a réteghiány keletkezését és az üledékképződés újraindulását is közös történetbe illeszti.
Korábban a kutatók a „hógolyó-Föld” hatalmas eljegesedéseit is lehetséges magyarázatként vizsgálták. A jégtakarók óriási mennyiségű kőzetanyagot mozgathattak meg. Az új eredmény ezt nem teszi feleslegessé: a mélyből hajtott kiemelkedés és a felszíni jég munkája egymást erősíthette.
A rejtély azonban még nem tekinthető végleg lezártnak. A számítógépes rekonstrukciót további földtani adatokkal kell összevetni. Flament a Live Science-nek arról beszélt, hogy Afrika és Oroszország területéről egyelőre kevésbé teljes adatbázis áll rendelkezésre az elképzelés szélesebb ellenőrzéséhez.
A Grand Canyon sziklafalában ezért a hiány is beszédes. Azt őrzi, hogy valamikor hegyek emelkedtek, felszínek pusztultak, majd új üledék takarta be a maradványokat. A Föld történetének ebben a könyvében néha éppen a kitépett oldalak árulják el, milyen mozgalmas lehetett a folytatás.
