Új ággal bővülhet a krokodilok családfája: a gízai Nagy Szfinx alapkőzetéből kinyert megkövesedett maradványok tüzetes elemzését követően a paleontológusok sikeresen azonosítottak egy eddig ismeretlen hüllőfajt, amely mintegy 45 millió évvel ezelőtt a mai Egyiptom területét borító sekély tengerben vadászott.
Észak-Egyiptomban a Mokattam-formáció néven ismert vastag mészkőréteg gazdag őskori tengeri fosszíliaállománnyal büszkélkedhet, amelyben halak, cápák és korai bálnák maradványai egyaránt megőrződtek. Ugyanez a mészkőkibúvás biztosította az ókori egyiptomiak számára az építőanyag oroszlánrészét a leghíresebb monumentális emlékművekhez, köztük a Nagy Szfinxhez és a gízai piramisokhoz.
A szakemberek most határozták meg annak a kihalt krokodilfajnak a pontos rendszertani besorolását, amely sok millió esztendővel azelőtt élt, hogy az egyiptomiak felépítették volna ezeket az ikonikus építményeket. A krokodilpéldányok nem csupán ugyanabból a geológiai alapkőzetből származnak, mint a híres emlékművek, de az egyik kulcsfontosságú fosszília – egy szinte hiánytalan koponya – még kísérteties alaki hasonlóságot is mutat a Szfinxszel: az 1920-as években kiásott koponyáról ugyanis hiányzik az orr hegye, pontosan úgy, mint a monumentális szoborról, amely híresen elveszítette az orrát. Ez a különös, véletlenszerű sajátosság sarkallta a kutatókat arra, hogy az új nemzetséget Herugavialis névre kereszteljék Heru, vagyis Hórusz isten után, akinek alakját a mitikus lény megformálásával is összefüggésbe hozzák.
A faj tudományos azonosítása érdemben bővíti a szakértők ismereteit a gaviálok – a rendkívül komplex evolúciós múltra visszatekintő krokodilcsoport – sokféleségéről és fejlődéstörténetéről, derül ki a Royal Society Open Science szakfolyóiratban publikált tanulmányból.
„A Herugavialis cairensis egyike annak a hat gaviálfajnak, amelyeket a Földközi-tenger térségében 43 millió éves időszakon keresztül, 66-23 millió évvel ezelőttről maradtak ránk. Természetesen lehetnek még további fajok is, amelyekről még nem tudunk” – fejtette ki Paul Burke, a tanulmány társszerzője, a stockholmi Svéd Természettudományi Múzeum gerinces paleontológusa és posztdoktori kutatója.
Napjainkban mindössze két gaviálfaj létezik – az indiai szubkontinensen és Délkelet-Ázsiában –, ám e leszármazási vonal fosszilis leletei az egész Földet átfedik: maradványaikat az Egyesült Királyságban, Svédországban, Olaszországban, Egyiptomban és Japánban egyaránt megtalálták, mutatott rá Burke.
A rejtélyes őskori Egyiptom világa
A gaviálok jellegzetessége a rendkívül hosszú és keskeny orr. A ma élő két faj közé tartozik a súlyosan veszélyeztetett indiai gaviál (Gavialis gangeticus) és a veszélyeztetett álgaviál (Tomistoma schlegelii). Utóbbi nevét az indiai gaviálhoz való külső hasonlóságáról kapta, jóllehet önálló fajt alkot.
Az új kutatás során elemzett fosszíliákat – köztük a koponyát és öt másik csontmaradványt – még 1927-ben eredetileg a kihalt Tomistoma cairense fajba sorolták az álgaviállal való külső egyezések alapján. Ugyanakkor a kihalt és ma élő krokodilfajok rokonsági kapcsolatait vizsgáló evolúciós elemzések, valamint a koponya belső szerkezetét feltáró komputertomográfiás (CT) vizsgálatok tisztázták, hogy a leletek nem a Tomistoma nemzetséghez tartoznak.
A hüllő sajátosságai egy teljesen új nemzetséget, a Herugavialist képviselik. Burke, aki doktori munkája keretében fosszilis gaviálok rekonstrukciójával foglalkozott, észrevette a finom eltéréseket az azonosítatlan faj és az álgaviál között, így 2023 decemberében hozzálátott a naprakész tudományos leírás kidolgozásához.
A Herugavialis borotvaéles, hegyes fogakkal rendelkezett, „amelyek hosszú, vékony orrukkal együtt a halak befogására is alkalmasak lehettek” – hangsúlyozta e-mailjében Burke. „A Mokattam-formáció, ahonnan a Herugavialis leletet feltárták, számos csontos és porcos halfaj fosszíliáját őrzi, amelyekkel a Herugavialis valószínűleg táplálkozott.”
A félig vízi életmódot folytató ragadozó szemei a koponyából kinyúlva helyezkedhettek el, a mai indiai gaviálhoz hasonlóan, mivel a szemüregei teleszkópszerűen emelkedtek ki, tette hozzá a kutató.
Noha a Herugavialis koponyáját nem konkrétan a Nagy Szfinx építményéből bontották ki, maga a szobor és a piramisok kőtömbjei közismertek arról, hogy ókori és őskori maradványokat rejtenek. A tudósok korábban már számtalan kisebb megkövesedett élőlényt – például kagylókat és foraminiferákat, azaz apró tengeri lényeket – azonosítottak a grandiózus műemlékek kőtömbjeibe ágyazódva.
„Valószínű, hogy nagyobb fosszíliák is megtalálhatók ezeknek a műemlékeknek a falai között, és nagyon valószínűnek tartom, hogy további fosszíliákat is találnak majd ebben a képződményben, különösen olyan állatokét, amelyek kedvelik a sekély tengeri környezetet” – emelte ki Mannion, megjegyezve, hogy az őskori teknősök is jó példával szolgálhatnak erre.
A Mokattam-formáció hatalmas leletanyaga kiválóan szemlélteti az őskori Egyiptom gazdag ökoszisztémáját és az ott élt fajok sokszínűségét. A Herugavialis újbóli azonosítása egy közel évszázados leletből rámutat arra is, mennyire elengedhetetlen a múzeumi gyűjtemények folyamatos tudományos felülvizsgálata – írta meg a CNN.
