Tudósok egy eddig ismeretlen, szokatlan mintázatot azonosítottak a Napból kiáramló töltött részecskék folyamában. A legújabb adatok és a tudományos beszámolók szerint a mágneses tér csavarodásának iránya a rezgések léptékétől függ, és egy bizonyos ponton teljesen megfordul. A mérföldkőnek számító felfedezést a Parker Solar Probe űrszonda páratlan közelségből végzett mérései tették lehetővé.
Egy tíz ország kutatóiból álló nemzetközi tudóscsoport vett részt abban a nagyszabású tanulmányban, amely alapjaiban írja felül a napszélről alkotott eddigi tudásunkat. A kutatást Masatomi Iizawa, a Braunschweigi Műszaki Egyetem munkatársa vezette, szorosan együttműködve Nobumitsu Yokoival, a Tokiói Egyetem szakemberével és a csapat többi tagjával. Eredményeik megdöbbentő rendezettséget mutattak ki egy olyan területen, ahol a csillagászok korábban úgy hitték, a mágneses tér változásait pusztán a véletlenszerűség uralja.
A Nap közvetlen közelében rögzített mérések elemzése során a kutatók két, egymástól jól elkülönülő csúcsot azonosítottak a spektrumban. Az első csúcs megközelítőleg 10 Hz-es frekvenciánál jelentkezett, ami a mágneses tér egy adott irányú forgására utalt. A második, 20 Hz körüli értéknél észlelt csúcs viszont már egy ezzel teljesen ellentétes irányú csavarodást jelzett. Ezt a különleges, kettős forgási rendszert a tudomány bihélicoidális szerkezetnek nevezi.
A megfigyelt jelenség legfőbb sajátossága, hogy pontosan a plazma két eltérő viselkedési rendszerének határán lép fel. Nagyobb léptékben a plazma áramlása egy folytonos, folyadékszerű közeg mozgására emlékeztet, míg a kisebb, mikroszkopikus skálákon már az egyes részecskék egyedi tulajdonságai veszik át a döntő szerepet a mozgásban.
A további vizsgálatok rámutattak arra is, hogy ahogy növekszik a távolság a Naptól, úgy tolódik el mindkét spektrális csúcs fokozatosan az alacsonyabb frekvenciák irányába. Ez a jelenség tökéletesen egybevág a mágneses struktúrák méretének növekedésével. A megfigyelt változás mértéke azonban jóval meghaladta azt a szintet, amit a napszél normál tágulása önmagában meg tudna magyarázni.
A most megszerzett, páratlan részletességű adatok a jövőben kulcsfontosságúak lesznek a plazmaturbulencia bonyolult mechanizmusainak megértésében. Mindez jelentősen hozzájárulhat az űridőjárás-modellek pontosságának javításához, beleértve a Föld magnetoszféráját fenyegető geomágneses viharok és azok káros hatásainak megbízhatóbb előrejelzését is – írta az Earth.com.
