1181 augusztusában új fénypont jelent meg az éjszakai égbolton. A kínai és japán megfigyelők feljegyezték, majd 185 napig követhették, mielőtt elhalványult. A robbanáshoz kapcsolt Pa 30 ködről készült új felvételek most olyan részleteket mutatnak, amelyekre a kutatók sem számítottak.
A képen mintha egy tűzijáték dermedt volna meg, a középpontból minden irányba vékony, fénylő szálak nyúlnak. A hawaii Gemini North távcső megfigyelései azonban elárulták, hogy ezek nem sima gázcsíkok. Apróbb csomók láncolatai alkotják őket, akár a felfűzött gyöngyszemeket. A tanulmány a The Astrophysical Journal folyóiratban jelent meg.
Fél évig időzött a vendég
A középkori csillagászok vendégcsillagnak nevezték az égbolt megszokott rendjében váratlanul feltűnő fényeket. Az 1181-es jelenség a ma Cassiopeia néven ismert csillagképben ragyogott, a történeti beszámolók szerint nagyjából a Szaturnusz fényességével.
A megfigyelők természetesen nem tudhatták, mi történt. Feljegyzéseik mégis értékes nyomokat hagytak. Az égi helyzet és a láthatóság időtartama évszázadokkal később is segítette a kutatókat. A mai jelöléssel SN 1181 néven ismert eseményhez tartozó maradvány azonosítása azonban hosszú ideig bizonytalan volt.
Korábban egy másik objektumot, a 3C 58-at tartották lehetséges jelöltnek. A részletesebb vizsgálatok szerint viszont az abban található pulzár idősebb az 1181-es robbanásnál. A figyelem később a Pa 30 felé fordult, mivel ez a köd és különös központi csillaga sokkal ígéretesebb nyomnak bizonyult.
A csillag, amely megmaradt
A Pa 30 közepén rendkívül forró égitest található, amelynek hőmérséklete mintegy kétszázezer Celsius-fok. A magyarázat szerint egy ritka, úgynevezett Iax típusú szupernóva túlélője lehet. Az ilyen robbanás nem feltétlenül semmisíti meg teljesen a fehér törpét.
Innen származik a szemléletes „zombicsillag” elnevezés. Nincs benne semmi természetfeletti, a csillagászok egy részleges termonukleáris robbanás után megmaradó égitestet értenek alatta. A Pa 30 keletkezésének egyik modellje két fehér törpe összeolvadásával számol. Ez a maradvány sajátosságaira épülő tudományos magyarázat, nem közvetlenül megfigyelt múltbeli eseménysor.
A gázcsomók új kérdéseket vetnek fel
Az új képeken a korábbi vizsgálatokhoz képest körülbelül tízszer annyi szálas szerkezetet sikerült azonosítani. A megfigyelésekhez olyan keskeny hullámhossztartományokat használtak, amelyekben az ionizált kén és oxigén sugárzása különösen jól vizsgálható. Így vált láthatóvá a kifelé nyúló szálak csomós felépítése.
A csomók kialakulásában szerepet játszhattak a robbanás környezetének sűrűség- vagy hőmérséklet-különbségei. Pontos eredetük további magyarázatra vár. A Warwicki Egyetem kutatása szerint az új részletek abban segítenek, hogy a kutatók ellenőrizhessék mely elképzelések képesek valóban létrehozni a látott szerkezetet.
A mérések szerint a köd középpontja egybeesik a központi csillag helyzetével. Ez arra utal, hogy a maradvány nem kapott jelentős, oldalirányú lökést. A robbanásnak tehát a csillagot és a körülötte szétterülő anyagot együtt kell megmagyaráznia.
A középkori megfigyelők számára a vendégcsillag története akkor ért véget, amikor eltűnt a szemük elől. A mai csillagászoknak éppen az utána maradt halvány fény ad munkát. A vendég elment, de a nyomait még mindig olvassuk.
